Az új postásunk...

... kertvárosban lakunk ahol a postás majdhogynem családtag. Bélabácsi, mert hogy így hívták öreg postásunkat... elérte a nyugdíjazást. Az utcában mindenki nagyon sajnálta és valami kis kedvességgel mindenki megajándékozta. Nagyon kíváncsi voltam ugyan milyen csodabogár jön helyette, mert aki időnként mikor szabin volt az olyan dilis volt, hogy még a kutyák is fitymálva ugatták meg.
... már nem tudom miért, de otthon maradtam valamiért és tettem – vettem a lakásban s csak úgy lengén egy szál köntösben, amit fürdés után kaptam magamra. A kapucsengő éles hangjára kaptam fel a fejem... no ez csak ismeretlen lehet, mert a szomszédok nem szoktak. Félre hajtottam a függönyt s kitekintettem... hát az új postásunk állt a kapuban. Kiszóltam neki, hogy nyitva bátran jöjjön a kutya evett már ma.., próbáltam viccelni. Kissé bátortalanul bejött s hellyel kínáltam a konyhában... á ő nem ül le sok a dolga... bla bla duma, közben meg a szemével majd fel fal.
Szó ami szó én is szemügyre vettem... jó kiállású úgy harmincöt körülinek saccoltam, de az feltűnt, hogy másabb a szabása a nadrágjának, mint az öregnek volt, mert neki valamiért kidudorodott.

Nos ebben én is ludas voltam, mert egy kicsit provokáltam a tűrőképességét vizsgálva a jövőre nézve. A kézbesítő füzetét egy kissé előre hajolva írtam alá, hogy betekintést nyerjen a ráváró szolgáltatási feladatainak tárgyjegyzékéről. Ahogy a szemei tűzéből és zavarából felmértem konstatálta azt. No, úgy éreztem, első nekifutásra ennyi bőven elég, pedig igencsak éhséget éreztem a hasikám alatti részben, de élveztem is a helyzetet. Máskor nyugodtan jöjjön be, – mondtam neki csak kopogjon, ha nyitva a kapu itthon vagyok. Valami köszönés félét motyogott és elment...
Alig csukta be a kaput, az ablakhoz rohantam, és tűnődve néztem utána, s elkapott a vágy... nincs mese a kis csecsebecsém előkerült a fehérneműs fiókból... és a nedvesedő puncimhoz érintettem a még hideg szerszámot... valósággal villám csapott belém... lassú fokozattal kezdtem feltolni, majd egyre fokozva a tempót egy óriási orgazmust éltem át... no várj csak legközelebb elkaplak, néztem a postás hűlt helye után.

A helyzet úgy hozta, hogy a véletlen kezemre játszott. Egyik nap a levélszekrényből az újságokat vettem ki, amikor egy kis cédula a földre hullott, értesítő!!! Küldeménye érkezett holnap 10 – 12 között a kézbesítést megkísérlem újból. Sose jobbkor... holnap szabad vagyok.