A+ A-

Késik

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
Késik, és nem szól ide. Vajon mi történhetett? Fel-alá járkálok a szobában, ösvényt taposok a szőnyegbe, de akkor sem tudom a választ. Tekintetem a telefonon pihen, még csak ide sem szól, pedig fél órája itt kellene lennie. A telefonja kicsörög, de nem veszi fel. Baleset? Fázni kezdek. Azt nem élném túl - sír a lelkem. Egyéb magyarázatot nem találok. Vagy megígérte, s becsapott.. Erre gondolni se merek, aztán korholom magam: inkább csapjon be, mintsem baja essen.
Megcsörren a telefonom, felrezzenek, a telefonra szállok:
- Tessék! - szólok bele elfúló hangon. Aztán csalódottan leroskadok: egy ismerősöm. Hamar lerázom, hátha most hív a kedves.
S valóban: a telefonom megszólal, Ő az. Sűrűn kéri a bocsánatom, de értekezlete volt, találkozzunk félúton, már nem ér rá kijönni hozzám.
Aggódásom haragba csap át.
Amíg mondja, hol mikor, addig én szandált húzok. Belevakkantok egy sziát a telefonba, és rohanok. Persze késik a busz, no meg a villamos is, de végre odaérek. Hozzá.
Haragom nem száll el, mikor meglátom, csak egyre dühösebb leszek jókedvű mosolyától. Lehajol, átölelne, mikor odaérek, de csak egy puszit engedek, elhúzódom.
Kérdi, mi a baj, én rázúdítom minden dühömet, minden félelmemet Vele kapcsolatban. Ő pedig kinevet. Elborul az agyam, rásziszegek, hogy nem lehet ilyen. Lehajol, megcsókol, s én visszamarok. Megérzem vérének fémes-sós ízét. Bele sem gondolva mit teszek, ilyen vadul folytatom az ölelést, azt remélvén, legalább így rájön, mennyire haragszom, és mennyire féltem őt. Magam is meglepődök, mikor visszacsókol, igaz ő nem harap belém, inkább hagyja, hogy kitomboljam magam. Újra beleharapok az ajkába, ekkor belemarkol a hajamba, próbál szabadulni, de nem hagyom. Lábfejére állok, nem engedem, hogy elhúzódjon, de Ő az erősebb. Lefejt magáról, csodálkozva néz rám.
A szemem villámokat szórhat, mert már nem mosolyog.
- Gyere - fog kézen.
Bemegyünk a munkahelyére, egyenesen a főnöke irodájába. A szoba üres. Végigfut a szemem a berendezésen: ízléses, mahagóni bútorok, sötét bordó bőrgarnitúra.
A kedves megáll velem szemben, kérdőn néz rám, én kitörök. A már elmondattakat vágom fejéhez, nem éppen halkan. Sírni kezdek, átölel, próbálom kitépni magam a karjaiból, de nem engedi. Lehajol, megcsókol, szomjasan csókolom vissza. Lehúzom róla a pólóját, csókkal, apró harapásokkal hintem tele a nyakát, a mellét, nyelvem élvezettel tapogatja végig forró, kicsit sós bőrét. Próbál felhúzni, de nem engedem. Szükségem van, rá, hogy érezzen, hogy tudja, belehalnék, ha baja történne. Elé térdelek, a hasát csókolom, köldökénél elidőzöm, már tudom mennyire érzékeny ott az apró csókokra, hevesen gombolom ki a nadrágját, nyelvem lejjebb siklik, egész le a farkáig. Hallom, ahogy felnyög, már nem akar felhúzni magához, engedi, hogy a számba vegyem amilyen mélyen csak tudom. A finom bőrt nyalogatom, markomba fogom, kicsit megszorítom, s ujjaim elindulnak rajta föl és le, föl és le, egyre gyorsabban. Nyelvemmel a makkját simogatom, gyors tempóban, majd szívni kezdem. A heréit masszírozom, időnként megnyomva a gátját is, amit apró hörgésekkel köszön meg. Egyre gyorsabban zihál, remegni kezd minden ízében, de nem engedem, hogy a számba élvezzen. Elhúzódom, csalódottan felhördül, Ő is elveszti a fejét. Felemel, egyetlen mozdulattal megszabadít a bugyimtól, az asztalra ültet, széttárja combjaim, végigcsókolja belső felüket izgató lassan, megfordul a fejemben, vajon honnan van ekkora önkontrollja? Nyelve kéjes lassúsággal talál rá puncimra. Először a gátat simogatja, majd a hüvelybemenet nyalogatja, elkerüli a csiklóm. Jajonga kérem, hogy ne kínozzon. Majdnem felsírok, mikor ajkát a hasamon érzem meg. A köldökömet nyalogatja, tenyerébe veszi a melleimet, ujjbegyével a bimbóm izgatja. Testem ívbe feszül, kezemmel lesodrok valami az asztalról, nem bírok magammal. Szája lejjebb araszol, a csípőm felé, kínzol- kínzol- suttogom elfúló hangon. Ajka elér a szeméremdombomig, körbecsókolja, becézi olyan finoman, mintha pillangó simogatna szárnyaival. Vonaglok alatta, próbálom a fejét a puncimhoz tolni, de lefogja a kezem, csuklóm mintha bilincsben lenne, erősen tartja.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.33 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2014. 11. 23. vasárnap 18:44
Nagy nulla.
#4 A57L 2014. 08. 24. vasárnap 09:51
Nem olyan rossz.
#3 papi 2013. 05. 7. kedd 08:23
Nem nagy durranás
#2 jani 2003. 10. 24. péntek 11:53
Ez semmi.
#1 Törté-Net 2003. 10. 23. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?