A+ A-

A komisz 2. rész

Zsuzsi másnap is jött, és a következőn is, egyre nagyobb kedvvel, egyre szívesebben, míg az utolsó, ötödik alkalommal nem találta Istvánt egyedül. Dóra, az elvált feleség piros kiskocsija parkolt a ház előtt, Zsuzsi azonnal felismerte. És jókedve is tüstént tovaszállt.
Címeres ökör vagyok, mert így kicsíptem magam, gondolta szégyenkezve, hisz' egész délelőtt az Istvánnal való találkozásra készült. Szőrtelenített és beszárította a haját, felment a városba, hogy vegyen egy falatnyi, csipkés bugyit, meg egy áttetsző melltartót, előkotorta a szekrény aljából a hosszú, fehér ruhát, amit egy népművészeti boltban vásárol, és amit másfél éve nem viselt, mióta Dávid elhagyta, mert nem volt kiért, s mert a nadrág és a lapos sarkú cipő sokkal kényelmesebb.
Most, Dóra jelenlétének tudatában vakító élességgel fénylett fel előtte viselkedésének képtelen volta. Tetszeni akart Istvánnak. Hát, Dóra mellett, ha megfeszül, se fog ez menni, gondolta lemondón. Ráadásul, hogy szégyene maradéktalan legyen, lesír majd róla a szándék. Dórával jól ismerik egymást, fel fog tűnni neki a szép ruha, a szokatlan smink, talán még az új melltartót is észreveszi a vékony anyagon keresztül. Micsoda égés!
Kedvetlenül kikászálódott az autóból, kirángatta a táskát, és elszántan útnak indult.
A ház mögül hallott hangokat, ezért arra került.
Ott is voltak mind, a diófa alatt, a hosszú deszka asztalnál ült István és a kis Dóri, tőlük nem messze álldogált Dóra. Szokás szerint tökéletesen festett. Szűk nadrágban, feszes pólóban, frissen festett hajjal.
- Szia, Zsuzsi!- pattant fel apja mellől a kislány, és az érkezőhöz szaladt, hogy két cuppanós puszival üdvözölje. - Sakkozunk apával - mondta. - És én győztem.
Zsuzsi viszonozta a puszit, és mosolygott a hatéves kislány büszkeségén, hogy sakkban legyőzte az apját, majd elfúló hangon köszöntötte a felnőtteket is.
- Mi indulunk - mondta Dóra, és meglóbálta jobbjában az üres hűtőtáskát. - Hoztam egy kis húslevest ennek a féleszű hapsinak, mielőtt éhen hal.
Majd rosszallón folytatta, amikor Zsuzsi mellé ért.
- Hiába beszélünk a konok fejével. Nem hallgat senkire. Szerencse, hogy neked sikerült jobb belátásra bírnod. Aranyos tőled, hogy minden nap kijársz ide, a világ végére.
- Én csak délben jövök - szabadkozott Zsuzsi. - A reggeli injekciót a körzeti ápolónő adja be.
Dóra vállat vont.
- Akkor is. Rendes vagy - mondta nagylelkűen, és két oldalról arcon csókolta Zsuzsit, majd visszafordult a lányához, aki időközben az apja ölébe telepedett - Gyere kicsim! Kettőre vissza kell érnem az irodába.
Dóri átölelte az apja nyakát, és súgott neki valamit, amire a férfi halkan válaszolt. Dóra nyájas arckifejezéssel nézte őket.
- Imádja az apját - magyarázta Zsuzsinak, amit a lány magától is tudott. - Ezért is vesződöm még mindig Pistával. Nem haragszom rá a válásunk miatt.
- Fura is lenne, ha haragudnál, mikor te csaltad meg - jegyezte meg Zsuzsi szokatlan éllel.
Dóra fürkésző pillantást vetett rá, aztán elengedte a füle mellett a megjegyzést. Hidegen hagyta volt férje szerelmi élete.
- Hagyjuk - zárta le a témát, és sürgetőn a gyerek felé nyújtotta a kezét. - Gyere, kicsim! Induljunk!
Zsuzsi elkísérte őket az autóhoz, hosszan integetett utánuk, aztán visszament a ház mögé, és a férfiről tudomást is alig véve, bemasírozott a házba.
Legalább okom lenne haragudni Dórára, gondolta rosszkedvűen, amikor körbenézett a konyhában. Látszik, hogy egész nap meg se állt. Elmosogatott, rendet tett az asztalon, lemosta az ablakot, megtisztította a gáztűzhelyt, és feltöltötte a hűtőt. Zsuzsi szégyenkezve gondolt rá, hogy ő tegnap délután kiült Istvánnal a diófa alá, és együtt rajzoltak. A rajzolás annyit jelentett, hogy István témát adott, és Zsuzsinak is kötelező volt lerajzolnia ugyanazt, amit a férfi magának kiválasztott, aztán egymás mellé tették a kész műveket, és nagyokat nevettek a különbségeken. Zsuzsi rajztehetsége megrekedt az általános iskolában tanultak szintjén, míg István ezzel kereste a kenyerét. Zsuzsi mégsem szégyellte a gyermekes firkálmányokat, csak a mulatság forrását látta bennük. Ha szórakozás helyett elmosogat tegnap, Dóra nem kétnapos szennyesre érkezik, és talán Istvánnak is jobb véleménye lenne róla.
Dühödten látott a konyhaszekrény kitakarításának, és átkozta magát a magas sarkú cipőért, a hosszú szoknyáért, és a kényelmetlen melltartóért. A vékony pánt egyre mélyebben vágott a vállába.
István hamar elfáradt kinn, a fapadon, meleg is volt, visszasétált a házba, de nem feküdt le, hanem a konyhaasztal mellé telepedett, és Zsuzsit nézte, ahogy dolgozik.
Mi a ménkű ütött ma a nőkbe, morfondírozott. Alig várta, hogy Dóra hazamenjen, és megszűnjön körötte a jövés-menés, tüsténkedés. Alig várta Zsuzsit. Erre most ő is a koszos szekrénybe temetkezik, és nem foglalkozik vele. De legalább nem Pistázza egyfolytában.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.92 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 deajk2008 2016. 11. 14. hétfő 10:30
nekem tetszett jöhet a folytatás, ha úgy gondolod... 8p
#6 A57L 2014. 05. 14. szerda 05:19
Jó lett a vége is.
#5 papi 2013. 05. 11. szombat 07:49
Lehetne folytatni?
#4 genius33 2013. 02. 4. hétfő 09:41
Nagyon izgató!
#3 Chris 2004. 11. 24. szerda 10:38
ha már a pasi egyszer elment és ő később beleült akkor már édes mindegy h utána húznak-e gumit.
#2 Scully 2004. 11. 19. péntek 08:44
Naaaaaaaaa, remelem, nem ez a vege!
#1 Törté-Net 2004. 11. 18. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?