A+ A-

Intézet

16 évesen követtem el a NAGY hibát, amely a sokadik volt már, és melynek következményeképp bevágtak az Intézetbe. Nem tudom így utólag eldönteni, vajon megérdemeltem-e, vagy sem, de azt hiszem már mindegy. Nehezen kezelhető voltam, és akkorra már meglehetős élettapasztalatokat is birtokoltam. A szüleim nem is nagyon látogattak, de utólag, mostanában, hogy már kinőttem ezt a korszakomat, és túl vagyok az Intézeten, már jó a kapcsolatunk. Kijártam mondhatni az "Élet Iskoláját" odabent...
Jóképű és formás fiatalember voltam, igazi lányok kedvence. Lehet, hogy már ez zavart ott mindenkit bent, az első időkben. Mikor András a nevelő végigkísért a folyosón, teljesen mintha egy börtönfilmben szerepeltem volna... Undorral teli tekintetek, méla lenézés volt osztályrészem, miközben a szobám felé vezetett András. Szó egy szó sem nagyon esett, mert féltek a kísérőmtől. András egy nagydarab fickó volt, akkora tenyerekkel, mint egy péklapát, túl a negyvenedik évén. Kopasz feje és bikanyaka belefojtotta a szót a magát legkeményebbnek hívő intézeti fenegyerekekbe is. Hát még, ha eljárt a keze!!! Sajnos ezt volt módomban megtapasztalni később többször is...
A kis lakószoba nem volt valami lakályos, egy asztal, két szék, és egy emeletes ágy, mivelhogy szobatársat is kaptam, Attilát, aki valami csoda folytán nem úgy nézett rám már az első pillanattól fogva, hogy megpróbáljon csicskáztatni, hanem valami empátiával megáldva átérezte milyen itt nekem, és segített elviselhetővé tenni az ottlétemet. Lassan eltelt az első napom is, egyelőre olvasgatással, néha beszélgetéssel és ismerkedéssel a szobatársammal. Az esti zuhany viszont már borongóssá tette a hangulatomat. Közös zuhany volt, és mint új ember alig találtam a helyem, ráadásul még soha nem vetkőztem anyaszült meztelenre ennyi ember előtt. Volt olyan fiú az öltözőben, aki leplezetlenül nézte a (a barátnőim szerint formás és kerek) fenekemet és a zavartól összehúzódott péniszemet. Egy üres zuhanyozófülkét találtam, ahová rögvest beálltam és igyekeztem a lehető leggyorsabban tisztálkodni. Egyszerre csak megállt 4 idősebb srác előttem, és vigyorogva néztek, köztük az a fiú is (mint később megtudtam Zoli), aki annyira legeltette rajtam a szemét. Hangosan röhögtek és kiabáltak, "Hajolj le a szappanért!" és egyéb, általában a homoszexualitásra utaló viccekkel illettek. Alig bírtam uralkodni magamon, hogy ne fussak el, de így is nagyon kapkodtam a tusolással. Elszáguldottam mellettük, és éreztem magamon a tekintetüket, egészen addig, amíg az öltöző ajtaját becsaptam magam után. Ott szinte vizesen kapkodtam magamra ruháimat, nehogy utánam jöjjenek. Később elmeséltem ezt lakótársamnak, akinek a tekintete erre elborult, és mély sajnálatot láttam a szemében. Elhallgatott, és meglepő gyorsasággal jóéjszakát kívánt, és felment a felső ágyra. Levetkőztem egy szál boxeralsóra, mert piszok meleg volt a szobában, és bebújtam a pléd alá, remélve, hogy egyszer kijutok erről a helyről.
Már félálomban voltam, amikor egyszerre nyílt az ajtó és bejöttek rajta 4-en, ahogyan megszámolhattam őket, mivelhogy rögtön felkattintották a lámpát. Vezetőjük a nevelő volt, és 3 srác azok közül, akik a fürdésnél piszkáltak... Mindannyian egy szál alsóban, voltak. Megrémültem, mit is akarnak, a falhoz húzódtam. Odaálltak fölébem, és vihogva kérdezgettek. Félve néztem a tekintélyes Andrásra, hiszen neki az lenne a dolga, hogy megvédjen, de ő is csak kaján vigyorral állt. "Voltál már nővel, fiacskám?" "Dugtál már"? Ilyen kérdések záporoztak rám a vihogóktól. Aztán szinte varázsütésre csendesültek el, amikor valamelyikük nekem szegezte a kérdést: Fiúval voltál már? Természetesen azonnal nemmel válaszoltam.
Erre még nagyobb röhögés volt a válasz, amely végeztével a nevelő elkomorodva és különös fénnyel a szemében halkan csak annyit mondott: most majd leszel... Ezzel benyúlt duzzadó alsónadrágjába, és előhúzott belőle egy akkora farkat, amely hatalmas méretének látványával megbénított. Odatolta az arcomhoz és azt parancsolta, kapjam be. Duzzadt és csillogó lila makkja az ajkaimhoz értek, éreztem a szappan illatát is rajta, és még más, valami fanyar is megcsapta az orrom. Riadtam ugrottam volna el, de hirtelen akkora pofont kaptam, hogy csengeni kezdett a fülem is. Erre elszabadult a pokol. Menekülni és harcolni próbáltam... A vége az lett, hogy alaposan helybenhagytak. Ütöttek és vertek, amíg már mindenem fájt, zokogva bújtam a sarokba. Aztán egy csapásra abbamaradt minden, otthagytak. Ám mielőtt kiléptek az ajtón, András még visszafordult: -Gondold át holnapig öcskös. Visszajövünk. Ha valakinek elmondod, akkor véged...
Sírva bújtam a takaró alá, fájó bordáim a zokogástól csak még jobban sajogtak. Attila a kis létrán gyorsan lemászott hozzám, és vigasztalni próbált, és elmondta, hogy nem tudott volna semmit tenni ellenük, ezért ne haragudjak rá, amiért meglapult. Azt mondta, hogy van egy-két ember, akit valamiért kiszemelnek, aztán nem hagyják békén...(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.91 pont (47 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 91boy 2015. 08. 25. kedd 23:12
Izgalmas, érdekes, tetszett!
#5 A57L 2014. 11. 19. szerda 07:11
Egész jó lett.
#4 papi 2013. 10. 17. csütörtök 09:13
Nem semmi
#3 ádám 2009. 09. 6. vasárnap 10:34
nyami..:)
#2 somebody 2006. 03. 8. szerda 23:30
hát...éddekes,éddekes
#1 Törté-Net 2006. 03. 7. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?