A berlini kaland

A késztetés, hogy megírjam ezt a sorozatot, már hónapok óta bennem volt. Fantáziavilágom gazdagsága, a képek, az újabb ötletek, történetek egyszerűen nem hagytak nyugodni. Oly élénkek, és valósághűek, hogy úgy érzem ki kell adnom magamból... hogy mások is átélhessék.
Néhányuk képzeletem szüleményei, melyek valós alapokon nyugszanak, a másikuk pedig álmaimból bontakoznak ki. Színesek és különlegesek, mindegyik más és más. Összeköttetést, vezérfonalat ne keress köztük.
Kérlek, csak akkor olvasd, ha nem zárkózol el az érzelmi kitörésektől, a megrázkódtatásoktól, a szexuális kalandoktól. Ezek mind életszerűek, amik talán valahol, valakivel már megtörténtek, de az is lehet, hogy valóban csak a képzeletemben léteznek. Nem is meseszerű, (túlzottan "nyálas" logikus, happy enddel a végén) egyik sem, de nem is ridegebb, és mint az élet. Egyszerűen csak... érzelmileg gazdag és talán színesebbé teszi szürke hétköznapjainkat.

A barátnőm testvére volt. Számomra egy teljesen jelentéktelen figura. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen, semmit nem tudnék felelni rá. Pedig rendben van a srác... Nagyon is. De engem mégis hidegen hagy.
Mivel az élet néha annyira kiszámíthatatlan, ez a történet most mégis róla fog szólni.
Emlékszem, amikor először találkoztunk. Elromlott a lap-topom és a barátnőm átküldte, hogy megnézze. Szép kis találkozás... "Örülök, hogy megismertelek, megnéznéd a gépemet? ". De nem is készültem semmire. Nem volt mire készülnöm. Alapjában véve egy izgő-mozgó kis kamasz voltam. 14 éves. Bármilyen fiúról volt szó én ugrottam a tükör elé, órákig készülődtem, sminkeltem, felvettem a legszebb "otthoni" ruhámat. Még akkoris ha csak egy villanyszerelőről volt szó. "Sosem lehet tudni... " – gondoltam.
De itt nem. Rövidnadrágban voltam, amit normális esetben soha nem vennék fel. És egy lógó, agyonmosott pólóban, kócos, hanyagul felfogott hajjal. Itt nem számított. Hiszen egy nem túl közeli barátnőm testvére. És 19. Éreztem, hogy nem fog érdekelni... és amikor megláttam...
Tényleg nem érdekelt.?
Egyáltalán nem volt helyes, az arca is semmitmondó. Inkább csak szimpatikus. Egy olyan "a barátnőm öccse" érzés volt. Még az sem számított milyen lesz az első benyomása rólam, a 14 éves kis vézna kamaszlányról.