A+ A-

Hármasban

Ó, hogy a büdös franc essen bele ebbe a rohadt fedőbe! - hallottam Anita kétségbeesett hangját a konyha felől.
Ahogy beléptem rögtön észrevettem, hol a hiba. Az egész fazék spagetti a mosogatóban gőzölgött. Viki szinte magán kívül röhögött, annyira, hogy majdnem lefordult a sarokban álló kisszékről, Anita pedig dühödt pillantásokat vetett a szégyenében bepárásodott lábasfedőre. Aztán elkezdett nevetni ő is.
- Most mit csináljunk? - kérdezte Viki könnyeit törölgetve, amik a nagy vidámságban megjelentek szeme sarkában.
- Kimerjük. Jó lesz ez. - felelt meg Anita, s erre újra nevetésben törtek ki.
Öröm volt nézni a két csinos lányt, ahogy jókedvűen vihorásztak a kis konyhában. Beljebb léptem, hogy alaposabban megvizsgáljam a helyzetet.
- Hát nem is tudom. Én nem szívesen vacsoráznék a mosogatóból. - jegyeztem meg, magam is mosolyogva.
- Ez a hülye fedő az oka mindennek. Le akartam önteni a vizet a tésztáról, de kicsúszott a kezemből - mentegetőzött kedvesem.
- Na, ez történik, ha magára hagyok két nőt egy üveg vörösborral.
- Ne dumálj, te sem tudtad volna jobban!
Anita szeme látszólag haragosan villogott, de jobban ismertem már annál, hogy magamra vegyem a dolgot.
- Van még spagetti? - fordultam Vikihez, aki még mindig az asztalra borulva kínlódott az újra meg újra rátörő nevethetnékkel.
Rövid szőke haja megrezdült minden egyes csuklás-szerű levegővételére. Aztán rám nézett, kék szemei mosolyogtak, ahogy a konyaszekrény felé intett. Idejét láttam, hogy kezembe vegyem az irányítást, ha még enni is akartam valamit. A fazekat megtöltöttem vízzel, beledobtam egy kanál sót, és feltettem a főzőlapra melegedni.
- Úgysem tudod kiönteni belőle - mondta Anita gúnyosan.
- Na húzzatok ki innét, de nagyon gyorsan!
A két lány, mielőtt engedelmeskedett volna, magához vett egy újabb üveg bort, és két poharat, majd vihogva kivonultak a tett színhelyéről, magamra hagyva csekély főzőtudományommal. Rágyújtottam egy cigire, és megvártam, amíg felforr a víz, aztán beletettem a tésztát. Nem sokáig volt nyugtom, hamarosan Anita lépett be, kezében a még megbontatlan borosüveggel.
- Abból, hogy ilyen szépen nézel rám, gyanítom, hogy nem tudtátok kinyitni - mondtam barátnőmnek.
Átvettem a palackot és a dugóhúzót, és elszörnyedve néztem, mit műveltek szerencsétlen parafával. Gyakorlott mozdulattal távolítottam el a széttöredezett dugót, és mielőtt visszaadtam volna az üveget, magamnak is töltöttem egy pohárral. Anita felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Erről nem volt szó.
- Ami jár, az jár - feleltem.
- Neked legfeljebb a szád jár - kaptam meg a magamét, de mielőtt kifizethettem volna Anita járandóságát is egy fenékrecsapás formájában, már kacagva elillant előlem.
Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Igen, jól indult az este így hármasban, annak ellenére is, hogy valójában nem nagyon bíztam abban, hogy az éjszaka is úgy alakul, ahogy arról egyszer-kétszer beszélgettünk szerelmemmel. Már nem is tudom, hogyan került szóba az egész. Viki a legjobb barátnője volt. Nem volt egyedülálló, de a vőlegénye egy évre Angliába utazott dolgozni, így Vikire ráfért egy kis lelki támogatás. De, hogy teljesen őszinte legyek, nekem akkor vajmi kevéssé Viki lelke járt az eszemben, sokkal inkább a teste.
Nagyot kortyoltam a poharamból, ahogy eszembe jutott, Anita micsoda bogarat ültetett a fülembe egyetlen egy mondatával: "Mondtam a Vikinek, a múltkor hogy masszíroztad végig minden porcikámat, erre azt mondta, egy teljes testmasszázst ő is szívesen bevállalna tőled."
Nahát, nekem sem kellett több, ráindultam a témára, s Anitával végül odáig jutottunk a beszélgetésben, hogy közölte, nem bánná, ha "kisegíteném" Vikit férfi-hiányos helyzetéből. Ezzel ugyan alaposan meglepett. Ugyanis, annak ellenére, hogy nem ismertem féltékenynek, sosem gondoltam volna, hogy ő maga ajánlja fel, hogy lefeküdjek valaki mással.
A tészta lassan elkészült, és én nekiláttam, hogy befejezzem a vacsorai előkészületeket. Lehet azért, mert nem ittam annyit, lehet azért, mert már jobban vigyáztam, nekem sikerült úgy leöntenem a vizet a spagettiről, hogy nem borítottam ki a gyereket is vele együtt, lényeg az, hogy rövidesen asztalhoz ülhettünk.
- Dehogynem, nagyon is hiányzik a Sanyi - válaszolt Viki a kérdésemre, miközben a tányérokat pakolta a mosogatóba. Ténykedése közben volt időm megfigyelni alakját, most már kicsit másként, mint eddig. Csinos volt. Nem mondanám, hogy tökéletes - ugyanmár, hisz én sem vagyok az -, de férfiszemnek igencsak kívánatos, nőiesen gömbölyű, izgatóan telt, hogy az embernek kedve támad magához szorítani, s belefúrni arcát a mégis törékeny test melegségébe.
Anita elkapta pillantásomat, s én egyből zavarba jöttem. Tudtam, hogy pontosan tudja, mire gondolok. Hiába, ismer engem, talán jobban, mint én magamat. Elmosolyodott, és ő is végignézett Vikin, ahogy nekünk hátat fordítva csacsogott valami semmiségről.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.15 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 cscsu50 2016. 12. 5. hétfő 05:52
elmegy
#7 RAVETRAIN 2016. 12. 4. vasárnap 17:33
Nagyon jó!
#6 Ickx 2016. 12. 4. vasárnap 17:09
Afolytatás lehetősége elvágva :-(
#5 listike 2014. 05. 5. hétfő 07:31
Közepes.
#4 A57L 2013. 09. 22. vasárnap 04:01
Egész jó.
#3 papi 2013. 08. 22. csütörtök 11:20
Nem rossz.
#2 v-ir-a 2012. 11. 12. hétfő 21:53
hát nem mindenkinek jön össze az igazi hármas....a visszavonulás mindenkinek joga smile
#1 Törté-Net 2006. 12. 18. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?