A+ A-

Tiltott zóna

Vagyok olyan balek, hogy chaten ismerkedjek! Nem nehéz persze ezt a könnyűnek látszó utat választani, ha az ember kissé gátlásosabb, mint manapság divatos. És ha nem vagy elég gátlástalan, pofátlan, hogy bárkit leszólíts, és elhívj egy laza kefélésre, akkor könnyen kimaradhatsz az amúgy oly' fontos fejlődési szakaszból. Nevezetesen amikor könnyed kapcsolatokon keresztül érleled a lelked, míg végül komolyabbra is készen nem állsz. 24 éves vagyok, de nem is régen még úgy éreztem, van mit pótolnom flörtölésben, felelősség nélküli kapcsolatokban. Így vetődtem a chatre, és ... hát magához láncolt. Köszönhetően az azon keresztül elérhető távlatoknak. Szó se róla, vállalkozó szellem vagyok - talán nagy részben köszönhető volt ez akkor még a kielégítetlenségemnek -, röpke egy év alatt annyi mindent próbáltam ki, annyi mindenbe ugrottam fejest, ami talán túl van az egészséges határokon. Voltak azonban olyan történések is, amiket soha nem fogok elfelejteni.
Mivel minden komolyabbnak látszó ismerkedésről leírogattam magamnak a leglényegesebb adatokat - nehogy már azt a beégést kelljen elszenvednem, hogy összekeverek két lányt -, ezért egészen pontosan tudom, hogy tavaly szeptember 17-én ismerkedtem meg Adrival. Vállalkozó szellemű, vad, kiéhezett lánynak mutatta magát a chaten, így elég hamar hangot találtam vele. Talán ha egy órát beszélgettünk, mikor megadta a számát. Addigra a szokásos adatok birtokában voltam már: 18 éves, 178/57, 90-es mell, barna haj, barna szem, valamint a település, ahol lakik. Innentől egy-két hétig telefonon hívogattam szinte minden nap. Az ember ismerje meg az erényeit: tudom, hogy a hangom telefonban a legjobb eszköz, amivel hódítani tudok. Sokkal kevesebb esélyem van például "egy első pillantásra bejövök" típusú hatást kiváltani. Szóval telefonon sikerült magamat annyira beleplántálnom a gondolataiba, annyira felhúznom némely utalással, kimondott, vagy kimondatlan célzással, hogy beleegyezett, hogy találkozzunk.
Tegyük hozzá, ő sem volt éppen félénk kislány, bőven beette magát a fantáziáimba szavaival. Kellően ráhangolódtam hát a találkozásra, mikor felültem a buszra. A nevezett célállomáson leszálltam a kedves utasok útbaigazításával kísérve. A buszmegállóban vártak néhányan, akik egy kivétellel mind felszálltak. Az egyvalaki éppenséggel egy lány volt, de egyrészt úgy tűnt csak kikísért valakit a megállóba, másrészt nem volt éppen 18 éves, inkább csak 16, nem volt éppen 178 magas, inkább csak 170, és nem voltak éppen 90-es mellei, inkább nagyon helyes, formás, kis keblekkel rendelkezett. Gondoltam körülnézek a téren, hátha nem ott vár rám, akit én keresek, de nem láttam senkit, a buszmegállóban lévő lány meg anélkül, hogy rám nézett volna, elsétált. Telefonomat hívtam segítségül, és tárcsáztam az ismert számot. Mikor felvette, kérdeztem, hogy hol van, mert hogy én itt. Ő erre mondta, hogy ott volt a buszmegállóban, de nem jöttem.
Egyből abba az irányba indultam, amerre a lányt láttam elsétálni, és szóltam a telefonba, hogy most álljon meg, ahol van. A kilátást zavaró templomot megkerülve rátaláltam telefonnal a kezében Adrira. Mosolyogva üdvözöltem, és még kapóra is jött a fura helyzet, hogy az első találkozás nehézségeit feloldja: Volt legalább miről beszélni. Más kérdés, hogy elmondta, hogy ő nem az én Adrim, hanem annak az unokatestvére, aki odaadta neki a telefonját, hogy találkozzon velem, mert átadta a megismerésem lehetőségét neki, amúgy szintén Adrinak hívják. A történet egyértelműen kamu volt, de nem szembesítettem vele, így könnyebb volt neki kimagyarázni, hogy nem mondott igazat a chaten. És mellesleg amúgy sem volt ellenemre a látvány. Határozottan bejött ez a formás, kemény fenekű, ívelt formákkal megáldott, helyes arcú, szemüveges kislány. Javaslatára - merthogy túl sok embert ismer a kisvárosban - elindultunk a főtérről valami nyugisabb helyre.
Hosszan gondolkodott merre menjünk (mint később kiderült, már jó előre kitalálhatta, hová is akar vinni), aztán elindultunk. Igazi konspiráció volt, mert néha nekem le kellett maradnom, ha ismerőst látott közeledni, hogy ne lássák egy idegen pasival. Én viszont mindent bedobtam. Egyből a kényesebb telefonbeszélgetéseinket hoztam fel témának. Lazán átkaroltam, vagy éppen megsimítottam a fenekét. Máskor soha nem lettem volna képes ilyesmire, de egy idegen városban, egy idegen lánnyal, egy idegen helyzetben semmi veszíteni valóm nem volt. Ráadásul a lány titokzatos viselkedése, hogy ne hogy meglássanak minket, azt az érzetet adta, mi most rosszban sántikálunk. Ha meg rosszban sántikálunk, akkor tényleg sántikáljunk rosszban, gondoltam. Miközben haladtunk, elmondta, hogy a városszéli horgásztóhoz megyünk, mert arra ilyenkor már nem jár senki. Közben mindenféle próbálkozásomat, hogy megcsókoljam, időről időre elutasította. Azt azonban, hogy a hátát, fenekét fogdossam, engedte.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.67 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 deajk2008 2016. 12. 12. hétfő 09:07
nagyon tetszett... 8p lett folytasd
#3 vakon53 2016. 04. 23. szombat 13:37
Fúrfangos picsavolt.
#2 listike 2014. 07. 20. vasárnap 07:00
Nagyon gyenge.
#1 Törté-Net 2004. 01. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?