A+ A-

Ahol a fiú felnott

- Ne máááár! - bőgtem a kagylóba reményvesztetten.
- "De igen. 12:47-kor indul a keletiből csomagoljatok össze Jóska bácsi kimegy az állomásra nem akarok apellátát!" - darálta ellentmondást nem tűrve a narancssárga telefonkagyló felső nyúlványa.
- Anya. Tanuln...
- "Tanulni egy frászkarikát ott lenn is tudsz megígértük nekik a darált húst meg ne felejtsétek el!" - szakított félbe.
Miután biztosítottam feltétel nélküli megadásomról, visszakullogtam a szobámba, elkapva egy újabb gyilkos pillantását nővéremnek, aki úgy tűnik barátnője megrontásáért némasági fogadalmat tett. Niki még mindig félálomban vackolta magát a paplanomba, minden bizonnyal a fölkelést nem szokta elhamarkodni. Óvatosan ráfeküdtem, és az arcára nyomtam egy ébresztő-van-egy-nagyon-rossz-hírem puszit, melyre elnyújtott mormogás volt a válasz. Úgy döntöttem legjobb, ha a fülcimpájával kezdek el babrálni, mormotám azonban kisvártatva a párna alá dugta a fejét, megfosztva ettől a szórakozástól is. Ennek a lánynak a kócos haj áll a legjobban.
Nem találván más elfoglaltságot, hajnali fél tízkor összepakoltam a táskám, megreggeliztem Kellogs' madáreledellel, és lementem a boltba. Visszaértemkor Niki már melegítőben szürcsölte a kakaót, és nézett rám szomorúan.
- Hallottam, hogy elmentek. - mondta.
- Egész jövő csütörtökig. - sóhajtottam, azzal a gondolattal vigasztalódva, hogy ennek ő sem örül. - Minden évben ez van.
- Már idősek?
- Nem. - válaszoltam, felidézve nagynénémet tavalyról, ahogy két ember nagyságú szatyor zöldséggel betört a helyi piacra, és Jóska bácsira, aki két ugyanekkora flakon saját borral a disznóvágásra. - Inkább olyan hagyomány látogatás.
A vonatot mindenki a keserű búcsúval köti össze. Ha nincs senkitől elköszönni, az utasok szimplán a kényelemtől és a kellemes szobahőmérséklettől búcsúznak, átadva testüket a több órás monoton zötyögésnek és a büdös bőrfoteloknak, melyekről igyekeznek nem elképzelni ki ült előtte benne. Ha az önsanyargatás megvilágosodáshoz vezet, azt hiszem kalauznak lenni a legjobb foglalkozás.
- Ne tesséék. - rinyált a földi lét alantos dolgaival gyötrődő nővérem a kalauz-Buddhának. - Van diákom! Csak otthon hagytam.
- 2500 forint. - közölte az, átszellemült nyugodtsággal és jóságos mosollyal.
A bírság végül ki lett fizetve, az élet ízét érzékeltetve a kalauz a fülkeajtóban még szellentett egyet, majd emlékével az orrunkban tovább állt.
- Megvesztegethetted volna - húztam le az ablakot. Nem jött válasz.
Elgondolkoztam a Nikivel való elválásomon. Lekísértük a kocsijához, ő beült és óvatosan tekergetve a kormányt elhajtott. Ennyi. Tartózkodó volt, és elhúzódó. Még azt sem volt időm ráírni a szélvédőre, hogy beleszerettem. Állítólag ezt lúzerség megmondani rögtön. Más vélemények szerint nem megmondani is az.
Megérkezésünkkor több dolog is feltűnt nekem. Szajolon (kis város Szolnok mellett) legalább 10 centivel nagyobb a hó, 5 fokkal hidegebb van, és 2/3-ad olyan lassan telik az idő, mint otthon. Beráncigáltuk magunkat a váróterembe, melyet hőmérséklete, és szaga alapján éjjel bizonyára vágott marhák tárolására használtak. Az óra szerint negyed, szerintem három órás várakozás után a terem ajtaja kivágódott és egy viharvert, mosolygós szemű, őszes cowboy lépett be, kezében hű társával, egy megállapíthatatlan színű boros flakonnal. A cowboy neve Jóska bácsi. Igazi fenegyerekként mesterien bánik a borral, öreg, de hűséges Zsigulija szilaj nyerítésétől pedig még a legbátrabbak is egy vastagabb fa mögött keresnek oltalmat. Felesége, az egyetlen, aki be tudta törni a végtelen legelők tüzes csődöét, egy aranyszívű, széles testű, nagyhangú teremtés, pirospozsgás arccal és olyan karizmával, hogy még az is megvette tőle a karalábét a piacon, aki alergiás rá. Csodálatosan főz. És olyan a ölelése, hogy egy lovat is összeroppant vele. Ebéd: húsleves, sült csirke, apró süti.
- Na, és van-e már valami jányka, akit a fogad közi kaptál? - érdeklődött Jóska bácsi a magánéletemről, ahogy minden évben, öt éves korom óta. A nővérem szemben kegyetlenül ledöfött egy sült csirke mellet, majd gyakorlottan megforgatta a kést a húsban.
- Haggyad már, öreg, szegénykém had egyen! - torkolta le a néném, ahogy mindig, majd hozzátette. - Ráér még lányokat hajkurászni.
- Majd elkapják azok! - zárta le a témát bácsikám, és huncutul rám kacsintva széttépett egy combot.
Három nap telt el eseménytelenül. Testben végig jártam a kertet, és a szőlőst, hallgattam a nosztalgiákat, hogyan aludtam a szilvafa alatt, vagy léptem bele a méhecskébe kölyökként. Lélekben pedig Nikinek fogalmaztam különböző körmönfont vallomásokat és fantáziáltam a vele való együttlét mindenféle formájáról. Nem tudtam felhívni sem. Nincs meg a száma, a nővéremmel pedig megszakadtak a diplomáciai kapcsolataim. Tapasztalt nagybátyám figyelmét persze nem kerülte el nyomott lelki állapotom.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.9 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2016. 10. 15. szombat 07:39
Jó írás,romantikus.
#7 listike 2014. 08. 27. szerda 08:42
Nagyon szép.
#6 A57L 2014. 05. 28. szerda 05:37
Jó,de szex kevés van benne.
#5 papi 2013. 12. 12. csütörtök 08:01
Tetszik.
#4 Anonimus 2005. 02. 25. péntek 15:34
aranyos de azért kicsit bővebbre és részletesebbre kéne a szex részt venni
#3 D. 2005. 02. 22. kedd 19:39
Azt hiszem ez most megérdemli a 10 pontot.Remélem másnak is annyira lejön mint nekem.:))))
#2 banurr 2005. 02. 22. kedd 11:47
:)))
Aranyos
:))
#1 Törté-Net 2005. 02. 22. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?