A+ A-

Vissza a feladónak...

Liz a nappaliban ült az ablak előtt, a kis kerek, csipketerítővel borított asztalnál és a napi postáját bontogatta. Napsütéses délelőtt volt. Az ablakon szikrázóan ömlött be a kora tavaszi napfény, éles csíkokat rajzolva a nő arcára. Az asztalt beterítő újságok, színes prospektusok alól egy kék csíkos boríték sarka villant elő. Az asszony csak most vette észre. Érdeklődve nyúlt a kis papírdarab felé és szemében kíváncsiság csillogott.
- Légiposta boríték...- honnan jöhetett? -forogtak sebesen a gondolatai. Senkire sem emlékezett, aki külföldről küldhetne neki levelet. Izgatottan emelte fel a borítékot. Lassan, hitetlenkedve olvasta el a feladót. Aztán újra... Lassan, szótagolva ejtette ki a nevét.
- AND-RÁS. Szája bizonytalan mosolyra húzódott és maga sem tudta miért, de örült. Lassan, komótosan, szinte önmagát kínozva nyitotta fel a borítékot. Hosszú évek óta semmit sem tudott Andrásról. Mióta a férfi felmondott a vállalatnál, ahol annak idején együtt dolgoztak, megszakadt köztük a kapcsolat. Liz széthajtogatta a zizegő papírt és olvasni kezdte a szálkás betűket.
Hol mosolygott közben, hol elsötétült a szeme és a lassan bepárásodó szempárból harmatként peregtek a könnyek.
- "...egy hét múlva érkezem. Találkoznunk kell, látnom kell Téged!" -és a nő pontosan tudta mit jelent ez. Azt is tudta, hogy nem fog elmenni a találkozóra. Az asztalra fektette a papírlapot, szemét a hófehér függönyre szegezte és az emlékek fátyolán keresztül meredt ki az ablakon. Valaha szerette Andrást.
- Emlékszem... amikor első alkalommal pillantottam meg a cég udvarán, apró remegés futott végig a gerincemen. Ahogy ott állt és egyenesen rám mosolygott, nem tudtam volna ellenállni neki, bármilyen ismeretlen volt is még számomra akkor. Barna hullámos haja, mosolygós szeme és alacsony, de izmos alakja egészen magával ragadott. Ha létezik szerelem első látásra, akkor ez az volt. -merengett mélyen a múlt történésein. Filmként látta maga előtt peregni azokat a perceket, amikor először beszélgettek, és amikor először ölelték át egymást.
Liz akkor még egy rossz házasságban élt. Egy valamit sosem kapott meg a férjétől. A szex hiányzott az életükből. Ez a férfi vonzotta, tetszett neki és tőle mindent megkapott. Talán többet is, mint amire vágyott. András képes volt bárhol, bármikor szeretkezni. Este az irodában, mikor mindenki hazament, vagy a parkban egy padon és olyan is előfordult, hogy a Balatonban rohanta meg a nőt. Liznek ez sokszor kellemetlen volt, mert őt szemérmes és félénk természettel áldotta meg a sors. Egyre többször ötlött fel benne a gondolat, hogy a férfinél ez már beteges, de minden alkalommal igyekezett elhessegetni az aggodalmait. Ahogy egyre jobban megismerte, az is világossá vált számára, hogy Andrásnak nem múlik el nap szesz nélkül. Rossz érzései voltak, de úgy gondolta, ha összeköltöznek, minden megváltozik majd. Az első négy hét maga volt a paradicsom. Együtt főztünk, együtt zuhanyoztunk és minden reggel csókkal ébresztett.
Aztán egy szombat délután korcsolyázni mentünk. Nekem akkor volt először kori a lábamon. Mókás volt, ahogy ott vonszolt a jégen, mint egy rongybabát. Olyanok voltunk, mint a gyerekek. - futott át egy röpke mosoly a nő arcán, ahogy emlékezett. A második hónapban elkezdődtek a gondok. Beigazolódott, hogy Liz megérzései jók voltak és András valóban alkoholista. Későn járt haza, akkor is részegen. Nem érdekelte senki és semmi, csak a szex. Ahogy egyre mélyebbre ásott az emlékei között rádöbbent, hogy ebben a kapcsolatban több volt a rossz, mint a jó. Egy alkalommal vacsorát készítettem a konyhában, mikor András hazaért. Balázs, a kisfiam, aki a válás után velem maradt, öt éves volt akkor. Éppen a szokásos esti menetrend szerinti fürdésnél tartottunk. A gyerek játszott a vízben, én pedig kiszaladtam a konyhába megkeverni az ételt, mikor csörgött a kulcs a zárban. Hamarosan megjelent a hátam mögött Bandi és már messziről láttam rajta, hogy megint ivott. - borzongott bele az asszony. Átölelt, szorosan hozzám bújt és lassan belecsókolt a nyakamba. Tudtam, hogy mit akar és azt is tudtam, hogy ezt most nem lehet. Étel a gázon, gyerek a kádban...
NEM LEHET! Mindezzel nem törődve vetkőztetni kezdett. Próbáltam észérvekkel meggyőzni, de semmit sem használt. Válaszul letépte a nadrágom. Ott álltam pólóban, zokniban és cseppet sem voltam erotikus látvány.
- Anya! Készen vagyok, törölj meg! - kiabált Balázs a fürdőszobából.
- Megyek mindjárt kicsim. -és egyre idegesebb lettem, mert András már a bugyimat próbálta levenni. Hadakozni kezdtem, hogy mennem kell, de ő csak egyre gyorsabban próbált megszabadulni az eléje tornyosuló akadálytól.
- Anyaaaaa! Gyere máááár! - ordította a gyerek türelmetlenül.
- Mindjárt megyek csak még van egy kis dolgom, játsszál addig a szivacskacsával! András eközben sikeresen letépte rólam a bugyit is és már a nadrágja levételénél tartott. Nem volt menekvés. Részeg volt és nem lehetett kitérni az útjából.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.3 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2015. 12. 31. csütörtök 07:50
Nem tetszett!
#3 A57L 2013. 11. 25. hétfő 05:53
Nem rossz.
#2 Privato 2003. 10. 9. csütörtök 03:58
Egy kicsit zavaró, hogy egyszer egyes szám harmadik, utána meg első személyben beszél az író. El kellett volna dönteni...A stílus alapján a Csók és Könnybe való, de a fentebb írt bakit leszámítva jó írás.
#1 Törté-Net 2003. 10. 9. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?