A+ A-

Az autószerelő

Juliet szeretett jól kinézni minden helyzetben, legyen az bármi... még ha csak az autóját kell elhoznia a szerelőtől, akkor is. Kinyitotta öltözőszekrényét, felvette kedvenc piros blúzát, aztán a fekete szatén miniszoknyájáért nyúlt. Fekete harisnyáit már magára húzta, abban viszont nem volt biztos, vajon elég hosszú-e a szoknyája, hogy elfedje a harisnya csipkés felső szegélyét. Aztán egy gyors pillantás a tükörbe, és látta, hogy a szoknya elég hosszú... de épphogy csak... És ő pontosan ezt akarta, így aztán felhúzta tűsarkú cipőit és indult lefelé.
Juliet retikülje ott feküdt a kanapén, most felkapta és megnézte, mennyi van a pénztárcájában. Peter, az autószerelő azt mondta, olyan 80 dollárjába kerül kijavítani a horpadást a karosszérián. Elmosolyodott, és eszébe jutott, milyen jóképű volt a srác olajos, tengerészkék kezeslábasában. Magas volt, sötét hajú, erőteljes felsőtesttel. Az a fajta fickó volt, aki bármikor egy lány fölé kerekedik, ezért Juliet most úgy döntött, itthon hagyja a pénztárcáját.
Útközben a műhely felé gyalogolva azon tűnődött, vajon hogyan reagál majd Peter, ha megmondja neki, nem tud fizetni. Biztos azonnal rájön, hogy hazudik, mivel azt már első pillanatban kiderítette, hogy ő, Juliet dúsgazdag. A rózsaszín, lehúzható tetejű, igen drága kocsi mindent elárult, akárcsak divatos, drága öltözéke.
Juliet amolyan apuka kedvence volt, aki megkapott bármit, amit akart. Érezte, hogy a szerelő pontosan tisztában van ezzel, és azt is, hogy bukik rá. Látta jól, ahogy a srác többször is az ő melleit skubizta. Az apukája ezért is megfizetett!
Mindjárt este hat óra, és a szerelő ilyenkor zárja a műhelyt, ezért Juliet megszaporázta lépteit. Már látta a műhelyt, épp ott volt vele szemben. Az ajtók szélesre tárva, épp az ő kocsiját emelték le a rámpáról. Peter kezelte az automatikát, és még ebből a távolságból is látszottak az olaj- és verítékfoltok kezeslábasán. Bizonyára keményen dolgozott aznap, de azért remélhetőleg elég energiája maradt még tartalékban!
- Jöttem a kocsimért - szólt oda Juliet, és belépett a szerelőműhelybe.
- Épp most végeztem vele - felelt Peter, és szeme majd kiugrott Juliet szerelése láttán. A szellő fellebbentette szoknyáját, ott lengett a harisnya csipkeszegélye körül. Blúza feszes volt, és némiképp jobban ki volt gombolva a kelleténél, nehogy tönkretegye a látványt, amit Juliet nyújtott.
- Szépen eltüntettük azt a horpadást - mondta a szerelő abbéli igyekezetében, hogy a munkájára összpontosítson. Most végigsimított a csillogó rózsaszín karosszéria felületén. Érintése láthatólag gyengéd volt, és Juliet ettől méginkább vágyott rá, hogy bőrén érezze azt a kezet.
- Nahát, mintha össze se törtem volna - vihorászott Juliet, aztán figyelte, hogy Peter odamegy a sarokban álló íróasztalához és kitölt egy számlát. Szemben a falra egy Pirelli-naptár volt kitűzve, rajta egy sportkocsira hajoló félmeztelen nővel. Juliet odaténfergett, mert vonzotta a kép érzékisége, ami felkavart valamit a testében. A fiatal szerelőtől és saját kihívó szerelésétől már így is átnedvesedtek szeméremajkai, de ez a kép a falon még jobban felizgatta, és elképzelte magát a modell helyében, ahogy a sportkocsi hűtőházára hajol.
- Akkor hát összesen nyolcvanöt dolcsi, áfával együtt - mondta Peter, de még az áfa említése sem csökkentett a helyzet varázsán. Épp ellenkezőleg... Juliet már alig várta, hogy a pénzről kezdjenek beszélni. Hisz épp ettől nyílik lehetősége, hogy rossz lányként viselkedjen.
- Csakhogy nem hoztam magammal pénztárcát - mondta a szerelőnek.
- Nem gond - felelte Peter - fizethet majd...
- Egy pillanat - vágott közbe Juliet. - Direkt nem hoztam pénztárcát, merthogy nincs is pénzem. Szóval nem tudom kifizetni. Csak hagytam, hogy megcsinálja a kocsimat annak ellenére, hogy nincs pénzem.
Peter kíváncsian vonta fel szemöldökét, aztán Julietre nézett, majd a kocsira. Nyilvánvaló volt számára, hogy a csaj tele van lóvéval. Meg az is, hogy apuka kedvence. Akkor meg mi a fenének cirkuszol itt nyolcvanöt dolcsi miatt?
- Nézze, esetleg megszámíthatom egy kicsit olcsóbban - mormolta Peter, és hirtelen nem is tudta, mi mást tehetne ilyen helyzetben.
- De ugye nem gondolja, hogy rossz kislány vagyok? - kérdezte Juliet.
- N-nem, dehogy! - hebegte Peter, először udvariasan. Aztán egyszercsak meggondolta magát. - Azaz lehet, hogy mégiscsak az!
- Naná, az vagyok - jelentette ki határozottan Juliet. - Rossz kislány vagyok, és megérdemlem a büntetést.
Peter érdeklődve nézett Juliet arcára, s próbálta megfejteni a furcsa helyzet értelmét. Ám a lány teljesen komolynak tűnt. Fejében dolgozott a fantáziája... és láthatólag eldöntötte, végigjátssza ezt a játékot.
Peter - bár nem volt biztos abban, mi lesz az ő szerepe a lány fantáziájában, viszont erősen vonzotta őt Juliet - a garázs ajtajához sétált és becsukta azt, kizárva a napsugarakat. Még mindig háttal a lánynak hallotta Juliet tűsarkainak kopogását.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.57 pont (53 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 A57L 2013. 09. 6. péntek 03:56
Nem rossz.
#9 Inkheart 2012. 09. 22. szombat 08:15
Remek írás, nagyon jó a megfogalmazás, bár az eleje kicsit teszetosza.
#8 Shavo 2012. 06. 21. csütörtök 09:03
Örülök, hogy tetszett többeteknek. smile
#7 tiborg 2012. 03. 14. szerda 07:06
EZ a tortenet megeri pontokat az utolso .01-ig.
DE,bocsanat,egy kis kiporolas meg nem s/m!?!?!?!?
#6 Pavlov 2012. 03. 7. szerda 19:51
Egy kis statisztika, hogy rögzítsük a múltnak: a történet 19 szavazattal 9.11 pontot ért el, és az erotikus történetek 3. helyére került! Gratulálok!
#5 joozsi 2012. 03. 7. szerda 10:39
Nagyon jó!
#4 XXIII.István 2012. 03. 7. szerda 10:10
Ez akkor is undorító!
#3 Rinaldo 2012. 03. 7. szerda 07:28
Hát semmi kis ribanc ez csaj,megkapta a magáét.
#2 Pavlov 2012. 03. 7. szerda 06:30
Már a címből sejtettem, hogy ezt Shavo írta. Egyszerű a séma, de jól kidolgozott az ötlet. Így kell ezt!
#1 Törté-Net 2012. 03. 7. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?