A+ A-

95 %

- Muszáj hozni a 95 %-ot. Ha ezt nem tudjuk teljesíteni, egy fillért sem kapunk a megrendelőtől. Elég nagy a konkurencia, legközelebb oda fogja vinni a munkát. Rajtad áll minden. - állt egyik lábáról a másikra izgatottan a főnököm.
- Rajtam nem fog múlni, minden tőlem telhetőt megteszek. - néztem rá kétségbeesetten, a feladat súlyától megrémülve. Már csak azért is meg voltam szeppenve, mert ez a feladat amit most a nyakamba akasztottak, a kolléganőm, Éva asztala volt. Éva viszont éppen a nyári szabadságát töltötte a tengerparton.
- Szóval... mekkora szoknyát kell felvennem? - próbáltam viccelődni, oldva ezzel saját feszültségemet.
- Sajnos nem tudok támpontot adni az ellenőrzéssel kapcsolatban, mert más valaki jön, nem az eddig megszokott úriember. Mindesetre nézz be hozzám hétfőn, mielőtt indultok!
- Rendben, Laci.
Péntek délután lévén már kettőkor végeztem. Négy órára a szokásos pénteki kosárlabda edzésre kellett volna mennem, de egyfolytában a hétfői munka járt az eszemben. Gondolatban felvázoltam az összes lehetséges variációt, ami történni fog, ha még sem sikerül hozni az elvárt 95 %-ot. Láttam magam előtt, hogy állok a nagyfőnök irodájában lehajtott fejjel és ő sakál módjára ordít. Kétség nem férhetett hozzá, hogy azonnal kirúgnak. A cégünk sok egyéb más mellett prospektusok, címezetlen nyomtatványok terjesztésével, kézbesítésével is foglalkozik. A szerződés lehetőséget biztosít a megrendelőnek közös ellenőrzés végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy a kézbesítést követően a megrendelő és a cég egyik képviselője együtt keresnek fel címhelyeket, ahol megkérdezés alapján személyesen győződnek meg a vállalt feladat elvégzéséről. 95 %-os teljesítés alatt a szolgáltatás teljes árát vissza kell fizetni a megrendelőnek.
Éva jól ismerte a megrendelőket, hiszen minden ilyen ellenőrzést ő bonyolított le. Pontosan tudta azt is, hogy melyik mibe fog belekötni és milyen fogásokkal próbálkozik, hogy ne kelljen fizetnie a szolgáltatásért. Én viszont cseppet sem voltam jártas ebben és előre rettegtem a hétfőtől. A vasárnapom önbizalomgyűjtéssel telt. Elhatároztam, hogy bármi történjék is, összes szakmai tudásomat és - abban az esetben, ha férfi érkezik - nőiességemet latba vetve fogom végrehajtani a feladatot. Valamikor az éjszaka közepén sikerült végre elaludnom. Aztán elérkezett a soha nem várt reggelt. Nagy műgonddal készülődtem. A leheletnyi smink, tökéletesre belőtt frizura, két csepp parfüm a nyakamon és a királykék jól szabott kosztüm elégedettséggel töltött el. Úgy éreztem az önbizalmam is megnőtt és már semmi nem állhat a siker útjába.
Mosolyogva vetettem egy utolsó pillantást a tükörképemre, majd minden jót kívánva neki, elindultam a munkahelyemre. Főnököm már toporogva várt az irodájában.
- Foglalj helyet, jó reggelt!
- Jó reggelt! Köszönöm.
- Hogy érzi magát a kollegina?
- Remekül. -feleltem cseppet sem meggyőződéssel.
- Kávét?
- Az jólesne. Mire elfogyasztottuk a kávét, a szememben időközben rettenetessé nőtt megrendelő is megérkezett. Legnagyobb meglepetésemre egy huszonéves, bőrzakós, feltűnően jóképű fiatalember állt az ajtóban, az helyett a sötét öltönyös, ötvenes, szigorú arcvonásokat öltött férfi helyett, aki jönni szokott. Mosolyogva nyújtott kezet mindkettőnknek és bemutatkozott.
- Nagy Róbert vagyok, én vezetem a céget. Sajnos a kollégám nem tudott jönni, én fogom helyettesíteni.
Álltam ott földbe gyökerezett lábakkal és bár egyértelműen szívesebben mentem volna ezzel a férfival, mégis azonnal erőt vett rajtam a félsz. Szürke kis egérnek éreztem magam mellette. Vonzó mosolya, atléta termete az egyik legellenállhatatlanabb férfivá tette, akit valaha láttam. Homlokába hulló sötétbarna tincsei kölykös vonásokat kölcsönöztek ovális arcának. Kis idő elteltével azon kaptam magam, hogy feltűnően bámulom. Úgy tűnt feláll és felém veszi az irányt. Érdeklődve figyeltem mi fog következni. Megállt előttem, majd szó nélkül átfogta a derekam és megcsókolt. Megdermedve, de kívánva őt álltam ott és hagytam, hogy nyelvét a számba dugja. Izzó vasként égetett a keze, ahogy a ruhán keresztül perzselte bőrömet. Arcomba hulló hajszálai finoman csiklandozták szemhéjamat. Térdével szétfeszítve combjaimat erőteljesen hozzám tapadt, hogy jól érezhessem vágyának hőfokát. Az ellentmondást nem tűrő mozdulatoktól nedvesedni kezdtem és már azt sem bántam volna, ha azonnal az íróasztal szélére fektet.
Keze a szoknyám alatt egyre feljebb csúszott és egyik ujját a csipkés combfixem alá dugta. Lassú mozdulatokkal kezdett apró mintákat rajzolni a bőrömön. Válaszként erősen a fenekébe markoltam és húztam egyre szorosabban magamhoz. - Jó ég... mit csinálok? Hol jár az eszem? - eszméltem rá hirtelen, hogy gondolataim tiltott mezőre tévedtek. Mint akit tűz égetett meg, úgy kaptam el a tekintetemet róla. Szerencsére nem rám figyelt. Az ellenőrzés útvonalát tárgyalták meg éppen Lacival.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.13 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2015. 01. 31. szombat 10:08
Jó kis történet.
#3 A57L 2013. 11. 25. hétfő 05:52
Nem rossz.
#2 genius33 2013. 01. 14. hétfő 10:57
Ez 100% smile
#1 Törté-Net 2003. 10. 31. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?