A+ A-

Szieszta

Meg kellene fordulnom, mert szénné égek! - gondolta Éva és felült. A késő délelőtti nap már rettentően égette testét. Körülnézett és látta, hogy a meztelenül napozóknak elkerített kicsiny kis területen megfogyatkoztak a nap szerelmesei. - Nem csoda. - gondolta, hisz ilyenkor napozni szinte már önkínzás. Felállt és begyalogolt a tenger hűsítő hullámai közé. Érezte bőrén a kellemesen hűs simogatást, s egyre beljebb úszott a parttól. Mély lélegzetet vett és alábukott, hogy a pár méterrel mélyebben lévő hidegebb vízréteget is elérje. Prüszkölve bukott fel, most már egy picit fázott is. Mellbimbói megkeményedtek a hirtelen jött hidegtől, s ő újra a part felé vette az irányt. Lassú tempóban úszott ki, gyakorlatilag hagyta, hogy a sós víz felhajtóerejére hagyatkozva a hullámok vessék a partra. Élvezte a tengert.
Amint kibotorkált mezítláb a kavicsos partra felkapta törölközőjét és a sós cseppeket letörölte testéről. Hanyatt feküdt a lepedővel letakart gyékényen és lehunyt szemmel fogadta a nap melegét. Pár perc elteltével a naptej után nyúlt és felült. Miközben tenyerébe nyomott a nap melegétől átforrósodott naptejből körülnézett, s meglepve tapasztalta, hogy rajta kívül csak négy-öt kitartó napozó maradt. - Mindjárt dél van. - gondolta miközben hasát elkezdte alaposan bekenni. Mellbimbói még mindig előremeredtek, s ő gyengéden kezdte szétkenni a krémet rajtuk. Amint hozzájuk ért egy apró kis "áramütést" érzett. Önkéntelenül is a tegnap estére gondolt, amikor a hotelszoba televízióján megtalálta az "éjszakai csatornát". Csak egy pillanatra nézete, és most nem is értette, hogy miért ragadta meg az a pár másodperces látvány, hiszen tegnap este semmilyen reakciót nem váltott ki belőle, lekapcsolta a készüléket és fáradtan álomba zuhant.
Ellenben most szinte beleégett a látvány gondolataiba. A vonagló test, a kéjsóvár homályos tekintet, a vágy. Azon kapta magát, hogy még mindig melleit simogatja, bár a krémet jószerével bőre teljesen felitta.
- Úr Isten! - ijedt meg, s körülnézett.
- Megköveznek, ha valaki észre vesz. - mormogta maga elé, s újra a flakonért nyúlt. Combjait kezdte bekenni, s újra körülnézett, hogy látja-e valaki. Senki sem figyelt rá, s óvatosan, mintha a naptej gondos elkenésével foglalkozna megérintette teljesen csupasz punciját. Egy hihetetlen finom bizsergés futott végig a testén miközben középső ujjával megtalálta apró csiklóját. Talán csak egy századmásodpercig tartott, de érezte, hogy a kis "fenevad" megindult gondolataiban. Hanyatt feküdt, s megpróbálta gondolatait elhessegetni, de a tenger felől fel-feltámadó szellő éreztette vele, hogy puncija "sírva könyörög". Hosszú percek teltek el. Égette a nap egyébként is feltüzelt testét és egyszerűen nem tudott úrrá lenni gondolatain. Hasra fordult és felkönyökölt.
- Hát ez nem igaz! - korholta magát és megpróbált a testét nyomó öklömnyi kavicsok dacára kényelmesen elhelyezkedni. Ahogy óvatosan fészkelődött egy a gyékény alatt heverő nagyobb kő egyszer csak elmozdult, és cinkosan "megérintette" borsószemnyire duzzadt csiklóját. Felsóhajtott. Napszemüvegén keresztül körülnézett, s látva, hogy figyelő szemek nem zavarják, csípőjét óvatosan megmozdította. A jóleső érzéstől azonnal megjelent a homlokán egy izzadságcsepp és végigfutott kipirult arcán. Szinte megrészegült. A tegnap este látott jelenet lebegett szemei előtt és azon kapta magát, hogy csípőjével önkéntelenül, apró, alig látható köröket rajzol a gyékényre.
Szégyellni kezdte magát. Szégyellte, hogy ennyire nem tud úrrá lenni érzésein. Vett egy mély lélegzetet és csomagolni kezdett. Magára kapta fehér, bő szoknyáját, felvette a bikini felső részét és a strandszatyorba kezdte pakolni a partra hozott cuccokat.
- Neked teljesen elment az eszed! - szidta magát, és elkezdte felcsavarni a lepedővel együtt gyékényét. A gyékény alatti apróbb kavicsok még sejtetni vélték testének vonalait, s ágyéka magasságában észrevette a kis "szemtelent". Kézbe vette, méregette, s arcán kaján, de mérges vigyorral a kavicsdarabot is - talán büntetésként - a táskába dobta.
- Na menjünk! - nógatta magát és a hűs szobára gondolva megindult a szálloda felé.
Már majdnem dél volt és a kis mediterrán városka utcáin a tomboló hőség miatt csak pár mindenre elszánt turista vonszolta magát, valószínűleg éttermet keresve. A szálloda jó húszperces sétára volt a városka parttól induló sétálóutcájának végén, de inkább úgy döntött, hogy az árnyékot adó, apró, szűk kis sikátorokat választja. A város e részét még úgysem látta, s kíváncsian vágott neki az első kis utcácskának. Ráérősen sétált és nézegette a kis üzletek kirakatait, hátha talál valami apró ajándékot édesanyjának. Egy az utcán elhelyezett vitrinben megpillantott egy karkötőt és felcsillantak szemei:
- Hopp, az pont jó lesz Anyunak! - és a vitrinen nyíllal jelzett kapualj felé vette az irányt. Szűk kis folyosón keresztül jutott be az épület belső udvarára, de az ékszerüzletet zárva találta.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.07 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 cvirag 2016. 03. 8. kedd 14:30
Fincsi történet.
#6 zsuzsika 2014. 11. 24. hétfő 07:08
Jó.
#5 A57L 2014. 04. 7. hétfő 07:50
Nagyon jó történet.
#4 Pierre19 2014. 02. 22. szombat 12:04
Kicsit nehézkesen indul, de a végére egész jó kis történet kerekedik belőle. 8 pont.
#3 papika 2012. 09. 11. kedd 19:20
Régi de jó.
#2 Inarus 2004. 07. 3. szombat 16:44
Nagyon jó! Eddig ez a legjobb masztis történet,amit olvastam!
#1 Törté-Net 2004. 06. 21. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?