A+ A-

Tiltott gyümölcs

Szinte álomként ért a kép: egy asztalnál ülök, velem szembe Gábor - akivel két hónapja ismerkedtem meg, és különös barátság szövődött közöttünk - mellette az exbarátnője, másik oldalon pedig a sors légiesen ködös alakot öltve magára, kezében kártyákkal. Két kártyát osztott nekem, rajta két sokat sejtető szóval: magány, barátság.
Igen, tudom már: két hónapja, amikor ebbe a városba kerültem, egyedül éreztem magam. Aztán megismertem Gábort... háromszor találkoztunk csupán, de mindhárom alkalommal átbeszéltük az egész éjszakát. Aztán a munkája miatt Törökországba utazott. Amikor hazatért hirtelen bejelentette, hogy újra együtt van az exével, aki így már nem is annyira ex. Meglepődtem, mert tudtam, hogy már eddig is háromszor kezdtek bele ebbe a kapcsolatba, és sosem végződött jól. Elmesélte, hogy talán csak megszokásból kezdik újra, és hogy a távolság miatt keveset fognak tudni találkozni. Szerintem pedig mindennek oka van, és mivel véletlenek nincsenek, ezért ne magyarázza nekem, hogy mennyire rossz lesz! Azt hiszem akkor kicsit csalódtam benne, mert nem gondoltam ennyire gyengének, ráadásul a további találkozásainkat titokban kellett tartani.
Közben látom, hogy Gábor is kap két kártyát... nem látom mi van rajtuk, ami zavar... sosem játszott nyílt lapokkal. Az időközben pedig már nem is annyira ex is megkapja két kezdő kártyáját a sorstól: arcán mosoly jelenik meg, gúnyosan rám tekint, majd pedig megcsókolja Gábort. Megrázom a fejem, próbálom elhesegetni a képet... nem sikerül. Újabb kártya a kezemben: kétely.
Az egyik legrosszabb tartalommal bíró szó. Ha kételyem támad valakiben, akkor már semmi nem a régi. Igen, elkezdtem kételkedni Gáborban, hiszen a beszélgetéseink még mindig meghitt hangulatban folytak a kapcsolata ellenére. Sokszor felróttam ezt neki, hogy nem engem kell meghódítania, nem velem kell nőként bánnia, hanem a barátnőjével. A válasz mindig egyszerű volt: a másik ezt nem tudja, és ha nem tudja, nem fáj neki. Akkor talán nekem kell kilépnem ebből az egészből. De nem tudtam... szükségem volt arra a fajta megértésre, amit ő adott; a baráti közelségre, az erőt adó ölelésre. Hát maradtam, és reméltem, hogy ésszel elkerülhetem azt, hogy belépjek harmadikként egy amúgy sem egyszerű kapcsolatba.
Gábor az újabb kártya láttán csak mosolygott... ismét az a sejtelmes mosoly, ami mindig zavart... Képtelen voltam megfejteni teljesen, úgy éreztem, hogy mindig lesznek titkai nemcsak előttem, hanem még a barátnője előtt is! A sors a barátnő felé fordult, s a kártyát átadván neki baljós kacajt hallatott... a lány pedig nem vett erről tudomást, és a lapra sem pillantott... lehet jobban tette volna, ha elolvassa, talán a későbbiekben megmentett volna a lelkiismeret furdalástól.
A negyedik lapon Gáborral közösen osztoztam... viszont meglepetésemre annak mindkét oldala üres volt... próbáltam megfejteni, hogy vajon mit akar jelezni a sors ezzel, de nem jutottam semmire. Aztán pár nap múlva megértettem.
Egy újabb beszélgetős estét szerveztünk meg, ügyelve, hogy a barátnő ne sejtsen semmit. Már egy hónapja tartott ez a titkolózás, és ezalatt mindig sikerült meggyőznöm magam, hogy ez nem baj, mert nem megcsalásról van szó, hiszen az eszemmel megértettem, hogy nem lehet! Tehát az este terveink szerint alakult: természetesen hozzá mentem, pizzát rendeltünk, diétás kólát, és a dvd-lejátszóban már forgott a Jóbarátok. Azután pedig természetesen a tv halk moraja mellett kezdtünk hatalmas beszélgetésbe. Én elmeséltem, hogy az új munkahelyemen kicsit nehéz beilleszkednem, és sokat fúrnak amiatt, hogy gyakorlat nélkül bekerülhettem a csapatba. Állandó bizonyítani akarásom egyre nagyobb méreteket öltött, és minden egyes mondatot magamra vettem. Természetesen Gábornak sikerült ész érvekkel rávennie, hogy legalább azon a napon ne éreztem úgy, hogy munkahelyet kellene változtatnom. Ő pedig megint belekezdett a haverjaival való bulik részletezésébe, és a motoros sztorikba. Néha már sok volt belőle, amit rendszerint egy cinikus megjegyzéssel a tudtára is adtam, mire az Ő válasza egy lágy simítás volt az arcomon, és egy rövid "imádlak". Éjjel kettőkor már veszélyes lett volna hazamennem, ezért mint oly' sokszor most is nála töltöttem az éjszakát. Átadta nekem ágyát, így kényelmesen alhattam el. Valami egészen furcsát álmodtam: Gábor fölém hajolt, és lágy csókot lehelt ajkaimra... megijedtem, hiszen tudtam, hogy ezt nem szabad, és a hátamra fordultam... akkor éreztem meg, hogy nem álom volt, tényleg ott volt mellettem, éreztem a bőre illatát. Akkor újra megcsókolt, most már viszont a nyelvével az enyémet hívta lágy keringőre. Kicsit engedtem a vágynak, majd eltoltam magamtól. A szememet végre ki tudtam nyitni, és a félhomályban néztem őt...
- Most megleptél! Tudod, hogy ezt nem szabad!
- TE sem hiszed, hogy ez csak barátság? - nézett rám, és újra közelített... szája újra az enyémhez tapadt, kezével a hajamat simította.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Andreas6 2017. 10. 20. péntek 06:19
Nekem itt is tetszett, nemcsak Bagyon!
#4 zsuzsika 2014. 12. 16. kedd 06:58
Nem rossz.
#3 listike 2013. 12. 10. kedd 08:37
Bagyon tetszett.
#2 papi 2013. 07. 4. csütörtök 08:00
Érdekes történet
#1 Törté-Net 2006. 08. 25. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?