Baromi jó fogásaim 4. rész

Megálltam tankolni és ahogy kiszálltam a kocsiból, Andi felébredt.

Amíg fizettem, ő elment a mosdóba én meg vettem két kávét, gondoltam értékelni fogja a gesztust. Egyszerre értünk vissza a kocsihoz és mikor a kezébe nyomtam a papírpoharat, mosolyogva kérdezte:

~Ennyire gáz volt, hogy elaludtam? Ígérem most már ébren leszek és hazáig szórakoztatni foglak.

Indulás után elmesélte, hogy ez volt az első telekocsis útja és örült mikor feldobta neki a rendszer, hogy én leszek a sofőrje.

~Csak jobb egy ismerőssel utazni, mint egy idegennel. Ráadásul te még hazáig is viszel..

~Hát mivel ugyanabban az utcában lakunk...

~Egyébként megszoktad már a vidéki életet? Befogadtak a szomszédok?

Hajjaj, ha tudnád mennyire, gondoltam magamban. De hangosan csak annyit mondtam:

~Hát vannak akikkel már sikerült jobban megismerkednem. De még érzem, hogy új vagyok ebben a városrészben.

~Ha jófej leszel, nem lesz gond. Tudod, ez egy viszonylag zárt közösség a város mellett. Segítjük egymást ha kell, de nem megyünk egymás agyára. Tudunk a másikról sok mindent, de mégsem ütjük bele az orrunkat más dolgába.

~Na! Rólam pl. Mit tudsz?

Hát eléggé meglepett. Minden publikus és fontos dolgot elmondott rólam. Úgy éreztem nincsenek titkaim az új "szomszédaim" előtt, de ezek a titkok biztonságban vannak náluk.

~Látod, itt nyitott könyv vagy, de nem lapozgatunk folyton.

~Hát, köszi!

~Nincs mit. És Livcsivel csak óvatosan. Még nem nagykorú.

~Tessék?

~Ne add az ártatlant. Most mondtam, hogy nyitott könyv vagy. Tudom, hogy volt köztetek valami és azt hiszem még lesz is.

~De ezt honnan...

~Szóval beletrafáltam! Gyerekkora óta ismerem a kis hölgyet és tudom, hogy bejönnek neki az érettebb pasik, Szóval, gondoltam már bepróbálkozott nálad. És bejött a sejtésem!

~Bevallom próbálkozott, de fiatalkorú és tudok nemet mondani.

Nem akartam kiadni neki a Livcsivel történteket. Úgy voltam vele, ha már belesétáltam a csapdájába, a teljes igazságot megtartom magamnak.

~Aztán nehogy az legyen, hogy amikor már igent mondanál akkor meg ő nem akar majd tőled semmit sem ~nevetett fel Andi.

~Miért, te mindenre igent mondasz?

~A jó dolgokra mindenképp.

~És ha én most bepróbálkoznék nálad?

~Hogy pénz helyett fizessem természetben az utat?

~Mondjuk. Nos, igent mondanál?