A+ A-

A vágy szakadékában 1. rész

- De jól nézel ki -szaladt ki a ténymegállapítás Sára szájából, és bármennyire is őszinte volt, a következő pillanatban már átkozta magát emiatt: egy nő tiszta szívvel nem mondd ilyet egy másik nőnek, még akkor sem, ha az történetesen a legjobb barátnője.
Vagy legalábbis úgy gondolja, hogy a legjobb barátnője.
Viki nem válaszolt semmit, csak mosolygott, és leült a Sárával szemközti székre. Megtanulhatatlan kecsességgel mozogott. Keresztbevetette combjait, és azzal a mosolyával nézett barátnőjére, amit az egyszerre talált elbűvölőnek és gyűlöletesnek. Hogy ez utóbbi érzése miből fakadt, azt a lánynak magának sem kellett magyaráznia.
- Hát szia. Köszönöm. Te is csinos vagy.
Hazudsz, gondolta Sára, de azért bólintott.
Egy belvárosi kávéházban ültek; a találkozót aznap reggel beszélték meg. Sára emlékezett, milyen vidáman csicsergett Viki a telefonba: biztosította a lányt, hogy sok mesélnivalója van a számára. Ami Sárát illeti, neki nem volt sok, ami meg volt, azt sem szándékozott mással megosztani.
Sára morózussága azonban nem volt annyira feltűnő, hogy Viki észrevette volna. A két barátnő különösebb átmenet nélkül nyomban fecserészésbe kezdett. Régen látták egymást: Sára fél évig Németországban dolgozott, ahol nem érték túl kellemes élmények. Ez meg is látszott rajta: önbizalma, amely egykor Vikiével vetekedett, úgy párolgott el, mint kacsaúsztatóból a víz egy forró napon. Főnökeinek soha nem volt igazán jó, amit csinált, ha pedig arra a német férfira gondolt, akivel lefeküdt néhányszor, még most is émelygés fogta el. Az Élet Nagy Csalódásairól azonban nem ejtett szót, legfeljebb burkoltan - és nem is a szégyen miatt. Egyszerűen biztos volt benne, hogy a szakadékok, melyeket a szemei helyén látni, ha tükörbe néz, barátnője számára épp eléggé árulkodók. Talán túlságosan is azok.
Sára viszont elismerte, hogy barátnőjét talán még sosem látta ennyire jó színben. Trécselésük folyamán alaposan felmérte - egy nő szemével. Feszes farmerbe bújtatott lábak, kivillanó lapos has, telt mellek, melyek mintha örökké ágaskodnának. De a legmélyebb benyomást Viki arca tette rá: sugárzó, jókedvű, gondtalan.
A barátnőm ragyog, gondolta Sára. És amikor egy nő így ragyog, annak csak egyféle oka lehet.
Egy kis idő múlva odajött az asztalukhoz a jóképű pincér, akit ismertek is: osztálytársuk volt a középiskolában. Gyorsan végigmérte vendégeit, és Sára megérezte enyhe zavarát. Jól emlékezett, a fiút Viki fölcsípte egy bulin: arra pedig még jobban emlékezett, hogy ki volt az, akinek nem sikerült ezt megtennie.
- Sziasztok lányok! Mit isztok?
- Szia Bence - Viki a fiú szemébe fúrta kék tekintetét, és elmosolyodott. - Két kapuccinót kérünk, légy szíves.
- Ööö.. igen. Hozom. - A pincér nehezen tudta levenni a szemét a lány arcáról. Aztán valahogy mégis sikerült: elmentében Viki pillantása a fenekére siklott.
Nyilván megpróbálja felidézni, milyen volt megmarkolni, amikor egymásnak estek az egyik emeleti osztályteremben - gondolta Sára, és szórakozottan gyűrögetni kezdte az asztalterítőt. Nagyon bánta már, hogy reggel felvetette azt a telefont.
Aztán erőt vett magán, és újból rámosolygott újból a barátnőjére. Harcolni fog, míg el nem merül teljesen a mocsárban.
Viki hirtelen előrehajolt, és bizalmas hangon odasúgta Sárának:
- Van valakim.
Sára értetlenül meredt rá. Hiszen tudta ő, hogy barátnőjének van valakije: négy hónapja járt együtt egy fiúval. Egy nagyon jóképű, rendes fiúval, aki ráadásul jól keresett. Azt is tudta, hogy lényegében ő tartja el Vikit; a lány bolondult a drága cipőkért és az utazásért.
- Látom nem érted - kuncogott Viki, látva Sára tekintetét. - Nem Karcsiról beszélek. Valaki másról.
- És Karcsival szakítottál?
- Nem - Viki arcán egyáltalán nem látszott zavar.
- Ó - Sára csak ennyit tudott kinyögni.
Értette most már azt a sugárzó boldogságot, ami áradt a barátnőjéből. Illetve, úgy gondolta, nem is boldogság ez; a Vikihez hasonló lányok sohasem boldogok igazán. Persze, ehhez hozzá kellett vennie, hogy ő maga rég nem hitt már az abszolút boldogságban. És abban sem, hogy minden embernek meglenne rá a képessége, hogy az legyen: legalábbis, ha egyenlőségjelet vonunk a boldogság és a harmónia közé.
Ha adott egy Karib-szigeti holdfényes éjszaka, amelyben hófehér ruhában sétálunk egy vonzó, figyelmes férfivel, a Vikihez hasonló lányok körülbelül tíz percig képesek ezt élvezni. Azután már kacsingatnak jobbra-balra, ezt lesve, hol van a még szebb part, a még izgalmasabb férfi, és a még fehérebb ruha.
- Érdekes a helyzet - mondta Viki tűnődve. - Régebb óta ismerem a srácot, Krisztiánnak hívják. Aranyos, de soha meg nem fordult a fejemben, hogy elcsábítsam. Két héttel ezelőttig.
Sára nem szólt semmit, várta, hogy barátnője folytassa. Kezét összekulcsolta az ölében, és érezte, hogy megizzadt a tenyere.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.78 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2014. 05. 13. kedd 20:32
Egész jó
#3 listike 2014. 03. 11. kedd 10:15
Nem tetszik.
#2 A57L 2014. 02. 5. szerda 09:26
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2005. 09. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?