A+ A-

Egyensúlyozás

A szoba közepén négykézlábra ereszkedve várok Rád. Parancsodnak megfelelően semmilyen ruhadarab sincs rajtam, még a megszokott harisnya és a magas sarkú cipőm sem. Csuklóimon és a bokáimon sem feszülnek szíjak. A szemem azonban be kellet kötnöm. Hajam a fejem tetején egyetlen copfba fontam. A várakozás közben a kellemes izgatottság érzése hullámokban fut át testemen. A szememet befedő kendő sötétje, az ég felé meredő, feszülő fenekem csak erősítik ezt a kéjes érzést. Annyira várom, hogy nyíljon az ajtó, hogy végre belépj és foglalkozz velem, az alázatos rabszolganőddel. Múlnak a percek, de nem jössz. Már éppen arra gondolok, hogy megmozgatom tagjaimat, amikor hallom a kulcsod csörgését. Azonnal mozdulatlanná merevedek. Hallom, hogy a felemhez lépdelsz, majd megállsz. Nem szólsz egy szót sem.
Először arra gondolok, hogy haragszol rám, de eszembe jut, hogy még nem is üdvözöltelek. Vakon, a lépéseid zaja alapján megpróbálom megkeresni a lábaidat. A második próbálkozásra ajkam a térdedbe ütközik, megtaláltalak! Késlekedés nélkül csókot lehelek a lábaidra. De nem reagálsz, nem szólsz egy szót sem. Már arra gondolok, hogy valaki más áll itt előttem, valaki más lábát csókolgatom. Egy pillanatra megrettenek, de aztán észbe kapok: nem, ez csak is Te lehetsz, hiszen már réges-rég ismerem lépteid hangját. Ismét csókot lehelek a lábaidra, igyekszem olyan gyengéd, olyan alázatos lenni, amire csak képes vagyok. Jutalmam nem marad el. Rám parancsolsz, hogy négykézláb másszam utánad. Teljesítem a parancsodat, bár így, bekötözött szemmel ez nem is olyan egyszerű dolog. A hangok alapján tájékozódva próbálok utánad menni. Rosszul tájékozódom a sötétben, de úgy érzem körbe-körbe vezetsz.
Végül megállsz, én is megtorpanok, és izgatottan várom a folytatást. Parancsodra felállok és a hátam mögé tartom a kezeimet. Kötelet csavarsz az egyik könyököm köré, majd erősen pattanásig feszítve a karomat a két könyököm egymáshoz fűzöd. A fájdalom felkészületlenül ért, méltatlankodva felkiáltok. Az eredmény nem marad el, szinte azonnal a számba kerül a gag ball. Tudom, megzavartalak, hiszen nekem engedelmesen kellett volna várakoznom, amíg meg nem kötözöl, amíg nem részesítesz abban a kegyben, hogy figyelmedet teljes egészében felém fordítod. Bár a kötelek nagyon szorosak, karom is a végsőkig feszül, mégis izgalom tölt el. Arra gondolok, hogy ezért a hibáért a megkínzattatásom fájdalmasabb lesz. Ettől a gondolattól feszülő melleimen megkeményednek a mellbimbók. Miután a csuklóimat is szorosan egymáshoz kötözted, fura kattogást hallok. A kattogással egy időben a csuklómat egy erő felfelé feszíti. Felsőtestem a kezem nyomásának engedelmeskedve előredől, egyre mélyebbre, de a csuklómat feszítő kötél húzása nem enyhül. Már nyögdécselni kezdek, amikor érzem, hogy vége, a kívánt testhelyzetben vagyok. Érzem a hajamat igazgatod, tudom, most a hajfonatomba fűzöl kötelet, de nem értem miért, hiszen már így sem tudok mozogni. Rám parancsolsz, emeljem fel a jobb lábam. Engedelmeskedem, bár ez nagyon nehezen megy. A sötétben úgy érzem, elveszítem egyensúlyom és el fogok esni.
Nem is figyelek arra, hogy mit csinálsz, minden energiámat arra fordítom, hogy állva tudjak maradni. Így csak a nagylábujjamat szorító érzés tudatja velem, hová kötötted a következő kötelet. Ekkor fejem hátrafeszül, jobb combom pattanásig feszül, kitalálom, bár még soha nem kötöztél így meg, összekötötted a hajam a lábujjammal. A sötétben pánikba esem, úgy érzem, nem tudok tovább egyensúlyozni, a bal lábam remegni, kezd.
Megérzed a kétségbeesésemet, odalépsz hozzám, hátrafeszített fejem magadhoz vonod és gyengéden simogatni kezded az arcom. Figyelmességet visszaadja az erőmet, eszembe jutatja, azért állok itt, hogy örömet szerezzek Neked. Érintésed biztonságot sugall, megnyugszom. Elengedsz, hagysz így állni, kifeszítve. Egy kis idő múlva egyre erősebben törnek rám a feszítő karjaim okozta fájdalmak. Összehúzott lábam fáradnak, de ahogy egy kicsit visszaengedem a hajhúzás fájdalma már figyelmeztet is engedetlenségemre. Tudom, érzem, hogy itt vagy mellettem, hogy engem nézel, és gyönyörködsz bennem, de mégis arra gondolok, hogy nem, nem bírom tovább. Ekkor megfogod a mellem, csak megérinted, én pedig úgy szeretném a tenyeredbe nyomni őket, de a kötelek nem engednek, csak tartanak, feszítenek, marnak. Először csak a fájdalmat érzékelem, de nem tudom megállapítani honnan jön, sem azt, hogy mit csinálsz.
Csak azt érzem, hogy nagyon fáj, szinte a fejemben érzem a kín lüktetését. Ahogy az első kezdeti fájdalomhullámok elcsitultak, már tudom, csipeszeket helyeztél a mellbimbóimra. Nyögve, nyöszörögve arra gondolok, hogy ekkora szenvedést még soha nem kellett elviselnem, úgy érzem, nincs a testemnek olyan része, amelyik ne érezné a kínt. Gyufa lobbanását hallom a sötétben és ismerős illat jut az orromba, az égő gyertya illata. Feléd próbálom fordítani a fejem, félelmemben elfeledkeztem a szememet lezáró, mindent eltakaró, bőrről és a kikötözött hajamról.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2014. 05. 11. vasárnap 07:39
Elmegy
#3 A57L 2014. 03. 19. szerda 05:52
Egész jó lett.
#2 genius33 2013. 02. 15. péntek 07:31
Nemrossz.
#1 Törté-Net 2007. 01. 29. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?