Az élet fura fintora

Menetrend szerint indult a távolsági autóbuszunk. A célállomás útitársnőm, Icuka, azaz a jó mamácska keresztlánya víkendtelke. Hat hónap baráti gyengédség, semmi közeledés után három szép nap – szövögettem gondolataimat. A remény éltető, megtörik a varázs, hisz majd kicsattan az egészségtől, szemmel láthatóan. Tehát munka stb., állok elébe. Ráfordítottam tekintetem, ő mosolygott, majd szólt:
– Szép napunk lesz, Béluskám! – és vezette kezével kezem kabátja alá, mely ölében pihent.
– De meglátják! – súgtam halkan, visszakozón.
– Légy jó fiú Ica mamának – súgta fülembe csengőn.
A farmerszoknya kigombolódott forró ölén, kezem szétnyitja combjait, simogatom pináját a bugyin keresztül. Majd vissza hasához, hogy a gumis résznél be tudjak jutni. Megemeli farát, ahogy járatom ujjaim a vágásban.
– Vigyázz – mondja halkan –, pókhálós kicsit!
Behatolok lyukába, felszisszen, majd járatom benne ujjam. Ó, csak baszhatnám, és nem lenne tiltott zóna faszomnak, mely követelőzőn ágaskodik nadrágomban. Marad az álom, nyalás, segglyukhasználat, viszonzás a szopás, ez, mi juthat neked, szép öcsém. Combja záródik, elönti kezem a nedve, zihál a melle, magába folytja a gyönyör hangjait. Kemény pöckét dörzsölöm, két ujj közé fogva, mint a pióca, úgy tapad szája a nyakamra. Újra élvez Icuka mama. Kivett kezem zsebkendővel törli, majd kabátja alatt pináját is rendbe teszi.
– Azt hiszem, rövidesen megérkezünk.
– Az nagyon jó lesz – és kéz a kézben ültünk elégedetten.
Így érkezünk autóbuszunkkal a megállóba. Úgy félúton járva bokros részre érve kértem, álljunk meg.
– Mi a baj, Bélám?
Látta, ahogy előveszem faszom, duzzadó herék, kőkemény fasz.
– Ó, te szegény! – és már vett is ki egy bugyit a csomagjából, majd hideg üdítővel benedvesítette, bedunsztolta, így enyhített fájdalmamon. A hátra lévő út így elviselhető volt számomra. Otthon, édes otthon – sóhajtottam fel, ahogy beléptünk a kiskapun, majd gondosan bezártuk, s irány a ház. A kipakolással nem foglalkoztunk, irány a fürdőszoba, míg a kád telítődött, ledobáltuk ruháinkat. A vad ölelések és csókok özönében mamácska a kád szélére ültetett, letérdelt, s keze kényeztetni kezdte faszom, duzzadó herém. A makkbőrt lassan hátrahúzva felszisszentem, és már nyelve hegye játszott rajta, mígnem eljött a szopás, benyelte a faszt, járt rajta feje, bólogatott. Hiábavaló törekvés, állta rohamát a faszom. Eredményt nem mutatva felállt s elzárta a csapot.