A+ A-

A kirekesztett

A busz felkavarta az út porát, ahogy kihajtott a megállóból, szelével megborzolva az út menti bokrokat és a vándor hosszú barna haját. Táskáját a hátára vetve állt a járdaszigeten, a valaha sötétbarna, most már inkább fekete, bokáig érő bőrkabátjában. - Idáig jutottam! - gondolta, és szemét összeszorította a porfelhőben. A másik oldalon egy étteremnek keresztelt kocsma látványa kezdett kitisztulni. Bement. A kopott ajtó mögött füstfelhő fogadta. A fémkeretes asztalok talán fele volt foglalt. A sárgás lambériával burkolt pult mögött, egy kopaszodó férfi poharakat törölgetett, egy valaha fehér ronggyal. Ahogy belépett megszűnt az alapzaj, mindenki felé fordult, a pultos keze is megállt, és talán a füst sem lebegett arrébb egy - két pillanatig. Ahogy leült egy bárszékre, minden újra éledt, de a törölgető kopasz rá sem nézett. Folytatta a munkát újabb és újabb poharakkal.
A vándor végigkotorászta zsebeit, összeszedte az utolsó filléreket is, majd halomba rakta maga elé.
- Legyen szíves! - hívta fel magára a figyelmet.
- Igen! - lépett hozzá a pultos, kezében még mindig a törlővel és egy pohárral.
- Adjon egy sört és annyi vodkát, amennyi kijön ebből! - és áttolta a fémhalmot a másik oldalra. A kopasz ledobta a rongyot a fémborítású pultra, megszámolta az aprót, és végtelen unottsággal töltötte meg a poharakat. Egy korsó és három feles. Ennyi volt a vándor összes vagyona. Egyből magába döntötte az első kis pohár tartalmát, utána egy hosszút kortyolt a sörből. Megtörölte a száját, majd tenyerével az elmattult fémborításra csapott.
- Legyen szíves!
- Mi kell, már megint?
- Munka! Van erre valami lehetőség?
- A legjobb helyen jár! Akar pultos lenni? - a rongyot átdobja, majdnem eldőlnek a vodkás poharak. - Mert nekem ma lett elegem!
- Akarok! - mondja, szemében és arcán a teljes meglepettséggel.
- Akkor mindjárt be is állhat! - és egy szintén lambériás ajtón át, otthagyja őt, és a munkaterületet.
Már kötény nélkül tér vissza, egy dzsekiben, mögötte egy fiatalabb, de megállapíthatatlan korú, kissé testes nővel.
- Hé! Nem is mondtad, hogy milyen jóképű! Szóval maga lenne az?
- Igen!
- Csinált már ilyet!
- Nem is egyszer!
- Na jól van! Fel van véve! Úgy sem tudok mit tenni! Jöjjön hátra, hogy megbeszéljük a részleteket.
Letol még egy vodkát egy kis sörrel, megkerüli a bárpultot, és a nő után megy a raktárba. Rekeszhalmok, és söröshordók rendetlen keveréke fogadja, a plafonon egyetlen villanykörte világítja meg a szürkére koszlott falakat.
- Jaj, de jóképű fiú maga! - mondja nagytermészetű hangján, és a vándor arcába csippent, majd orrán át mélyet szippant. - Hol dolgozott utoljára?
- Zöldségesnél egy piacon.
- Érdekes! Egész másra gondoltam, mert van egy érdekes illata.
- Na de, figyeljen! Háromezret tudok adni naponta, ha nem iszik! Ha iszik, azt levonom, amúgy nem érdekel, csak megtudjon állni a pultban. Itt jatt nincs, ha jó napunk van, kap még egy ezrest, ha nem, akkor nem. - és férfimód nyújtja a kezét a megegyezéshez, de közben közelebb hajol, és diszkréten, de megint a férfit szaglássza.
- Ez rendben, de lenne itt még valami!
- Mi? - összehúzza festett szemöldökét.
- Nincs hol aludnom!
- Aha! - arcán a teljes győzelem, "- a markomban vagy" gondolja, már sajnálja a háromezret is, kettő bőven elég lett volna. - Az megoldható, ne is törődjön ezzel! Van itt egy kis szoba! - állát simogatja, szemével a padlót nézi, valamin erősen gondolkodik.
Csak az orrán át veszi, a szokásosnál jóval nagyobb lélegzeteket, szinte sóhajt. Mondja, vagy ne mondja, de nem tud ellenállni. - Van még itt egy icipici probléma!
- Megoldjuk! Mi lenne az?
- Tudod, öhöm, tudja, én sokat vagyok itt, és hát így sokat találkoznák, ha itt is lakik, tehát, jó lenne, ha jóba lennénk! - arcára kedvesnek tartott mosolyt tesz, és megsimítja egy kicsit a férfi vállát!
- Ez feltétel?
- Igen! Ez az! - szemében könyörgés és remény, már ezt a pár szót is csak remegő hanggal tudta kimondani!
- Szóval, amint "jóban" lettünk, fel vagyok véve, és szobám is lesz?
- Ahogy mondja! - és egy közelebb lép, szemét a férfiéra tapasztja.
- Rendben! Akkor csináljuk is, hiszen mától kell az új pultos! Vagy nem? - volt már hasonló helyzetben, nem szerette, de tudta, hogy nincs más választása.
Kabátját és táskáját egy rekeszre dobja, széles bőr övét kicsatolja. Lehúzza a zipzárt és kilógatja vaskos szerszámát. A kocsmárosné lenéz, elámul, majd vissza a férfi szemébe, aki pillantásával int, hogy egy kis segítség jól jönne! Azonnal megérti, leguggol, és beszippantja a még csak éledező szervet, ami a szopogatástól kezdi felvenni harci méretét, egyre jobban túlnőve a befogadó száj lehetőségeit.
- Ha már itt tartunk, lenne egy javaslatom még! - mondja a vándor, lefele nézve, kezei a csípőjén.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.29 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2014. 05. 13. kedd 07:37
Egynek elmegy.
#1 Törté-Net 2004. 04. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?