Anyapótlónk indult 2. rész
Anya halála után minden téren megváltozott minden. Apa ivott, majd a kapcsolatfüggősége miatt hamar felszedett egy nőt. Nem ítélem el, de nem is mondtam rá semmit; az egyetlen dolog, amit tettem, hogy sokkal ritkábban mentem haza az anya után megörökölt szülőházamba. Úgysem hiányoztam senkinek. Maradtam a koleszban.
A másik nagy változás a fiúk kérdése volt. Valamiért kiégtem; anya szavai és intelmei mélyen belém égtek, így inkább teljesen hanyagoltam őket. Ha már a testem követelt, gyorsan lerendeztem magamnak a paplan alatt. Most másra kellett fókuszálnom: tanulnom kellett az érettségire és a felvételire. Az egyetem anya nélkül azonban hirtelen nagyon messzire került, legalábbis a nappali tagozat. Így elhatároztam, hogy estin próbálom meg a matek-fizika tanári pályát, amiben nagy példaképem, az osztályfőnököm, Margó néni is közrejátszott.
Ő ugyanis sokat segített. Sulin kívül is foglalkozott velem a koleszban. Ha eltört a mécses, magához ölelt, és a meleg ölelésével, csendesen csengő szavakkal vigasztalt. Pár alkalommal felhívott magához teára, forró csokira, sőt egyszer egy ebédre is; máskor meg csak úgy, random kirángatott a kollégiumi zsongásból, és elvitt a cukrászdába, az állatkertbe, vagy – amikor a barátja (bár soha nem láttam, nem is beszélt róla, csak néha éreztem idegen parfümillatot rajta) nem ért rá – még színházba is elvitt. Közel kerültem hozzá, mégis megmaradt benne az a természetes távolságtartás, hiszen mégiscsak ő volt az osztályfőnököm.
Az érettségi hamar eljött. Bár magabiztosan tekintettem elé, közben egy magánszemészeti rendelőben is betanulóként elhelyezkedtem napi pár órában recepciósként. Már csak a lakhatás kérdése maradt hátra fejtörőnek, ha a koleszt végleg el kell hagynom. Magamtól egy albérletet a letendő kaucióval soha nem tudtam volna kigazdálkodni. Hirdetést adtam be, hogy betársulnék lány vagy lányok mellé egy szobába, társbérlőként kivenni valmit. Persze hogy nem zúdult rám ezer válasz; aki mégis írt, az vagy fiú volt, vagy egy idős cukros bácsi, vagy ha nő jelentkezett, olyan horribilis összeget mondott, hogy szinte az egész lakbért nekem kellett volna kifizetnem.
Végül csak két, pár hetes opció maradt: vagy hazajárok a faluról, a akkor el kell viselnem apa új nőjét, vagy végső megoldásként a magánrendelő pincéjében, egy ruharaktárban letett matracon alhatok ideiglenesen.
A másik nagy változás a fiúk kérdése volt. Valamiért kiégtem; anya szavai és intelmei mélyen belém égtek, így inkább teljesen hanyagoltam őket. Ha már a testem követelt, gyorsan lerendeztem magamnak a paplan alatt. Most másra kellett fókuszálnom: tanulnom kellett az érettségire és a felvételire. Az egyetem anya nélkül azonban hirtelen nagyon messzire került, legalábbis a nappali tagozat. Így elhatároztam, hogy estin próbálom meg a matek-fizika tanári pályát, amiben nagy példaképem, az osztályfőnököm, Margó néni is közrejátszott.
Ő ugyanis sokat segített. Sulin kívül is foglalkozott velem a koleszban. Ha eltört a mécses, magához ölelt, és a meleg ölelésével, csendesen csengő szavakkal vigasztalt. Pár alkalommal felhívott magához teára, forró csokira, sőt egyszer egy ebédre is; máskor meg csak úgy, random kirángatott a kollégiumi zsongásból, és elvitt a cukrászdába, az állatkertbe, vagy – amikor a barátja (bár soha nem láttam, nem is beszélt róla, csak néha éreztem idegen parfümillatot rajta) nem ért rá – még színházba is elvitt. Közel kerültem hozzá, mégis megmaradt benne az a természetes távolságtartás, hiszen mégiscsak ő volt az osztályfőnököm.
Az érettségi hamar eljött. Bár magabiztosan tekintettem elé, közben egy magánszemészeti rendelőben is betanulóként elhelyezkedtem napi pár órában recepciósként. Már csak a lakhatás kérdése maradt hátra fejtörőnek, ha a koleszt végleg el kell hagynom. Magamtól egy albérletet a letendő kaucióval soha nem tudtam volna kigazdálkodni. Hirdetést adtam be, hogy betársulnék lány vagy lányok mellé egy szobába, társbérlőként kivenni valmit. Persze hogy nem zúdult rám ezer válasz; aki mégis írt, az vagy fiú volt, vagy egy idős cukros bácsi, vagy ha nő jelentkezett, olyan horribilis összeget mondott, hogy szinte az egész lakbért nekem kellett volna kifizetnem.
Végül csak két, pár hetes opció maradt: vagy hazajárok a faluról, a akkor el kell viselnem apa új nőjét, vagy végső megoldásként a magánrendelő pincéjében, egy ruharaktárban letett matracon alhatok ideiglenesen.
Ez csak a történet kezdete, még 19 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1