Történelmi szeretkezések - a Beatlemania csúcsán

– John... Paul...
A sikolyok olyan magas decibelen hasítanak a fülekbe, hogy még a fogtömések is belefájdulnak. Az újságírók már nem is próbálnak kommunikálni egymással, ez teljességgel lehetetlen. Különben is, mindegyikük azon van, hogy egymaga adhassa le mielőbb a híreket e történelmi eseményről. Mert azt mindenki érzi, hogy itt történelem születik.
– George... Ringo...
Lányok sikolyai. Ezer meg ezer lányé. Mindez a New York-i Shea Stadionban, 1965 augusztusában, a The Beatles együttes fellépésén.

A négy angol fiú vigyorogva játszik a színpadon, valami megfoghatatlan, magnetikus erőteret hozva létre maga körül. Ők maguk alig hallanak valamit abból, amit zenélnek, és a közönség is alig hall valamit belőlük, de ez szinte senkit sem érdekel. Az emberek verejtékezve, hipnotizáltan figyelik őket. Egyesek irigyen. De a legtöbben hisztériáig fajuló elérzékenyüléssel, vagy teljes önkívületben.

A nézőtéren gombahajat növesztett amerikai ficsúrok rázzák magukat, hogy ők is ugyanúgy felkeltsék a lányok figyelmét, mint a liverpooliak. Ez később sikerülni is fog, a koncert után, amikor sorra megdugják a bezsongott lányokat – egyelőre azonban a négy angol süvölvény áll a figyelem központjában. A tribünökön ülő idősebb hölgyek éppúgy eltelnek szexuális izgalommal, mint a tapasztalatlan szűzlányok. Lennon szenvedélyes, rekedtes hangja süvit át a sikolyok hangorkánján, és Paul McCartney babamosolyával együtt frenetikus a hatás: keményednek a mellek, átizzanak a bugyik. A levegő megtelik izgalommal és erotikával.
– When I home... everything seems to be right... – énekli Lennon, szélesen vigyorogva, haját rázva. A csitrik sikolyai egybeolvadnak, egyetlen hangfallá, mintha vonyítanának a teliholdra. Az egyik lány remegő kezekkel benyúl a mellette ülő fiú nadrágjának hasítékán, és előcsomagolja annak farkát. A fiú meglepett, verejtékben fürdő arccal néz rá, aztán hátradől. A lány verni kezdi neki, és mire a Mesés Négyek befejezik a dalt, ragacsos lesz a keze a spermától.
– Köszönjük a jelenlévőknek... well... well.. hogy eljöttek erre a koncertre... – lihegi a mikrofonba John a színpadon, és elneveti magát, amikor a mellette álló Harrison vadul köhögni kezd. – Szóval... well well... nekünk is nagy élmény volt... lassan megyünk, de előtte még... yeah... Paul elénekli nekünk új dalát.