A földesúr lánya

Katarina, a földesúr lánya, jólesően nyújtózkodott meleg, puha ágyában. Már délelőtt volt. Hivatta a szobalányát, Hannát. Mikor a lány belépett, Katarina rosszindulatúan végigmérte. Hiába, a lány csinosabb, mint ő. Régen szerette volna már megfenyíteni, de a szolgáló eddig nem adott rá okot.
– Hozz kávét! – parancsolta Katarina.
Hanna hamarosan visszatért a gőzölgő csészével, de hirtelen megbotlott és a forró kávét úrnőjére öntötte.
– Ügyetlen liba – kiáltott rá a kisasszony –, ezért büntetést érdemelsz! Azonnal lemész a pincébe Jacob bácsihoz és megmondod neki, hogy alaposan verje el a fenekedet a parancsomra!
A szíve ujjongott örömében, hogy végre megbüntetheti a lányt. Hanna szomorúan bólintott és kiment. Hallott már Jacob bácsiról, aki a cselédeket büntette, ismerte is látásból, de még nem volt nála sohasem. Félve kopogott be az alagsori lakásba.
– Szabad! – hangzott a válasz.
A lány remegő térdekkel lépett be a szobába. A kövérkés férfi az asztalnál ült és reggelizett.
– Mi kéne, ha vóna? – nézett fel.
– Az úrnőm küldött – felelte Hanna elcsukló hangon –, és azt parancsolta, hogy Jacob bácsi verje el a fenekem!
– Csak erről van szó? – bólintott megfontoltan Jacob bácsi. – Máris, csak előbb befejezem a reggelit. Addig vetkőzz le!
Hanna szégyenlősen vetette le a ruháját, ingét és egy szál vékony bugyogóban állt az idősebb férfi előtt.
– A kisasszony nem azt parancsolta, hogy a bugyidat verjem el, hanem a feneked.
Vesd csak le azt is, aztán állj oda arccal a fal felé fordulva!
Hanna a falhoz lépett és lehúzta utolsó mentsvárát és szégyenkezve várt sorsára. Reggelizés közben Jacob bácsi azért szakított időt arra, hogy a lány gyönyörű, meztelen fenekét nézegesse, alaposan szemügyre véve azt a két félgömböt, amit hamarosan el fog páholni.
– Gyakran kaptál-e ki gyerekkorodban, te lány? – kérdezte két falat között.
– Még sohasem fenekeltek el – válaszolta Hanna.
– Pedig az nem árt.
Befejezve az evést a férfi felállt.
– Látod, lányom, ott a sarokban azt a derest? Feküdj rá hasmánt!
Hanna, aki már reszketett félelmében, odament és hasra feküdt a deresen. Lábait szégyenlősen összezárta, de az öreg széthúzta és a deres alsó lábaihoz kötözte őket, kezeit pedig az elsőkhöz.