A+ A-

Ha megkívánom...

Aznap szoknyát vettem föl, meg egy egyszerű pólót. Melltartóról szó sem lehet nálam! Jó érzés, amint a melleim lépteim ritmusát átvéve egymáshoz simulva hullámzanak. A hajam kiengedve fodrozódott a vállaimra. Tudtam, hogy mohó férfitekintetek kereszttüze fog végig kísérni. De ez így van rendjén.
Munkába menet tettem egy kis kitérőt. Először egy régiségkereskedésbe tértem be, ahol egy kétszáz év körüli férfi volt az eladó.
- Miben segíthetek, kisasszony? - Szinte röntgen szemekkel bámult rám, biztos voltam benne, hogy gondolatban már le is vetkőztetett. De biztos voltam abban is, hogy csak ennyi. Egy ilyen aggastyán vajon mit kezdhetne velem? Az a képtelen kérdés jutott eszembe, hogy mikor állhatott föl neki utoljára?
- Azt az órát szeretném - mondtam, s az egyik üvegvitrinben lévő arany nyakláncra mutattam, melyre egy apró, kecses formájú órácska volt fűzve.
Szeretem a régiségeket. Rendszeresen járok hasonló üzletekbe, ezt a kis órát is már egy héttel azelőtt kinéztem magamnak.
- Semmi akadálya - mondta az öreg ünnepélyes vigyorral, s tekintete most a melleimen pihent.
Kihúzta a fiókot, az órát pedig a kezembe nyomta.
- Sajnos egyetlen gond van vele - tette hozzá mentegetőzve - hogy nem működik. És úgy néz ki, nem is lehet megjavítani.
"A francba...", gondoltam csalódottan. Először elálltam attól a szándékomtól, hogy megvegyem, de az az apró tárgy mégis annyira megtetszett, hogy megvettem.
- Nem baj - feleltem. - Nekem így is jó. Mennyibe kerül?
- Tizenkétezer - mondta, s a szeme mohón csillogott.
Megvettem hát. Valamivel később eszméltem rá igazi értékére, s már egy egész vagyont is adtam volna érte!
Újra az utcán sétáltam, s a nyakláncon fityegő óra már a melleim völgyében táncolt. Pólón kívül hordtam, hadd bámulják ezt is az emberek - még ha nem is működik.
- Megkérdezhetném az időt, hölgyem?
Nagyon jóképű pasi volt. Talán valamivel fiatalabb lehetett nálam. Vállig érő haja csillogott, s lebegett a szélben. Buja fantáziám arra sarkalt, hogy megkívánjam őt.
Akaratlanul is új órámért nyúltam, csak később jutott eszembe, hogy nem is működik. De mégis, amikor rápillantottam, a másodpercmutató megmozdult!
A férfi rám mosolygott. Teljesen levett a lábamról! Megsímította az arcom, majd megcsókolt. Egészen közel simult hozzám, s a nadrágja alatt duzzadó dákója hasam alsó részének feszült. Átölelt, mire én úgy siklottam a karjaiba, mintha legalább tíz éve ismertem volna. Nagyon felizgultam. Gyöngéden a hátam mögötti ház falának nyomott. Felhúzta a szoknyám. A lágy, hűvös széllel együtt, ő is simogatta a combom.
Azután lehúzta a bugyimat!
A járókelők, mintha észre sem vettek volna semmit. Közömbös arccal mentek el mellettünk.
A férfi gatyúja is lenn volt. Térdhajlatomnál fogva felemelte az egyik lábam, a következő másodpercben már magamban éreztem hevesen mozgó, kívánatos farkát. Hihetetlen volt: ott dugtunk a járda szélén, az emberek jöttek-mentek, s mintha semmit sem vettek volna észre. Egyetlen pillantást sem pazaroltak ránk, pedig hangosan nyögtünk, és a végefelé én már sikoltoztam a gyönyörtől! Annyira élvezetes volt! Hevesen markolta a melleimet, mikor belémfröcskölte meleg, jóleső spermáját.
Lassan, halk cuppanás mellett végül kihúzódótt égő, kielégült pinámból, melyet az imént oly kíméletlenül szétbaszott. Végül felhúzta a nadrágját.
- Mennyi az idő, hölgyem? - kérdezte ismét.
Az órámra pillantottam. Nem működött. Mozdulatlanok voltak a mutatók.
- Sajnos nem tudom megmondani... - feleltem.
Minden estre megköszönte, és tovább ment.
Olyan volt ez az egész, mint egy álom. Egy ideig tényleg azt hittem, csak álmodtam. De a lábam között lüktető szétbaszott rés vadul égett, a bugyim pedig a kezemben volt...
Aznap nem mentem dolgozni.
Másnap az egyik kolléganőm jött meglátogatni.
- Helló, Anett! - köszönt a küszöbön állva, a s hozzá illő, légies mozgással belibegett a lakásba. Zsuzsa gyönyörű lány volt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.65 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 listike 2013. 09. 15. vasárnap 06:55
Nagyon csapongó.
#9 Bikmakkocska 2013. 09. 11. szerda 20:59
Eléggé valószínűtlen egy történet.
#8 sipospista 2013. 09. 11. szerda 10:13
nem rossz megy a pont
#7 sztbali 2013. 09. 10. kedd 20:44
Zavaros.
#6 Rinaldo 2013. 09. 10. kedd 08:24
Jó kis medál.
#5 papi 2013. 09. 10. kedd 05:05
Azért nem rossz.
#4 genius33 2013. 09. 10. kedd 05:04
Túl rövid, de amúgy nem vészes.
#3 joozsi 2013. 09. 10. kedd 03:54
Rövid.
#2 papi 2013. 06. 18. kedd 10:34
Nem is rossz
#1 Törté-Net 2004. 01. 5. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?