Feri vizsgáztatása 1. rész
Ez a történet egy MILF és egy ifjú titán kalandja. Kékég és Kexi69 sztorizgatásának eredménye, Kékég interpretálásában. Egy másik történetben majd Kexi69 meséli el, hogy szerinte hogyan is volt.
Az egész történet még fiatal koromban, a párt szorításában, a néha visszasírt szocializmusban történt
Az égbolt mély ibolyaszínűre sötétedett, amikor a továbbképzés első, fárasztó napja véget ért. A hegyi levegő hűvös éjjeli illatot hozott a fenyvesből, a nedves moha és a távoli eső ígéretének keverékét. A tábortűz körül a csapat tagjai lazán markolták sörösüvegeiket, a nehéz nap munkájának feszültsége lassan oldódott a közös nevetés, a mozgalmi dalok éneklése és a pihenés melegében.
Feri, – a huszonnégy éves fiatalember, – a barátnője, Zsófi mellett ült. Keze a lány combján nyugodott, ujjai öntudatlanul rajzoltak köröket a farmer szövetén. Zsófi feje a vállára hajlott. Haja illata mandula és narancsvirágra emlékeztetett, Feri orrát csiklandoztat. Huszonkét éves volt, testét a tánc és a hegyi túrázás formálta, karcsú, de izmos látványt nyújtott, a fiatalság tökéletes harmóniáját adta.
A tűz másik oldalán ült Anikó. Negyvenhárom éves volt, a központból küldött, sokat tapasztalt elvtársnő, akinek minden egyes év az arcára volt írva. Nem csúnyán, hanem méltóságteljesen. A tűz fénye játszadozott a szemöldöke fölötti ráncokkal, amelyek mélyedései árnyékot vetettek a szemére. Arcának bőre mézszínű volt, a nyakán finom vonalak futottak lefelé, mint a víz által mosott homokon a minták. A sörösüveget hosszú, karcsú ujjaival fogta, az ujjain olyan gyűrűk csillogtak, melyeket csak ilyenkor hordott valószínűleg. Mindegyik egy-egy történetet rejtett.
Feri egész nap érezte Anikó tekintetét. Nem volt nyomasztó, sem volt tolakodó. Csak ott volt. Egy meleg, vizsgálódó súly, amely a hátán égett, amikor hátat fordított. Egy enyhe csiklandás a nyakán. Amikor lehajolt, hogy felsegítsen egy társát, a seggét égette a nő tekintete. Most, a tűznél, Anikó szeme ismét rajta pihent. A lángok tánca csillogott az élénk színű szemek íriszeiben, amelyekben valami ősi tudás lappangott.
– Szerintem – szólalt meg hirtelen Anikó a sörtől bátran, hangja mély, dallamos volt, mint a távoli templomharang – a Feri csak maszatol. Nem is tud baszni.
A szavak megfagytak a tűz mellett. Függtek a levegőben. A csoport beszélgetése elhalt. A fa ropogva hasadt a lángokban, Feri szíve megdermedt, majd forrón lüktetni kezdett. Zsófi lassan felemelte a fejét a válláról. A tűz fénye táncolt az arcán, az álla megfeszült, az ajkai vékony vonallá szűkültek.
Az égbolt mély ibolyaszínűre sötétedett, amikor a továbbképzés első, fárasztó napja véget ért. A hegyi levegő hűvös éjjeli illatot hozott a fenyvesből, a nedves moha és a távoli eső ígéretének keverékét. A tábortűz körül a csapat tagjai lazán markolták sörösüvegeiket, a nehéz nap munkájának feszültsége lassan oldódott a közös nevetés, a mozgalmi dalok éneklése és a pihenés melegében.
Feri, – a huszonnégy éves fiatalember, – a barátnője, Zsófi mellett ült. Keze a lány combján nyugodott, ujjai öntudatlanul rajzoltak köröket a farmer szövetén. Zsófi feje a vállára hajlott. Haja illata mandula és narancsvirágra emlékeztetett, Feri orrát csiklandoztat. Huszonkét éves volt, testét a tánc és a hegyi túrázás formálta, karcsú, de izmos látványt nyújtott, a fiatalság tökéletes harmóniáját adta.
A tűz másik oldalán ült Anikó. Negyvenhárom éves volt, a központból küldött, sokat tapasztalt elvtársnő, akinek minden egyes év az arcára volt írva. Nem csúnyán, hanem méltóságteljesen. A tűz fénye játszadozott a szemöldöke fölötti ráncokkal, amelyek mélyedései árnyékot vetettek a szemére. Arcának bőre mézszínű volt, a nyakán finom vonalak futottak lefelé, mint a víz által mosott homokon a minták. A sörösüveget hosszú, karcsú ujjaival fogta, az ujjain olyan gyűrűk csillogtak, melyeket csak ilyenkor hordott valószínűleg. Mindegyik egy-egy történetet rejtett.
Feri egész nap érezte Anikó tekintetét. Nem volt nyomasztó, sem volt tolakodó. Csak ott volt. Egy meleg, vizsgálódó súly, amely a hátán égett, amikor hátat fordított. Egy enyhe csiklandás a nyakán. Amikor lehajolt, hogy felsegítsen egy társát, a seggét égette a nő tekintete. Most, a tűznél, Anikó szeme ismét rajta pihent. A lángok tánca csillogott az élénk színű szemek íriszeiben, amelyekben valami ősi tudás lappangott.
– Szerintem – szólalt meg hirtelen Anikó a sörtől bátran, hangja mély, dallamos volt, mint a távoli templomharang – a Feri csak maszatol. Nem is tud baszni.
A szavak megfagytak a tűz mellett. Függtek a levegőben. A csoport beszélgetése elhalt. A fa ropogva hasadt a lángokban, Feri szíve megdermedt, majd forrón lüktetni kezdett. Zsófi lassan felemelte a fejét a válláról. A tűz fénye táncolt az arcán, az álla megfeszült, az ajkai vékony vonallá szűkültek.
Ez csak a történet kezdete, még 11 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"Álmoska5"