Nővéremmel a világvégén

– Ez az a titok, amit Prométheusz ellopott az istenektől, és megtanította rá az embereket! Nem elég, hogy a szikrák nyomán parázslani kezdjen a tapló, száraz levél, vékony és vastag gally is legyen kéznél... Így ni! – magyaráztam, miközben gyors mozdulatokkal kapargattam késemmel a kovakövet. – amikor ég, táplálni kell, folyamatosan!

A kis csoport közelről figyelte, amikor a csipetnyi száraz tűlevél fellobbant a taplón, óvatosan ráborítottam a többi levélre... Óvatos fújogatással lobbantottam lángra. – és íme, itt a tűz! Próbáljátok meg ti is.

Felálltam és néztem amint a három pár munkához kezdett. Mostanában túlélő túrákat szerveztem, ez volt az első napjuk a vadonban. Az egyik pár, (a hatvanas éveik közepén jártak) meglepően jól teljesítettek, öt perc alatt meggyújtották a tüzet. A középkorú páros (irodisták), minden gyakorlati érzék nélkül; és a fiatalok (egyetemisták, még keresték életük célját, formáját) minden apróságon összekaptak csak sokkal később végzett!

Harmincegy esztendős, leszerelt haditengerész vagyok, mostanában túlélő túrák vezetéséből élek. Azért fizettek, hogy a Sierra Nevada hegység lakatlan vadonjában egy hétig túrázzak velük, nem hozhattak magukkal többet, mint ami egy övtáskában elfér.

Egy 10 mérföldes túra után érkeztünk meg a táborhelyre. Elfogtam egy nagy csörgőkígyót, megnyúztam és szétosztottam: ez lesz a vacsora.

Végül, minden tűz éget, mindenki nyársán sült a kígyó... Majd megették a sült kígyóhúst. Az este befejezéseként elővettem az üveg whiskyt...

Még délután készítettünk egyszerű szélárnyékot fenyőágakból, és megmutattam, hogyan csináljanak fekhelyet. A fiatal pár elment valahova, gondoltam kipróbálják a szeretkezést a vadonban. Meglepetésemre a lány, Karin hamarosan, egyedül jött vissza:
– Dávid? – kérdeztem a párjára.
– Nem érdekel az a seggfej! – válaszolta.

Ránéztem, meglepett a reakciója. Egy átlagos lány, semmi extra; fiatal, nincs húsz, a kicsit dundi testét sokan szívesen felpróbálnák!
– A tó szélén ül... Bámulja a vizet. – egészítette ki.
– Rendben! – mondtam, mert a csapat biztonsága volt a legfontosabb.
– Az a seggfej... Megint... – suttogta.

Bólintottam. Veszekedtek! Ez nem volt ritka az első napokban... De legtöbbször a túra végére megerősödött a kapcsolat, bár néha előre hozta szakítást.
– Semmi gond... – nyugtattam meg.