A+ A-

Maya álmok: Rosario

Fordítás
Eredeti történet
A Mendelson Hallnak mindössze egy előadóterme volt, de kisebb csoportokkal néha a földszinti kis könyvtárszobát is igénybe vették. Az igazi tanterem a Mendelson Gép néven vált ismertté. Akik nem filozófia szakra jártak, idejük nagy részében ennek okain gondolkodtak. 1) A teremben MINDIG túl meleg van, és 2) az egész intézmény legzseniálisabb gondolatai itt fogalmazódtak meg, olyan játszi könnyedséggel, ahogy a kés áthatol a vajon. A meleg pedig csak fokozza az élvezetet.
Erre a félévre felvettem az etikát, egyrészt mert kötelező tárgy volt, de azért is, mert nagyon érdekel. Amibe nem gondoltam bele, az az, hogy egy hatalmas tömeg alsóbb éves diák is felveszi az órát, mert jó időpontban is van meghirdetve, ráadásul az általános filozófiai képzés része, ami a diplomához amúgy is kell.
Mi lehet nehéz az etikában? - gondolják, és remélik, hogy végigalhatnak egy egész szemesztert, egy olyan órán, ami abból áll, hogy problémás eseteket beszélnek meg, és a tanár - elragadtatva tehetségüktől - nyilván azt fogja mondani nekik, hogy igen, önök a legetikusabban viselkedő tanulók a csoportban, gratulálok!
A félév már négy hete elkezdődött, mi pedig minden órán, megszokásból, ugyanarra a helyre ülünk. A terem félkör alakú, én a bal szélen legelöl vagyok, a tanárhoz legközelebb. Valahány óránk csak volt a Gépben, itt ültem, ami kizárta azt, hogy valami idióta közém és a fiatal, tehetséges professzor közé telepedjen. Néhányan már felfogták az etika lényegét, hogy mit is tanulnak, és mit várnak el tőlük, de még mindig vannak, akik minden kérdésre "mert ezt mondja a Biblia"-val felelnek. Mindig is próbáltam leplezni a felháborodásomat ilyenkor, de néha tudtam, hogy sikertelenül. Volt egy nagyon helyes kolumbiai lány, a félkör másik oldalán, velem szemben ült, és kb. ugyanazt érezhette a szentfazekakkal kapcsolatban, mert mindig, amikor valamelyikük beszélni kezdett, rám nézett és mosolygott, én pedig észrevettem, hogy ha rá figyelek, és nem a beszélőre, akkor nyugodtabb maradok, és könnyebben elviselem ezt az agyrémet.
Néha megvártuk egymást óra után, és együtt sétáltunk hazafelé, közben rengeteget beszélgettünk, órákig állva a jeges, téli szélben, ami meg-megrázta a fák csupasz koronáját. Beszélgetés közben néha azon kaptam magam, hogy a hosszú szárú csizmáját bámulom, mely szorosan feszült a combjára, és elgondolkodtam azon, hogy vajon meddig tart még a tél, mikor tavaszodik ki végre, és meddig takarja el a lábait ez a fekete csizma. No meg azon, hogy vajon neki is eszébe jutott-e ez? Elképzelt-e már engem nyári ruhában, fedetlen lábakkal, lebarnulva, ahogy ő?
A lány neve Rosario volt, de az "s"-t amerikaias kiejtéssel "z"-nek ejtette. Érdekes, hogy mennyire nem volt akcentusa, talán csak nagyon halványan, ami még megmaradt az anyanyelvéből. A hangja valamivel magasabb, mint az enyém. "Bárcsak olyan mély hangom lenne, mint neked, Maya" - mondta egyszer, mikor elkísértem a kollégiumába, és éppen búcsúzkodtunk - "nagyon tetszik, amikor felolvasol". Őszintén szólva nekem sokkal jobban tetszett az ő lágy hangja, már-már rajongtam érte. Beleborzongtam, hogy ez a hang egyszer megszólalhat mellettem a sötétben, azt suttogva, "óh, ez az...", vagy "iiiigen, ott nagyon jó..."
A suliban ma csoportmunka volt, valami alkalmazott etikai feladattal foglalkoztunk. Nagyon reméltem, hogy egy csoportba kerülhetek Vele, mert kíváncsi voltam, mit szól a mai napra kiválasztott fekete lábszárvédőimhez. Szerette a szorosan testre simuló ruhákat, és azt mondta, tetszik neki az alakom. Szerettem volna, hogy rám nézzen. Szerettem volna, hogy ő is ilyen ruhát hordjon, mint ami most rajtam van... azt hiszem, beleőrülnék, ha láthatnám formás combjait, és a fenekének igéző formáit a feszülő ruha alatt. Azt hiszem, hálát adhatok az isteneknek, hogy az idei télen ez a fajta ruha van divatban...
Az órán eközben parázs vita alakult ki. Ha 20 ember szenvedne egy halálos betegségben, és csak 10-et lennénk képesek meggyógyítani, mire alapoznánk a választást? Hogy dönthetnénk el, kinek az élete fontosabb másokénál? Rosariora néztem; a csoportjában lévő egyik fiúra figyelt, aki éppen beszélt. Egy pillanatra megakasztotta a srác gondolatmenetét, hozzáfűzött még néhány dolgot, s mikor befejezte, odafordult a többiekhez. Láttam, hogy a srácot nem hagyja hidegen Rosario, s amikor a lány elfordult, élvezettel figyelte ruhájának dekoltázsát. A fehér kis topja alatt látszott két szép, feszes keble, és mellbimbója. Olyan csodálatosak voltak, mintha csak arra termettek volna, hogy valaki a kezével kényeztesse őket. Elmosolyodtam, majd visszatértem a feladathoz, és a többiekhez. A srác csak az idejét vesztegeti Rosarióval. Bár természetesen nem hibáztathattam őt csak azért, mert ránézett...
Ahogy véget ért az óra, hazafelé indultunk. Rosario velem jött, s mikor már a lakásom közelében voltunk, hirtelen megállt, és szembefordult velem, bocsánatkérően megérintve a karomat.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.87 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 zsuzsika 2016. 09. 30. péntek 11:40
Hat pont.
#1 Törté-Net 2007. 04. 2. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?