A+ A-

Zolival (Emmával-Emma szemszögéből)

...arra lettem figyelmes, hogy egy idegen ember szexuális történetei közé akarok bekerülni, levelezünk, és már a találkozót beszéljük meg (természetesen interneten).
...ekkor már megijedtem, és persze jöttek a kérdések, amik ilyenkor egy nő fejében megfordulhatnak... tudtam, hogy találkozni akarok Vele, ezért egy ártatlan teázásban megegyeztünk... ...telefonon beszélünk, megborzongok a hangjától, pedig szabadkozik rendesen, hogy be van rekedve, rászólnék, hogy nem baj Édes csak mond kérlek tovább, mert ez is jó...
...Margit híd, budai oldal... hmmm, nem is rossz pasek... a hangját már ismertem a telefonból, de élőben még inkább felborzol... gyalogolunk a teázó felé, és nagyon jólesően nem sexről beszélgetünk, hanem teljesen hétköznapi témákról...üdítően új és kellemes élmény, ami természetesen magával ragad... megnézem magamnak, és tudom, hogy ő is néz és ettől kuncognom kell, meg egyáltalán, mert ilyen élményben először van részem... hosszas netes előjáték szokta megelőzni a találkozásomat egy-egy kivételes emberrel... ő mindenképpen az, és megfogalmazódik bennem először, csak mocorgó jelleggel a gondolat: nekem ez a pasi KELL. ...
Félreeső asztalt keres, és éppen a hangulatomhoz illő teázó az, amit mindketten ismerünk... mesét kértem tőle előzőleg telefonon és ő mesél nekem, mindent, gyermekkora, szerelmei és lassan haladunk a sex felé...óvatosan mesél, és egyre intimebbek a történetek... Csak hallgatom és azon kapom magam, hogy semmi másra rajta kívül nem figyeltem. Megtelt, majd újra kiürült a teázó, új arcok jöttek-mentek és nem érzékeltem, mert minden figyelmemet lekötötte... varázsol...
Olyan dolgokat mond el, amik bennem is megfordultak és csak nézem és nézem és nézem és iszom a szavait, mint egy jótét eső a földnek...
Nem tudom kifejezni, hogy mennyire mélyen érint ez a beszélgetés, de egészen biztosan látja rajtam... ennyi érzelmet nem tudok és nem is akarok elrejteni, tehát látnia kell. Olyan, mint egy éltető transzfúzió, igen nekem vele találkoznom kellett, hogy hinni tudjak abban, vannak még férfiak, akik nem is kell hozzám érjenek, mégis azt érzem Nő vagyok, Istennő.
Igen, ez az, amit a közelében érzek, nem sex, nem szerelem, hanem az a nagyon mély érzés... Ő a férfi és Én vagyok a Nő, elemi kapcsolat, két ellentétes pólus, amik kiegészítik egymást. A gondolat egyre jobban mocorog: IGEN nekem ez a pasi KELL. ...
Nyugati tér...búcsúcsók (természetesen én kezdeményeztem) , amibe beleremeg a lábam és amitől ő "elmenekül" ...hiányzik, és persze megrettenek a gondolattól...
...felhívom, mert hallanom kell a hangját... és felhívom később is és azután is, nem érdekel, hogy mit gondol, de ettől a hangtól szabadulnom nehéz...és nem is akarok... ...közben beszélgetünk interneten kitartóan... nem tudom már, hogy merül fel a csütörtök, de felmerül...
Imádkozunk a jó időért, mert a természet lágy ölére készülünk... felvázolja az elképzeléseit, és én pirulok, mert tetszik, de egyes dolgok nagyon újak és vadak nekem... de érzem, hogy benne megbízhatok, hogy azt akarja majd, nekem jó legyen...
...csütörtök, Moszkva tér... természet lágy ölén pad... minden porcikámban remegek, még ha teljesen biztonságban is érzem magam vele... beszél hozzám, de nem mindent hallok a fülemben zubogó véremtől... a vállára hajtom a fejem és elmerengek a mozdulat természetességén, ahogy átöleli a vállam, és én hozzá bújok...
Nem erre számítottam, ugyanakkor nagyon-nagyon jól esik és ugyanakkor teljesen felingerel a közelsége... a keze ahogy végigsimít a vállamon, a hangja visszhangzik bennem, belerezgek egész testemben és felnyögnék az érintésétől, de még nem teszem, ismerem magam, minél tovább húzom, annál mélyebb érzést ébreszt fel bennem... egyszerűen vibrálok az érintésétől, az illatától, csak attól, hogy közel van hozzám... duruzsol a fülembe és megérinti a mellem az ingem kivágásában... elakad a lélegzetem...
...közben beszél és beszél hozzám, ezért szinte észrevétlenül lep meg a vibrátorral és simogató kezével egyszerre a szoknyám alatt... már nem a levegő hűvössége borzongat... nem siettetem, elmerülök a szemében és elnyel egy pillanatra... ő nem tudhat arról, hogy engem nem feszélyez, a nyílt tér általában, mert nem meséltem erről az oldalamról... sőt, nagyon is izgat, hogy bárki arra járva felfedezhet, vagy beleshet abba, amit játszunk...
Most azonban valamiért mégis megrettenek, mert sokan vannak, vagy az én vágyaim hevesebbek, mint eddig, de nem akarom, hogy bárki közénk álljon, nem akarom , hogy abba kelljen hagyjam, amit játszik, velem...
Kikapcsolom a környezetet, hátradőlök, és élvezem... nem tudom csendben élvezni, előbb halkan, majd hangosabban felnyögök és átjárja a testem minden porcikáját a gyönyör... magamhoz húzom és a fülébe sóhajtom, hogy mennyire jó... ahogy nézem az arcát, látom szavak nélkül is megértette a sóhajaim mögötti érzéseket és még többet akar belőle...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.33 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 11. 3. hétfő 08:24
Nekem nem jött be.
#2 Ildica 2004. 06. 17. csütörtök 20:36
Tetszett. :))
#1 Törté-Net 2004. 05. 20. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?