Piros Szofi 1-2. rész

1. fejezet

– Szilágyi Miska levelét megírta – köszöntötte harsányan a házigazda érkező barátját. Hangos csattanás visszhangzott a panel vasbeton lépcsőházában ahogy a két fiú összepacsizott.
– Szevasz Sebők, még mindig kibaszott nagy az orrod. – vigyorgott Szilágyi Miska a lépcsőház sárga fényében, ami teljesen láthatatlanná tette egyébként vörös szemöldökét.
– A te pulykatojás képedről se radírozta le a Jóisten a flekket. – vágott vissza Sebők, egy tagbaszakadt, nagydarab rocker srác, akiből senki nem nézte volna ki, mennyire művelt. Sokkal inkább olyan ábrázata volt, mint aki többet használta az öklét, mint az eszét. Egyébiránt jámbor természete volt, amíg nagy munkával fel nem idegesítették.
Szili lerúgta a cipőjét és lecsapott egy pár elnyűtt papucsra.

– Sör?
– Konyha. – mutatott Sebők konyhairánt, s ezzel le volt rendezve a téma.
A kis szoci lakás egy Szeged felsővárosi hatemeletes paneltömbben volt, a lift el volt romolva, úgyhogy keményen meg kellett küzdeni a legfelső szinten tartott házibulikért. Szili csak háromszor tévedt el, mire odatalált, lévén újonnan költözött Szegedre augusztus végén.

– Hoztam unikumot. – jelentette be hátizsákját lobogtatva.
– Szilikém, téged anélkül be se engedünk. – jött azonnal a válasz a lakás berkeiből egy ismerős hang által.
– Kicsi, te már itt vagy? – dugta be Szilágyi Miska szeplős-vörös képét a nappaliba.
– Aha.
Kicsi körülbelül két méter magas, vállas fiatalember volt, nyurga mint a piszkafa és éppen egy jobb napokat is látott magnót próbált működésre bírni.

– Van valami kajátok? – kérdezte Szili, erőteljes csapást mérve barátja vállára.
– A nő hozott valamit. – nézett össze amaz Sebőkkel.
– Milyen nő? – kúszott fel Szili láthatatlan szemöldöke, mintha valami számára ismeretlen objektumról esett volna sző.
– A Krisztinek valami barátnője. – vonta meg a vállát Sebők. – Az egyetlen nő aki oda tud érni valahova időben.
– És a Kriszti ki is?
– Találkoztál vele, csak részeg voltál. – röhögött Kicsi. – Az a csaj akire a Kakas hajt. Na, mindegy, ott van a konyhában.
– Ott a helye. – horkant fel Szili vigyorogva és összevihogtak.
A jégszekrényt felkeresve a konyhában Szili valóban hamar rálelt arra a bizonyos nőre is.

– Szia!