Szonja 1. rész
Megjelenés: 2006. augusztus 31.
Hossz: 11 464 karakter
Elolvasva: 3 111 alkalommal
Szépen lassan formálódtak a vágyaim, ahogy Szonja is szépen lassan formálódott nővé a szemem láttára. Évente egyszer találkoztunk, kb. 10 évesen láttam először, én 30 múltam. Családommal kempingeztünk, ő, húga öccse, meg apjuk szinte az egész nyarat a kempingben töltötték. Az anyuka nem volt, ma sem tudom miért nőttek nélküle fel a gyereket. Az apuka a közeli nagyváros nagyvállalatánál nagyember.
Ezért nyár elején kiköltöztek szuper lakókocsijukkal a panelból, és a papa onnan járt dolgozni. A gyerekekre népes baráti kör vigyázott, nem is nagyon engedték őket mással szóba állni.
Éveken át csak épp, hogy köszöntünk, de mindig láttam, hogy figyel, irigykedve nézi, ahogy a gyerekeimmel játszom.
Pár évig nem jártunk arra, két éve ismét. Alig ismertem meg, érettségi táján járhatott, s már kivívta külön sátorhoz való jogot is.
Nem meglepő módon egy vézna lovag is feltűnt az oldalán. Én már elváltam, a fiam is 15 lett, nem kellett naphosszat utána loholnom, így ráérősen szemlélhettem a nagylány modell szépségű testét. Ezzel ellentétben mindig kislányos zavarban volt, ha szóba elegyedtem vele, elpirult, félrenézett, amit én elég konkrétan értelmeztem, de nem akartam nyomulni, mert nem láttam a vézna lovag szerepét, meg hát amúgy is.
Néha napokra elvitte Szonját, az apuka látható egyetértésével, szóval már ő is nagylánynak tekinti, ezt bíztató jelnek gondoltam, de nem tudom mire föl.
Elmúlt a nyár, nem is jutott eszembe tavaly júniusig. Megint abba a kempingbe mentem a fiammal, megint ott voltak, külön sátor, vézna lovag. Ugyanúgy zavarba jött, ha ránéztem, s mindig ingerültebb lett a fiújával, ha beszélgettünk pár szót.
Lassan a húga is alakulni kezdett, de még nagyon kislányos volt, eléggé mísz viszony lett közöttük. Az öcsikét meg közösen utálták.
Egyik este, 11 óra körül nagy viháncolással érkezett Lajoskájával, gondolom, valami sörözésből. A lovagot jobban megviselhette a dolog, mert láthatóan a nőjébe kapaszkodva lépdelt a sátor felé, s ahogy láttam türelmetlenül befelé húzta volna Szonját, aki a csillagok szépségét ecsetelte, elszívott még egy cigit, majd bemászott a sátorba. Jó nektek, gondoltam kissé szomorúan, de hát nem az én korosztályom.
Tíz perc sem telt el, halottam a zipzár hangját, Szonja huppant a fűre, térde közé hajtotta fejét, a sötétben is láthatóan rázkódott a válla.
Hűha, gondoltam, biztos valami durvát akart a madárfejű, majd mindjárt jön engesztelni. De nem jött.
Ezért nyár elején kiköltöztek szuper lakókocsijukkal a panelból, és a papa onnan járt dolgozni. A gyerekekre népes baráti kör vigyázott, nem is nagyon engedték őket mással szóba állni.
Éveken át csak épp, hogy köszöntünk, de mindig láttam, hogy figyel, irigykedve nézi, ahogy a gyerekeimmel játszom.
Pár évig nem jártunk arra, két éve ismét. Alig ismertem meg, érettségi táján járhatott, s már kivívta külön sátorhoz való jogot is.
Nem meglepő módon egy vézna lovag is feltűnt az oldalán. Én már elváltam, a fiam is 15 lett, nem kellett naphosszat utána loholnom, így ráérősen szemlélhettem a nagylány modell szépségű testét. Ezzel ellentétben mindig kislányos zavarban volt, ha szóba elegyedtem vele, elpirult, félrenézett, amit én elég konkrétan értelmeztem, de nem akartam nyomulni, mert nem láttam a vézna lovag szerepét, meg hát amúgy is.
Néha napokra elvitte Szonját, az apuka látható egyetértésével, szóval már ő is nagylánynak tekinti, ezt bíztató jelnek gondoltam, de nem tudom mire föl.
Elmúlt a nyár, nem is jutott eszembe tavaly júniusig. Megint abba a kempingbe mentem a fiammal, megint ott voltak, külön sátor, vézna lovag. Ugyanúgy zavarba jött, ha ránéztem, s mindig ingerültebb lett a fiújával, ha beszélgettünk pár szót.
Lassan a húga is alakulni kezdett, de még nagyon kislányos volt, eléggé mísz viszony lett közöttük. Az öcsikét meg közösen utálták.
Egyik este, 11 óra körül nagy viháncolással érkezett Lajoskájával, gondolom, valami sörözésből. A lovagot jobban megviselhette a dolog, mert láthatóan a nőjébe kapaszkodva lépdelt a sátor felé, s ahogy láttam türelmetlenül befelé húzta volna Szonját, aki a csillagok szépségét ecsetelte, elszívott még egy cigit, majd bemászott a sátorba. Jó nektek, gondoltam kissé szomorúan, de hát nem az én korosztályom.
Tíz perc sem telt el, halottam a zipzár hangját, Szonja huppant a fűre, térde közé hajtotta fejét, a sötétben is láthatóan rázkódott a válla.
Hűha, gondoltam, biztos valami durvát akart a madárfejű, majd mindjárt jön engesztelni. De nem jött.
Ez csak a történet kezdete, még 6 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szerintem folytasd, van még benne kiaknázatlan, izgalmas lehetőség.
(részemről 10 Pont)