A+ A-

Parti, meglepetésekkel

Különleges estére készülök: a ruhám megérkezett a szabótól, már csak sminkelnem és öltöznöm kell: fél óra múlva indulunk a partira, ahol férjem és szerelmem a fővendég.
A fésülködőasztalnál ülök: a tükörből egy harmincéves, sötét szemű és hajú, vonzó nő néz vissza. Olyan nő, akire ódivatú szóval társaságban azt szokták mondani: "úrinő".
Dús, hosszú, hullámos hajamat asszimetrikusan fésülöm: egy gyönyörű, fából készült, épp egyszerűségénél fogva szépséges hajtűvel féloldalasan feltűzöm. Másik oldalon a vállamig omlik le.
Kifestem a szememet, nem divatszínekkel: mély, szürke színnel árnyalom, amely tekintetemet még szebbé teszi.
Rövid fekete ruhába bújok - férjem "apródruhának" nevezte el, nekem a jégtáncosok klasszikus öltözete jut róla az eszembe. Könnyű, vékony, mégis nemes anyag. Felül szorosan a testemhez simul, alul könnyű, egyre szélesedő. A jégtáncoséknál kicsit talán hosszabb - de igazán nem sokkal... Bár a ruha maga fekete, ám a nyakánál, az ujjánál és a ruhaaljnál aranyszínű szegély díszíti. Középen pedig aprócska, háromszögletű gombok díszítik - látszólag legalábbis csupán díszítik. A valóságban azonban tényleg ezek fogják össze: így kétszeresen is könnyű le- és fölvenni. Így, sminkelés után ez különösen nagy előny.
Az estély kitűnően sikerül. A fénypont: férjem főnöke, miután elsorolta a cég eredményeit és kitűnő lehetőségeit, kiemelte, kinek köszönhető legjobban a siker. Párom, aki a százéves múltra tekintő vállalat kereskedelmi igazgatója immár hat éve, elsőként a neki gratuláló vezérigazgatóval, annak fiával, az igazgató általános helyettesével és a marketing igazgatóval koccintott.
Bár semmiféle elkülönülés nem volt megfigyelhető - mindenki beszélgetett és táncolt mindenkivel - a vezetők asztalára nem láthatott rá mindenki. Itt ültünk mi is a férjemmel, és a "krém" már említett tagjaival.
Bár női szenvedéllyel és őszinte szerelemmel szeretem a férjemet nem pedig a sikereiért, be kell valljam, hízelgett a becsvágyamnak ez az este. Büszke és boldog voltam attól, hogy láthattam: nem csupán üzleti eredményeiért, hanem szellemességéért, intelligenciájáért, humoráért is elismerik, tisztelik a vezérigazgató szűkebb köréhez tartozó emberek. Én ebben a társaságban csupán díszlet voltam: megtisztelt és értékelt díszlet, akire jókedvűen, néha akár kéjvágyóan tekintenek, ám jelenléte mindenképpen csupán másodlagos.
A vezetők asztalánál ülünk - férjem épp abbahagyta a beszélgetést a helyettessel. Miközben felém fordul, a zsebébe nyúl, majd ezt mondja:
Menj ki a mosdóba, dugd ezt föl magadnak, és gyere vissza. A bugyidat vedd le, és a kezedben hozd vissza. Négy percet kapsz.
Egy pillanatra eláll a szívverésem. Bár úgy tűnik, különösebben senki sem figyel ránk, biztos vagyok benne, a közelben ülő vezetők hallották a lényeget.
Játszottunk már ilyesmit, durvábbakat is - otthon, vagy olyan helyen, ahol egyikünket sem ismert senki sem. Nem értem, mi a célja, mit tervez. De amint a szemébe nézek, egyetlen dolog teljesen világossá válik: nem viccel. Elvárja, hogy teljesítsem az utasítását.
Az asztal fölött nyújtja át a két golyócskából álló, halk, koccanó hangot adó gésa-golyókat. Gyorsan elveszem - majd fölpattanok, és a gyorsan kimegyek a teremből. Egy pillanatra látni vélem az igazgató és helyettese felém forduló tekintetét. Ez utóbbi gúnyosan, a "vezér" komolyan, elgondolkodva néz rám. Fogalmam sincs, mit, mennyit láttak, hallottak - és vajon most mire gondolhatnak.
Attól tartok, hogy a tétovázásommal máris időt vesztettem. Egy alkalommal voltunk már ebben a hatalmas házban, így tudom, merre van a mosdó - egyáltalán nem közel. Nagyon sietek, hiszen sejtem, hogy nem én leszek az egyetlen, aki várakozik.
Akár szerencsésnek is hihetném magam - ha azért állok sorba, amiért a többiek: "csupán" ketten vannak előttem. Nagyon feszült lehet az arcom, a második ugyanis, egy duci, kedves arcú, negyvenes hölgy előreenged.
Belépek a helyiségbe. Leveszem a bugyimat, majd leguggolok, és megpróbálom feltolni az első golyócskát. Talán az izgalom következtében elég nedves vagyok. Igyekszem gyorsan és csöndben csinálni, azonban a kocogás nagyon hangos. Amikor már bennem van mindkét golyó, valamivel kevésbé hallatszik.
Amikor kilépek az ajtón, a nő döbbenten néz rám. Ellépek mellőle, kezet mosok. A tükörben látom, hogy nem lép be, még mindig engem néz. És van mit bámulni: a bugyimat a kezemben hoztam ki, jól összeszorítva. Ahhoz azonban, hogy kezet mossak, le kell tennem a mosdókagyló szélére. És persze, bár halkabban, de azért hallatszik még mindig a kis játékszerek kotyogása is belőlem.
Iszonyatosan szégyellem magam. Megalázó, nyomasztó helyzet. A tükörben látom, hogy vérvörös az arcom. Gyorsan kezet mosok, felkapom a bugyimat, és sietek vissza a helyemre.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.27 pont (60 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 papi 2013. 05. 14. kedd 05:15
Nagyon tömény, de egész jó
#8 genius33 2013. 02. 27. szerda 07:28
Egészen jóóóó nyes
#7 T 2006. 12. 16. szombat 23:50
A titkárnőből... után ez tetszett a legjobban. NAGYON!
#6 stormika 2004. 04. 8. csütörtök 00:46
A történet a fantázia szüleménye. Mint ilyen szerintem jó.
#5 Hajnal-lány 2004. 02. 16. hétfő 09:59
Nem dolgom "védeni" a sztorimat, abszolut elfogadom a véleményedet, Tamás.
De egy-két megjegyzést szeretnék hozzáfűzni: vannak férfiak, akik - a való életben - megalázzák és brutálisan bántalmazzák a feleségüket. Nem így, nem ennyire komplikáltan, hanem ócska, primitív módon, sokszor (de korántsem mindig) részegen. ARRA nincs mentség. Ennek a történetnek a világon semmi köze nincs az ilyen esetekhez, és nagyon elszomorít, hogy neked azt juttatta az eszedbe (valószínűleg az én hibám, ill a történeté).
A sztori egyetlen sora sem történt meg a valóságban, mármint ilyen körülmények között - merthogy, bár szerinted az S/M nem erről szól, volt szerencsém kipróbálni, és a történetben szereplő szituk nagy részét ismerem és igencsak élveztem.
Félre ne értsétek (Tamás, okostóni), ha a férjem váratlanul beledobna egy ilyen szituba, én is beadnám a válópert, hiszen EZ a történet NEM történhet meg így.
De hát ez csak egy kitalált sztori a torte-net.hu-n, nem pedig rendőrségi jegyzőkönyv...
#4 Tamás 2004. 02. 10. kedd 10:22
Most már értem, hogy egyes Nők képesek pénzt energiát nem kímélve megkeresni olyan embereket akik szétverik férjük fejét. A többiek is megérdemelnének egy herélést érzéstelenítés nélkül. Az S/M nem erröl szol.
#3 okostóni 2004. 02. 6. péntek 18:36
... Hazaérek és másnap bedom a válópert.
#2 aden 2004. 02. 6. péntek 14:07
nem elég kemény
#1 Törté-Net 2004. 02. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?