A+ A-

Angyal a szekrényben

Sára belibbent a fürdőszobából, és ledobta magát az ágyra. Az én fürdőköpenyem volt rajta, az öv bekötésével nem is foglalkozott. Ahogy végigfeküdt mellettem a köntös szétnyílt, Sára gyönyörű teste szabad prédaként tárulkozott fel mohó szemeim előtt.
- Szép vagy - szólaltam meg. A kifejezés elég enyhe volt, de örültem, hogy felajzott állapotomban egyáltalán ennyire is futotta tőlem. Sára elrebegett egy halk köszönömöt, és megcsókolt. Istenien csókolt, lehelete egyszerre volt édes és mentol ízű volt. Mégis elszakadtam ajkaitól, hogy újra alakját csodálhassam. Előttünk volt az egész éjszaka, és én nem akartam elsietni semmit. Már két hete vártam erre a pillanatra.
- Gyönyörűek a melleid - bókoltam, s hogy igazoljam szavaimat, ujjaim hegyével finoman végigsimítottam a formás, feszes halmokat.
- Hát még ha tudnád mennyibe kerültek! Na, ezt nem kellett volna mondania. Minden illúzióm egy pillanat alatt darabokra tört.
- Úgy érted, hogy nem igaziak?
- Igen, két hónapja töltettem fel őket. Tudod, a fitnesz, meg a diéta...
- Aha.
Odanyúltam, és óvatosan megnyomogattam az egyik mellét. Nagyon rugalmas volt, talán túlságosan is. Ahogy jobban szemügyre vettem, meg is pillantottam a halvány heget a mell alatt. Lelki szemeim előtt egy műtőszoba képei kezdtek lebegni, láttam, ahogy felvágják a bőrt Sára mellkasán, egy cseppnyi vére vékony csíkban szalad lefelé az oldalán, aztán a maszkos doki beletömi a résbe az alaktalan zacskót, amit egy csövön keresztül fölfújnak, mint egy gumilabdát. Megrázkódtam.
- Most mi van? - hallottam távolról Sára hangját.
- Semmi, semmi.
- Látom, hogy nem tetszik. Kiült az undor a képedre. Elhúzódott tőlem, behúzta magán a köntöst, és sértődötten hátat fordított.
- Dehogynem tetszik. Nagyon jól néznek ki. Csak még szoknom kell a gondolatot, hogy egy szilikonzacskót fogdosok... Azt hiszem ez volt az a mondatom, ami megforgatta a kést a szívében. Fölugrott, és kapkodó mozdulatokkal öltözni kezdett. Utolsó erőmmel, még megpróbáltam kimagyarázni magam és maradásra bírni Sárát, de ő csak azt hajtogatta, hogy nem tetszik nekem mint nő, és ez így nem fog menni. Mielőtt elviharzott volna, még az ajtóból visszaszólt:
- Jó lenne, ha most egy ideig nem találkoznánk. Mondjuk örökre.
Jó darabig csak feküdtem az ágyban megsemmisülten, és azon gondolkoztam, miért kellett ilyen hülyeségeket beszélnem. Miután eleget sajnáltam magam, bekapcsoltam a tévét, és kimentem a konyhába egy sörért. Levetkőztem és befeküdtem az ágyba. Valami idióta vetélkedő ment, de úgyis máshol járt az eszem. Már kezdtem elálmosodni, amikor furcsa zajt hallottam a ruhásszekrény felől. Némára állítottam a tévét, és hallgatóztam. A zaj megismétlődött, nem képzelődtem; mintha lenne valami odabent. Talán patkányok? Felkapcsoltam az éjjeliszekrényen az állólámpát, és gyorsan valami fegyver után néztem. Egy váza akadt a kezembe. Lassan elindultam a szekrény felé. Megálltam hallgatózni, és újra hallottam valamit, de most már emberi szót is ki tudtam venni. Valaki halkan, de tisztán érthetően azt mondta, hogy "a fenébe".
Felrántottam az ajtót, jobb kezemben a váza ütésre lendült, de a mozdulatot már nem fejeztem be. A vállfákon lógó ruháim között egy fiatal nő állt ijedt arccal.
- Mi az istent keresel te itt? - szakadt ki belőlem a teljesen jogos kérdés.
- Ne káromkodj! - szólt vissza a szép idegen, nem éppen színlelt felháborodással hangjában. Ettől a bátorságtól teljesen elképedtem. Nem elég, hogy a saját lakásomba betolakodik, még parancsolgat is.
- Na gyere elő szépen! Nemet intett a fejével. Göndör aranyszínű fürtjei az arcába hullottak. Leengedtem alkalmi fegyveremet a fejem fölül.
- Gyere csak, nem foglak bántani. Még mindig nem mozdult. Kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Mire vársz már? Nem vagy te molylepke! Mássz ki a ruháim közül. Erre már előlépett. A meglepetéstől kiejtettem a vázát a kezemből, ami a vastag padlószőnyegnek köszönhette csak, hogy nem tört ripityára.
A lány teljesen meztelen volt, de ami inkább feltűnést keltett az a két nagy fehér szárny volt, ami a hátán függött. - Most meg mit bámulsz? - kérdezte.
- Jelmezbálba készülsz?
- Nem.
- Akkor miért öltöztél libának?
- Nem vagyok liba! - feleselt - Angyal vagyok.
- Persze, persze. Leültem az ágyra, kezembe vettem a telefont és tárcsáztam a rendőrség számát. Közben alaposan szemügyre vettem az idegesen toporgó "vendégemet". Volt rajta mit nézni, a szárnyait leszámítva is. Lábai karcsúak, de mégsem vékonyak voltak, vénuszdombja teljesen szőrtelen, melleit pedig mintha körzővel rajzolták volna.
- Szilikonos? - kérdeztem szórakozottan mellkasa felé intve, miközben kicsengett a telefon.
- Dehogyis! Engem így teremtett meg a Jóisten. Kit hívsz?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.35 pont (57 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 papi 2014. 07. 14. hétfő 20:58
Nagyon jó, egészen beleéltem magam
#10 tomi19 2014. 04. 12. szombat 18:56
Az én szekrényemből is ki léphetne a Őrangyalom 10 pont.
#9 A57L 2013. 09. 22. vasárnap 04:00
Elég jó.
#8 sihupapa 2008. 12. 16. kedd 02:54
szuper!!!!
#7 Remete 2008. 05. 8. csütörtök 20:43
Bravó!!!!!!!
Most én is sajnálom, hogy amaximum csak tíz pont.
Én megadom
#6 vanczakp 2007. 09. 6. csütörtök 16:25
eszméletlen jó:D 10 pont
#5 dsaa 2004. 03. 26. péntek 16:57
Klassz sztori!
Naggyon eredeti!
#4 manó 2004. 03. 26. péntek 12:41
Nagyon-nagyon jó!
#3 öreg motoros 2004. 03. 26. péntek 03:52
Na végre! Ez eredeti! Az a legjobb, hogy nincs a végén a 'deezmármásiktörténet' szöveg. Szerintem csaj írta.
#2 BB 2004. 03. 24. szerda 04:18
Aranyos ;) Tetszett a vege
#1 Törté-Net 2004. 03. 23. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?