Anna és a Halál

Mindig is szerette a kórházszagot, amit sokan utálnak. Neki ez a tisztaságot juttatta eszébe, de most nem érezte, bár már egy órája ült a váróban. Talán az az új felmosó fertőtlenítő volt az oka a tisztaságszag elmaradásának, amit legutóbb vezettek be. Ennek lábszaga volt. Az egész kórházban lábszag volt tőle. Persze egy idő után az orrunk megszokta és már észre sem vettük, csak azoknak tűnt föl, akik először jártak itt.

Anna már meg sem tudta számolni, hogy hányszor ült ebben a váróban és hányszor reménykedett, hogy talán csoda történik és nem kell többet jönnie. A csoda mindig elmaradt. Ezen a napon már nem reménykedett. Rosszul érezte magát. Már nem vágyott arra, sem, hogy meggyógyuljon. Már csak arra vágyott, hogy végre vége legyen minden szenvedésnek. Szeretett volna az ágyában lenni és elaludni, fájdalom nélkül és soha többé föl nem ébredni.

Mikor végre beszólították a kezelőbe megkönnyebbült, bár tudta, hogy a vizsgálatok kellemetlenek és fájdalmasak lesznek. Aztán az orvos arca, aki lemondóan nézett rá mindent elárult. Hiába szenvedett annyit a daganat ott van és talán nagyobb is, mint volt.

– ? – kérdezte szinte sírva. Már átélte kétszer a drasztikus kezelést és már rettegve gondolt rá.

– Nincs értelme. – nyugtatta meg az orvos. – Sajnos bebizonyosodott, hogy nem használ. -

Anna szó nélkül ment ki az ajtón. Örülnie kellene, hogy nem lesz több hányinger és émelygés, de már nem örült, hisz a remény is elveszett.

A folyosóra érve már nem látott rendesen a könnyeitől amiket nem tudott visszatartani. Sírt. A folyosó végén befordulva széles mellkasba ütközött. Két kar ölelte át és ő egy pillanatra átadta magát ennek az ölelésnek.

– Bocsánat – mondta és közben a kézfejével törölte le a könnyeit. A másik kezével a zsebében matatott zsebkendőért.

A férfi, akibe beleütközött eltolta magától és az arcát fürkészte.

– Segíthetek? – a hangja mély volt és kedves.

– Alig hiszem.. – Anna kibontakozott a karjaiból és tovább akart menni, de a férfi megfogta a kezét ami fura érzéseket ébresztett benne. Ijedten nézett a férfi arcába. Markáns ötven körüli férfiarc nézett vissza rá komoly barna szemekkel. Oldalt lépett és sietve indult a szobája felé. Nem mert visszanézni, de a hátában érezte a férfi pillantását.