Rossz döntések krónikája 1. rész - A tegnap este nem számít

A legjobb barátnőm, Sera azt mondta, menjek el végre valahova, ahol igazi alkohol van és igazi emberek. Ezt szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, mert erre a pontra szándékozom visszavezetni mindent, ami ezután következett.
Átautóztam a szomszéd városba. Stratégiai döntés volt. Ha Winoakban mész be egy bárba, az azt jelenti, hogy a lakosság fele szembejön veled, még mielőtt kihoznák az italodat, és legalább hárman a kistermelői piac helyzetét akarják majd megvitatni veled. Nekem meg ebből nagyon elegem volt. Reggel hét óta a Rebel Botanicals-ben voltam. Átültettem tizennégy növényt. Volt egy húszperces vitám egy hisztis orchideával, amit ugyan nem lennék hajlandó egyértelmű veszteségnek nevezni, de nem én nyertem. Olyan helyen akartam ülni, ahol senki sem ismer, senkinek sincs szüksége tőlem semmire, és egyszerűen csak békésen létezhetek, mint egy átlagos huszonöt éves lány, aki nem abból él, hogy növényekhez beszél.
A bár nevében benne volt a „söröző” szó. Ezt a szót akkor teszik oda, ha azt akarják, hogy az emberek kifinomultnak érezzék magukat attól, hogy muszáj inniuk egyet. Azt az egyetlen blúzomat viseltem, amin nem volt földfolt. Deb, a pultoslány elém rakott egy gin-tonikot, és nem kérdezte meg, milyen napom volt. Legszívesebben megcsókoltam volna.
A tervem az volt, hogy egy ital, tizenegyre otthon leszek, és befejezem a tavaszi rendelést.
Kiváló terv volt. Felelősségteljes. Egy lelkileg kiegyensúlyozott ember terve.
Kilenc negyvenhétkor egy férfi leült tőlem három székkel odébb, és rendelni kezdett.

– Van valamilyen boruk a Willamette-völgyből? Ne Pinot, a Pinot-t már kóstoltam. Egy Chardonnay-ra gondoltam, de csak ha nem tölgyfahordós. Múlt héten ittam egy barrique-oltat, és...
Deb olyan rezignált arccal bámult rá, mint aki magában épp átértékeli a karrierválasztását.

– Bár tulajdonképpen mindegy, elfogadom azt, amit maga ajánl – fejezte be a férfi.
Nem vágtam hozzá arcot. (De, abszolút vágtam hozzá egy bizonyos arcot. )
Városi. Teljesen és azonnal lerítt róla. Az a tengerészkék zakó többe kerülhetett, mint a havi megélhetési költségem. Olyan kimért tartása volt, mint aki emlékeztette magát, hogy lazítson, és ezt jelenleg körülbelül hatvanszázalékos hatékonysággal hajtotta végre.