Truth or Dare 2. rész

Másnap reggel furcsa csend ült a házon. A kertben még ott álltak az üres sörösüvegek és a pálinkás pohár, a nappaliban a bárányszőrön ott folytak a nedvesség nyomai. De egyikünk sem szólt róla. Tihamér kávét főzött, Bogi a reggelit pakolta, én meg Petrát néztem, aki a szemét kerülte. Ahogy egymásra néztünk, mindketten tudtuk, mi történt, de a szavak valahogy nem jöttek.

Hétfőn a  raktárban a csajok az üvegkalitkában ugyanúgy vigyorogtak, mintha mi sem történt volna. Bogi rám kacsintott, amikor elmentem mellette, Petra meg csak mosolygott magában, ahogy a  kisárő papírokat rendezgette. Nekem kimondottan ciki volt,   főleg amikor Tihamérral találkoztam a kamion mentes időszakban. Csak bólintottunk egymásnak, mintha mi sem történt volna. De amikor Petrával este szeretkeztünk – mert többször is, a következő héten minden este –, valami megváltozott. Mélyebb volt, vadabb, mintha a négyes emléke valahogy beleégett volna a mozdulatainkba. Mégsem esett szó róla. Egyikünk sem hozta fel.

Aztán jött a hétvége. Bogi szüleihez mentek falura, Tihamér kísérte el – pofavizitre, ahogy mondta, de a kuncogásából tudtam, hogy ott is megtalálják a módját,   hogy együtt lehessenek. Így ketten maradtunk Petrával a tatám házában.

Este a kanapén ültünk, a tévé ment, de egyikünk sem nézte. Petra a fejét a vállamra hajtotta, a kezem a combján pihent. Hosszú csend volt, aztán megszólalt.

– Tudod... – kezdte, és a szavak nehezen jöttek. – Még mindig azon gondolkodom, hogyan élted meg azt a pénteket.

Meglepődtem. Eddig kerültük a témát.

– Nem tudom – válaszoltam óvatosan. – Furcsa volt. Meg ciki. Főleg a következő napokban.
– Nekem is – mondta, és felnézett rám. – De közben... izgatott is. Nem tudom elmagyarázni.
– Te is így éreztél? – kérdeztem, és a szemébe néztem.
– Igen – suttogta. – Soha nem gondoltam volna, de amikor néztem, ahogy Tihamér... Bogival... és ők is néztek minket.
– Én is néztem és rettenetesen élveztelek.. – vágtam közbe. – Ahogy a falnak támaszkodtál... ott, velem...
– Azt hiszem, attól lett más – mondta halkan. – Hogy láttuk egymást. Hogy nem kellett titkolni.

Elhallgatott. A keze a combomon pihent, és éreztem, hogy az ujjai remegnek.

– Izgatott... – ismételte. – Izgatott, hogy más is látott téged és engem. Hogy Bogi nézett rád, és én láttam a szemében...
– És hogy Tihamér nézett téged – fejeztem be. – Megőrültem volna, ha hozzád nyúl, de az, hogy nézte...