A+ A-

A párnás ajtó

A címben szereplő párnás ajtó nem az eredeti rendeltetésének megfelelő használatáért kapta e sorok címét.
A történetem a 70-es évek elején játszódik egy csendes vidéki kisvárosban. Tősgyökeres pestiként egy hosszan tartó, elhúzódó betegség után, a vizsgaidőszak gyötrelmein túl, kötelező nyári gyakorlatra kerültem K-ra. Családi segítség is volt a dologban, mivel anyai nagynéném férje, az ottani Hivatal vezetője volt.
Nagynéném pedig feltette magába, hogy a vézna (a 185 cm-es magasságommal alig nyomtam 60 kilót) gyerekből férfit farag. Hozzá is látott, a hivatali munka előtt és után ház körüli munkára fogott és etetett és etetett. A jó vidéki koszt meg is tette a hatását, hamarosan a fehérje túltengés biztos jelét éreztem, a lábam között.
A hivatali munka borzasztóak unalmas volt. Nyár, szabadságolási időszak, tettek az egyik osztályról a másikra, hogy beletanuljak. Úgy láttam mindig ahhoz az íróasztalhoz ültettek ahol a kolléga szabadságra ment. Az abc-t már oda vissza fújtam, mivel mindenütt az iratokat kellett sorba rendeznem. Ennek ellenére az iktatóban éreztem a legjobban magamat. Persze, ezt az érzést nem az iktatás titkainak kifürkészése okozta, hanem Orsika. Az iktató üdvöskéje volt Orsika, akit a hivatali hímek, valami - először számomra érthetetlen - különös hangsúllyal emlegették, és olyankor furcsán elborult a tekintetük. Különös nő volt, elsőre benyomásra nem volt túl szép. Inkább alacsony, olyan, mindenütt kerek, nagy mellekkel -az a típus aki az első szülés után, széle-hossza egy - valamint mókuskára emlékeztető előre álló szemfogakkal, barna szemekkel, világos haja félhosszúra vágva. De alig tartózkodtunk egy órát egy helyen és máris úgy éreztem, ez a nő nagyon boldoggá tudna tenni. Közvetlen modora, és az alig pár év korkülönbség okán hamar jó, majd pajtási viszonyba kerültünk. Ő már férjes asszony volt akkor, a helyi főember fiát fogta meg, aki sem fizikailag sem szellemileg nem állt a sor elején, de apuka pénze és hatalma sok mindent pótolt. Ezt Orsika mesélte el a harmadik napon egy őszinteségi rohamában. Addig beszélgettünk, míg sikamlósabb talajra nem tévedtünk és faggatni nem kezdett engem is:
-Voltár-e már nővel kisfiú?
Egy pillanat alatt villant át az agyamon a válaszok özöne, és azok következményei. Bánatos, inkább bűnbánó arcot vágtam, és az akkor legjobbnak látszó szöveget sütöttem el:
-Már több lánnyal is próbálkoztam, de mind visszautasított, amikor meglátta, vagy megérezte, hogy mit kell magába fogadnia. Mind azt mondta, hogy ez nem fér be, ez tönkre teszi. Mert nem az átlagos férfi méretekkel rendelkezem.
Igazándiból csak a többes szám nem volt igaz, és hát, anyám egyik kolléganője, egy fiatal elvált asszony, átsegített a kamaszkor ezen nehéz szakaszán.
Tettetetten rezzenéstelen arccal kérdezett rá,
-Ugyan mitől ijedtek meg azok a lányok?
-Háát, a derékszögű vonalzóval nem tudod megmérni, és a karórádat sem tudnád a fejére csatolni.
A választól egy pillanatra zavarba jöttem: - Azért megpróbálnám.
Ez számomra egyértelmű biztatás volt. Nem is tétováztam és a hol és mikor kérdésre tereltem a szót. Nekem a most és itt lett volna a legjobb, de kijelentette, hogy csak az irodán kívül, ahol nem zavarhatnak meg, és munkaidőben, mert a férje féltékeny. Elég ügyes vagyok, ha nagyon meg akarom mutatni, akkor találjam ki. Rendben, de ha belekezdünk, csak a teljes méretvizsgálatban vagy ok benne. Ezt olyan hangsúllyal mondtam, amiből egyértelmű volt a számára is, nem hagyom, hogy csak felizgasson a kíváncsisága miatt.
A feladat adott volt: egy majdnem ismeretlen helyen, találni egy szeretkezéshez alkalmas zugot. Attól a pillanattól más szemmel néztem az épületet. Szerencsém már délután megcsillant, a gondnok felküldött a padlásra valami tábláért. A táblát hamar megtaláltam, de elidőztem a padláson. Azt még nem mondtam, hogy a hivatal épülete egy régi kastélyból lett kialakítva. A tető egyik része még érintetlenül a régi volt, másik részén az irattárat alakították ki. Számomra az izgalmas a régi rész volt, tele régi, leselejtezett kacatokkal, az ötvenes évek könyveivel, és a nem irattározott jelentésekkel. Tanulmányaimat tekintve ez egy kincsesbánya. De az igazi kincs egy bőr bevonatú párnázott ajtó volt, ami az épület oldal szárnyánál állt egy gerendához támasztva. Két golyó ütötte luk volt rajta, ezért selejtezték le. Később megtudtam, 56-ban a párttitkárt ez előtt az ajtó előtt lőtték seggbe (szó szerint)és ezért lett eltüntetve. De engem a két luk nem zavart, megtaláltam a megoldást, a párnás ajtó párnás fele pótolja az ágyat. Csak a körülményeket kell emberivé tenni. Rögtön neki láttam. A gondnoknak bejelentettem, hogy kutatni akarok a padláson mert a szakdolgozatom erre a témára épül amik ott találhatók. Ezzel szereztem egy padláskulcsot és szerszámokat, hogy takarítsak egy kicsit.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.31 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 07. 6. vasárnap 12:24
Tetszett.
#4 A57L 2014. 05. 20. kedd 05:44
Jó lett.
#3 papi 2013. 05. 23. csütörtök 06:00
Nagyon jó
#2 genius33 2013. 02. 22. péntek 14:48
Nemrossz smile
#1 Törté-Net 2004. 11. 20. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?