A+ A-

Az átkozott szerződés

Nem találtam azt az átkozott szerződést. Úgy látszik, valami lommal egyetemben letöröltem a merevlemezről. Péntek délután, hétfőre meg kell a nyomtatott példány. Húsz oldalt meg nem írok újra fejből. Bélának megvan, de elutaztak pótnászútra reggel. Húszéves házassági évforduló. De nincs más, hátha tud valamit.
- Szia, István vagyok, bocs, hogy zavarlak.
- Ugyan, ha be vagyok kapcsolva...
- Figyelj, nem találom a szerződést.
- Kriszta otthon van a hétvégén, menj fel, ott vigyorog a dokumentumok - aktuális könyvtárban.
Húú, meg vagyok mentve. Kriszta, Béláék lánya pestre jár egyetemre, elég ritkán van itthon. Amúgy tíz éve ismerem, ezalatt gyönyörű nő lett belőle, de még mindig látom benne a kislányt.
Irány Béláék háza, remélem otthon van. Csengő.
- Szia Kriszta, apával beszéltem, kéne egy file a gépéről.
- Gyere be, tudod, mit hol találsz.
Melegítő, póló. Mellbimbója majd kiszúrja a vékony anyagot, szemem minduntalan odatéved. Szőke haja gumival összefogva. Zokni nélkül, vietnámi papucsban.
Irány a dolgozószoba, kapcsolom be a gépet, pendrive bedug. Közben Kriszta utánam ballag.
- Mi van veled?
- Semmi különös, nehéz a suli. Két hét múlva van még egy szigorlatom, tegnap sikerült átmennem analízisből. - Szerénykedik, az előző félévet kitűnőre tette le. - Hát veled?
- Kösz elvagyunk. Meló ezerrel, de hát gondolom, látod apádon is.
- Ági? - Másfél éve elváltam, nem volt egy egyszerű dolog, de már kezdem kiheverni.
- Mittudomén, elment a pasijával a dunántúlra valahová, azóta nem hallottam róla.
Itt ül mellettem, mellére nem merek nézni, félek, hogy odaragad a szemem. Valami mozgásra figyelek fel, keresztbetett lábán hintáztatja a papucsot. Kecses, vékony lábfej, hosszú lábujjakkal, alig tudom levenni róla a szemem. Mi van velem, tíz éve ismerem, láttam eleget.
- Van barátnőd? - Na tessék, ez az én problémám.
- Nincs, most egy ideig nem igazán akarok nőre nézni.
- Másfél év...
- De előtte hét, abból kettő totál negatív.
- Te tudod... - húzza el a hangsúlyt.
Közben a gép befejezte a másolást.
- Bocs, kimennék még WC-re.
- Már mész is?
- Nem akartalak zavarni, gondolom, van esti programod.
- Persze, de még csak három óra.
Pendrive elpakol, irány a földszinti fürdőszoba. Ahogy odaállok a wc csészéhez, látom, hogy Kriszta csak ledobálta a szennyes ruhát, legtetején ott virít egy piros csipkebugyi. Kifordult, látszik a közepén, hogy használt. Nem tudom, mi történt velem, befejezve a pisilést felemeltem és az orromhoz emeltem, hogy megszagoljam. Tényleg kellene már egy barátnő. Ekkor kattanás. Hátranézek, még egy. Kriszta ott áll az ajtóban, kezében a telefon, éppen lefényképezett vele. Én meg ott állok nyitott sliccel, kezemben a bugyija, felemelve az arcom előtt.
- Ejnye, mi történik itt?
- Kriszta, én nem...
- Elküldöm a fotót apának. - Béla elég féltékeny a lányára, pontosan tudja, hogy "felnőtt"
- Ne, megmagyarázom.
- Ezen nincs mit magyarázni, elég egyértelmű. De ha azt csinálod, amit mondok, akkor talááán... - dob fel egy egérutat. El nem tudom képzelni, mit akarhat, de sok lehetőségem nincs.
- Mit kell csinálnom?
- Menj fel a szobámba és vedd le a pólód! - Mii, mit akar?
- Tessék?
- Jól hallottad. Mindjárt megyek én is.
Ledöbbenve megyek fel a szobájába, ezer gondolat cikázik át rajtam amíg a lépcsőt mászom. A szobája eddig számomra idegen terület volt, annyit ismertem belőle, amennyit a nyitott ajtón át láttam. Belépve nem egy tipikus lányszobát látok, hanem inkább egy puritán diákszobát. A tetőablak alatt középen egy majdnemfranciaágy, nincs teljesen kétszemélyes, de szélesebb az átlagnál. Keresztléces fejtámla, hasonló, csak alacsonyabb lábrész, oldalt a fal mellett íróasztal, rajta laptop, másik oldalt szekrények. Leveszem a pólómat, mást nem merek csinálni, elképzelésem sincs, Kriszta mit akar. Gondolkodom, mit kéne még mondanom, hogy kéne kimagyarázkodni.
Ekkor Kriszta belép az ajtón, kezében néhány karika kötéllel. Ledöbbenve nézem.
- Kriszta, én...
- Tudom, de nem érdekel. Fordulj meg és tedd hátra a kezed!
- Ne hülyéskedj, ezt nem teheted.
- Akkor küldjem a fotót?
Engedelmesen megfordulok és mint a jó kisfiúk, hátra teszem a kezem. Ő többször áthurkolja, megköti a kötelet a kezemen, már számolni sem tudom a csomókat. A kötél nem szoros, de nem sok mozgást enged. Mikor kész van, elém áll és kezével végigsimít a nadrágomon. Próbálok hátrálni, de másik kezével magához húz, és tovább simogat. Farkam az őrült helyzet ellenére (vagy talán azért) gyorsan emelkedni kezd, majd miután Kriszta lehúzza a nadrágomat és az alsónadrágomat is, büszkén áll az égnek. Vörös arccal állok ezelőtt a tinikorból épp kinőtt lány előtt, aki elgondolkodva nézi munkája eredményét. Ezután egy véknyabb kötéllel, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, körbekötözi a zacskó tövénél a farkamat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.79 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2013. 12. 19. csütörtök 09:50
Egész jó
#3 Andreas6 2013. 10. 7. hétfő 22:25
Elképzelem, hogy egyszer csak el kell engedje. Hogy utána mit kap, az lehetne a történet párja!
#2 simiki 2007. 03. 12. hétfő 11:53
király
#1 Törté-Net 2007. 03. 12. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?