Megtörtént

Döcögünk szombat délelőtt a Balaton mellett a 7-es úton anyósomékhoz. Rettentő nagy a forgalom, és iszonyatos a meleg. Persze a jó öreg Opel klímája már éppen csak köhécsel, inkább langyosat fúj, mint hideget, így még aludni sem lehet... nekem. Mivel 42 évesen éppen teljes erőbedobással hoztam a hisztis formámat, azonnal nyafogni kezdtem a férjemnek a dugó, a hőség és a hiányzó kávém miatt.
– Olyan meleg van, hogy elolvadok! Miért kell ezen a rohadt 7-esen menni szombat délelőtt? Mindenki más is ugyanezt az utat választotta? – csaptam szét a karjaimat a keskeny utastérben.
Péter, a férjem, a kormányt szorítva, merev arccal bámult maga elé:
– Mert az M7-esen baleset van, drágám. Ezért jövünk itt.
– Remek! És vizem sincs! Kiszáradok, Péter. Komolyan mondom, itt fogok elájulni ebben a mozgó szaunában. Egy kávét sem tudtunk inni indulás előtt, mert te siettél! – folytattam, miközben a hajtincseimet téptem a hőségtől.
Péter állkapcsa megfeszült, a hangja pedig egy oktávval mélyebb lett:
– Nem siettem, Kata, csak pontosak akartunk lenni. És ha nem veszed észre, én is itt ülök ugyanebben a hőségben, miközben épp egy kuplungot és egy haldokló klímát imádkozom életben.
– Ja, de te férfi vagy, neked könnyebb! Nekem meg migrénem lesz ettől a bűzös műbőr üléstől. Nem állhatnánk meg valahol egy benzinkútnál? Kell egy jeges kávé, különben menten felrobbanok!
Péter mélyen, lassan kifújta a levegőt, miközben a keze ökölbe szorult a kormánykeréken:
– Három kilométer múlva van egy kút. Ha kibírod addig csendben, esküszöm, veszek neked dupla kávét is, csak kérlek... most egy darabig ne beszélj.
Persze, hogy nem hallgattam. Tovább adtam az ívet a férjem felé. Nehezen, sokára értünk a kúthoz, amikor a férjem megállt, és kiszállás közben sziszegve, dühösen mondta:
– Tudod mit? A múltkor is, amikor megálltunk egy kútnál, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ott hagylak a fenébe a rózsaszín bőröndöddel együtt. Legalább csend lett volna végre a kocsiban, és az anyáékhoz is odaértem volna időben, nem kéne ezt a folyamatos morgást hallgatnom.
Csapta be maga után az ajtót.
– Igen? Így gondolod? Akkor menj anyádhoz, és bazd őt a lankadó pöcsöddel! – szóltam utána a lehúzott ablakon keresztül, de ő csak a középső ujját felemelve mutatott hátra a válla felett.