A+ A-

Barátságból lett 2. rész

A sok pontnak és a biztatásnak köszönhetően úgy döntöttem hogy folytatom a történetem, mert ahogy az előzőt befejeztem az hagy némi kívánni valót maga után. Akkor onnan folytatom ahol abbahagytam:
Miután elaludt az én kicsim, a fejemben érdekes gondolatok jártak. De milyen jók voltak! Itt fekszem az ágyamban, meg az a lány akit szeretek... Ezután nem sokkal később én is elaludtam. Reggel , olyan 9:00 óra körül felébredve azt tapasztaltam hogy nincs az ágyban!!!
Csak nem elment míg én aludtam? Szerencsére a konyhából hangokat hallottam, és nagyon megörültem: a drágám éppen kaját csinált nekem! Odaléptem hozzá, picit álmos fejjel, hátulról átkaroltam haját félresöpörtem majd elkezdtem puszilgatni a nyakát, ami később egy csodálatos smárolással folytatódott. Ugye nem kell mondanom hogy nagyon boldog voltam...
Miután megreggeliztünk közölte hogy sajnos mennie kell, de még a karácsonyi szünetben fogunk találkozni. A hideg miatt felöltöztem majd kéz a kézben mentünk le a buszmegállóhoz ahol egy viszonylag "gyenge csók" kíséretében elváltunk. Én teljesen le voltam döbbenve: mit csináltam rosszul? Hiszen este nagyon jól éreztük magunkat, kölcsönösen "Szűztelenítettük"
Egymást, kéz a kézben kísértem el a buszig, Mikor adta a búcsú csókot a szemében láttam hogy mi van valami vagy valaki a háttérben. Anyámét csak 4 nap múlva jöttek haza, de az idő alatt egész végig depresszióztam otthon. Felhívtam párszor hogy megkérdezzem a baját de nem vette fel. Mikor sms-t küldtem arra kaptam választ, de ezek csak úgy szóltak hogy " majd beszélünk" meg ilyenek. Nem akartam elhinni hogy ennyi volt, kész dobva vagyok. Szilveszterkor egyik osztálytársamnál voltam, és Hajni is ott volt. Úgy éreztem hogy ez lehet hogy elrontja a már amúgy is rossz hangulatomat, de akkor is beszélnem kell vele. Mondta hogy elgondolkodott a kapcsolatunkról és szerinte nem működne a szerelmünk. Nagyon le voltam törve hiszen nagyon szeretem Őt, de tiszteletben kellett tartanom döntését. Kérdezte hogy lehet-e köztünk barátság, amire én persze hogy igennel feleltem, de ez akkor nem vigasztalt. Nem is igazán volt kedvem bulizni ezek után, de az éjfélt megvártam amikor is pezsgővel köszöntöttük egymást a haverjaimmal. Nem voltam részeg, de az érzelmi szintem nagyon megemelkedett. A pezsgőzés után nem sokkal le is léptem. Bár nem volt elég férfias ,
De sírva mentem haza. Nagyon elszomorítottak a történések. A szünetben nem is találkoztam már vele, de suliban újra meg kívánta beszélni a helyzetet. Mondta hogy szeret, de nem tud úgy szeretni hogy hosszú távon együtt legyünk. Mondta hogy szeretne továbbra is jó barát lenni. Én elfogadtam de mondtam hogy idő kell ahhoz hogy elmúljon a csalódásom. Inkább leszek "csak" barát , mint hogy elveszítsem. És a legrosszabb az egészben az volt hogy egyedül kellett a történtekről gondolkoznom; hiszen Ő volt az akivel mindent megbeszéltem és aki tanácsokat adott és segített. Na mármost ezt nem beszélhettem meg vele...
Szóval visszakerültünk oda ahonnan kezdtük: bár most nem volt barátja de ugyanúgy csak barátok voltunk. Illetve én nagyon szerettem volna többet vele lenni...
Gondoltam azzal nem megyek sokra ha állandóan csak emésztem magam, ezért megpróbáltam elengedni magamtól. Hiba lett volna állandóan azért szomorkodni mert Rá gondolok. Bár nehezen, de elteltek ezek a hetek. Kezdtem beletörődni abba hogy lezárult egy fejezet az életemben. Március körül lett barátnőm is ,de a vele eltöltött percek újra ráébresztettek arra hogy még mindig a Hajnit szeretem. A barátnőmet Ildit nem zavarta hogy Hajnival tartottam a kapcsolatot, hiszen ők jó barátnők voltak, ha nem is találkoztak mindennap. Kezdtem helyreállni, meglett a jogsim és a nyelvvizsgám is, Ildi jellemében nagyon hasonlított Hajnira és odavolt értem. Visszavettek a focicsapatba is (mikor annyira magam alatt voltam kiraktak, mert szerintük alámosom a csapat morálját). De már megint történt valami, ezúttal még rosszabb mint a múltkori amikor is Hajnit a barátjával láttam a bulin( lásd első rész!).Szóval ott kezdődött az egész hogy esténkét mindig kimegyünk a kedvenc szórakozóhelyünkre, de ezúttal úgy tűnt hogy egyedül kellett kimennem mert Ildi felhívott és mondta hogy nem érzi jól magát, de hogy én nyugodtan menjek ki. Gondoltam ha már egyedül kell kimennem akkor csak szolidan szórakozom, ilyenkor nem járt a fejemben az hogy félrelépjek, hiszen szerettük egymást , bár még nem feküdtünk le. Szóval felmentem ahol legnagyobb meglepetésemre Hajnit láttam az egyik asztalnál , de egyedül! Ott ült és szomorúan ült. Hirtelen felcsillant bennem valami, valami olyan mint ami még akkor volta mikor én vigasztaltam. Hát most is az volt. Szeretett volna egy kapcsolatot kötni , de a fiú csak fűzte és fűzte majd hoppon hagyta. Ezért volt ilyen szomorú , mert leültem mellé és megkérdeztem hogy mi a baj. Ekkor tudtam meg a bánatát. Kérdezte hogy mért egyedül vagyok de mondtam neki hogy Ildi nem érezte jó magát.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.89 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 04. 29. péntek 17:25
Jolmegcsalta az Ildikót.
#3 listike 2014. 03. 14. péntek 16:32
Jó volt.
#2 sunnygirl 2003. 10. 1. szerda 18:24
Aranyos... mint az előző
#1 Törté-Net 2003. 10. 1. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?