Egy igazán jó lány

Nagyon kellett az a jó osztályzat. Az utolsó jegy, amivel bejuthattam arra az egyetemre, ahová menni akartam. Nemcsak a környék legrangosabb egyeteme volt, de az összes barátom is ide készült.
Ami köztem és álmaim egyeteme között állt, az a történelemtanárom volt. Persze, hogy elszúrtam az év végi utolsó témazárót. Nem bánt velem igazságtalanul, vagy ilyesmi. Megadta a megérdemelt jegyet. De az a jegy nem volt elég ahhoz, hogy elérjem a szükséges átlagot. Teljesen kétségbeestem. Eléggé ahhoz, hogy bármit megtegyek. Bármit? Talán bármit azért még sem. De többet, mint amit valaha is álmodtam volna, hogy hajlandó lennék megtenni. A szüleim is beszélni fognak Jávor tanár úrral, aki egyben az igazgató helyettese is volt. Tudtam, hogy hamarosan megérkeznek. Épp egy feladatommal végeztem, amikor megláttam bemenni a helyettesi irodájába. Nem tudom, mi ütött belém, de úgy döntöttem, bemegyek utána.
– Szia Laura! – üdvözölt.
– Jó napot tanár úr! Muszáj beszélnem önnel az érdemjegyemről!
Hátradőlt  a székében, és rám nézett.
– Beszélhetünk róla, Laura, de én nem tehetek most már semmit. Kijavítottam és értékeltem a dolgozatodat, és az osztályzat az osztályzat. Az egyetlen ok, amiért hajlandó vagyok beszélni a szüleiddel, az az, hogy tisztelem, amit az apád tett, amikor itt dolgozott. Nagyon sokat tanított nekem.
Aztán kimondtam a mondatot, amivel ez az egész őrült emlék elkezdődött.
– Nem igazán azért vagyok itt, hogy beszéljek. Azért vagyok itt, hogy üzletet ajánljak!
– Mi lenne az üzlet tárgya? – kérdezte ártatlanul, de már láttam a szemében, hogy tudja, mire gondolok. És láttam, hogy túl gyenge lenne ahhoz, hogy ellenálljon. Így becsuktam az ajtót.
Tiltakozott, miközben felé kúsztam. Azt mondta, hogy ez nem helyes. De minden mondata kérdőjellel végződött. Mintha engedélyt kért volna arra, amire sötétebb vágyakozásával egyre jobban áhítozott, másodpercről másodpercre.
– Pszt! – csak ennyit mondtam, miközben bebújtam a tölgyfa asztala alá. – Hagyja abba az ellenállást, és élvezze az üzletet tanár úr!
Kioldottam a barna bőrövét, miközben ő egy kicsit jobban ellazult a székében. Éreztem a félig kemény farkát a két réteg ruhaanyag alatt, amitől meg kellett szabadítanom. Felállt, és gyorsan megtette nekem ezt a szívességet. Aztán közelebb húzta a széket az asztalhoz. Teljesen eltűntem alatta, láthatatlanul mindenki számára.