A beakadt lemez

Tímea arra riadt fel, hogy a homloka a hideg, kosz szagú üvegnek koccan. Ez már Budapest, kezdenek sűrűsödni a sínek egymás mellett, igen, balra a sivár, kopott-pingált betonfal, mögötte Zugló kéményei. Már csak fél óra.
A szemben ülő deres úr kedvesen mosolygott, Tímea először azt hitte, rajta lát valamit, kapkodva igazított egyet a ruháján, nem mintha számítana, inkább berögzült női mozdulat. Aztán észrevette, a férfi szeme nem őt követi, csak bambul somolyogva maga elé. Gondolatban biztos ő is már ajtót nyit.

Egy hét, a lakás száz, hogy romokban, Imre nem az a takarítós fajta. Egy hét pont az a határ, amíg a férfi még elviseli a rumlit, a szennyes torony még épp csak a nyakáig ér, kilát fölötte. Legközelebb kettő hétre megy, á, már be is úsztak az ablak mellett a fekete szénszállító kocsik, ezek állnak legkijjebb a pályaudvaron.
Tímea szuszogva leemelte a kofferját, megigazította a csatot rajta, majd kicipelte a váróterembe. Egy fiatal tapintatlanul rányomta a vajsárga vécéajtót, semmi baj, nem láthatta. És persze csak zavarában nem kért bocsánatot, mindegy, mindjárt otthon lesz. Ha Imre nem locsolta meg a petúniát, de hát hogyne locsolta volna, hiszen haza is telefonált minden nap. Mindenre gondolt.

Imre mindenre gondolt. Gabi már kerek egy éve tartott, a bizonyíték, hogy még férfi, az életéből hiányzó láncszem. Pár csepp kölni, vasalt ing. Gabi megőrül az ingekért, a neje szóvá sem teszi. Fél tízre beszélték meg, náluk, itt a nagyobb az ágy, lesz vagy három órájuk, aztán még kettő összepakolni. Bőven elég.
Imre még egyszer mustrát tartott a tükörben, kidüllesztette mellkasát, megborzolta homlokának egyre inkább teret adó üstökét, melyen fültájékon már kezdtek többségben lenni a fehéres szálak. Sármos. Sármos, de fiatalos.
A csengőszóra meg sem rezzent, bűntársa pontos, mint mindig. Ő pedig, a hódító, most ismét nyeregben érzi magát. Felszegett fejjel, hátrahúzott vállakkal átmenetelt a nappalin, a hétágra pompázó, függönytől szűrt napfénytől koronázva, sármosan és fiatalosan, még a TV melletti nagy zöldség sem bosszantotta, pedig a neje állandóan felhívta híradóidőben, hogy locsolja meg.

Fehérben jött. Olyan nem hótiszta, de fehér ez is, a neje kikergeti a világból mindig, hogy "Imre ez nem kék, hanem türkisz-zafir, ciklámen madraguja árnyalattal. Ti férfiak tényleg csak tíz színben láttok. " Fehérben volt és észbontóan jól állt neki. Neki akar vele tetszeni. Neki, a férfinak.