Meglepetés

Kellemes nyári napon ballagtam hazafelé a munkahelyemrol. Délelott volt még, mert korábban megléptem vagy 4 órával, majd máskor ledolgozom, gondoltam, de egy ilyen szép napot nem lehet az irodában ücsörögve tölteni. A feleségem, Kriszti ma úgyis pihenonapon van, esetleg kellemessé tesszük ezt a hírtelen jött kis szabadidot.
Szórakozottan léptem be a kerti kapun, átsétáltam az udvaron, majd megérkeztem a lakásunk huvösébe. Gyanús csend fogadott. Át a konyhán, sehol senki, a nappali is üres, viszont a hálószobából furcsa neszeket hallok, Odaosontam, hátha meglepem az asszonyt, esetleg maszturbálás közben (errol sokat ábrándoztam), és halkan benyitottam majd bekukucskáltam az ajtón.
Leesett az állam. Ez a kép egyszeruen belémvésodött örökre. A nagy franciaágy szélén fekszik a kedvesem a hátán egy szál pólóban, csukott szemmel zihál, combjai ez égnek meredve széttárva, és közöttük Jimmy, a dán dogunk nyelve lefetyel vadul.
Nem tudtam, mit tegyek, és mit is gondoljak. Az én kis kedvesem, aki a szexben óvakodik mindenféle perverziótól, aki huséges társam volt már évek óta... És most a kutyánk izmos fekete teste felajzva remeg a puncijáért, amelyben hosszú nyelve tekereg... Most mit csináljak, – tipródtam, – menjek ki és jöjjek be újra hangos zörgéssel, mintha nem is láttam volna semmit, vagy vesszek össze vele? Viszont a látvány valahogy egyre jobban felizgatott, és hírtelen szuk lett a nadrágom. Mindez másodpercek alatt futott át rajtam, aztán beléptem. Krisztina még mindig kéjes arccal vonaglott, kezei az ágytakarót markolászták. Jimmy odakapta fejét és farkcsóválva reagált. Táskám ledobva lehuppantam az ajtó melletti fotelba és vártam a reakciót... Az nem is maradt el! Feleségem kinyitotta szemét és megdermedt, úgy ahogy volt, égre tárt lábakkal, és jól láthatóan nedvességtol csillogó borotvált puncival. Vajon az izgalomtól ilyen nedves, vagy a kutyanyáltól? – futott át rajtam a perverz gondolat. Aztán megtört a hosszú pillanat és kedvesem felugrott pólóját lehúzgálva és tuzvörös arccal. Nem szólt egy szót sem, de a szája már sírásra görbült. Odaugrott hozzám, letérdelve a székem mellé megfogva kezem, könyörögve nézett rám. – Ne haragudj... Kérlek, ne... – nyöszörögte remegve.