A+ A-

Június 5.

A nyári vizsgaidőszakban történt. Június eleje volt, kibírhatatlan hőség annak ellenére, hogy már besötétedett. Az óra este kilencet mutatott. Másnap vizsga, de semennyire nem kötött le az anyag: csak ültem a könyv fölött, és gondolataim össze-vissza kalandoztak, miközben szidtam a nyári vizsgázás, és az azzal járó magolás kitalálóját. Képtelen voltam egy helyben megmaradni: fészkelődtem, mászkáltam a lakásban az ideális helyet keresve. Mindenhol hőség, hála a panelnek. Kitaláltam, hogy lezuhanyzok, az majd felfrissít és javítja a tanulási morálomat. Lekapcsoltam a lámpát, lekaptam a kis rövidgatyámat, majd úgy meztelenül kinyitottam az összes ablakot: valamelyest hűvösebb levegő áramlott be.
Bementem a fürdőszobába, kimostam a kádat és nekiálltam zuhanyozni. Nagyon jól esett a langyos víz, elvonta minden gondolatomat, és csak hagytam, hogy ömöljön rám a víz. A kedvenc gyümölcsízű tusfürdőmet választottam. Mikor a farkamat kezdtem mosni, az első érintéstől megmoccant, és abban a percben elöntött a vágy. Gondolkoztam, hogy kiverjem-e, de nem sok kedvem volt hozzá. Egy ideje már nem volt barátnőm, és az ilyen kis "magánszám" nem volt ritka nálam, ennek ellenére most mégse vágytam rá. Kiszállva a kádból megtöröltem magam, s farkam még mindig a félig kemény állapotban volt. Nem törődtem nagyon vele, és a derekam köré csavarva a nagy fürdőlepedőt kimentem az erkélyre elszívni egy cigit.
Szerettem kint időzni, mert forgalmas út lévén mindig sokan sétáltak arra, még így este fél tíz felé is. Ráadásul a földszinten lakok, így mindent jól megfigyelhetek. Természetesen főleg a lányokat. Most is jött pár, némelyikük magányosan, sokan párban a fickójukkal, és néhányan csoportosan, másik csajokkal. Aztán messzebb kiszúrtam egy leányzót, rövidnadrágban, rövid pólóban, mely csak a melleit takarta, megmutatva lapos, barna hasát.
Érdekes módon a mi házunk felé tartott, azért is tudtam szemügyre venni. Megállt a lépcsőház bejáratánál, amely mellett pont az én erkélyem van, és a csengősort kezdte tanulmányozni. Hosszú barna haja a vállára omlott, ahogyan a félsötétben próbálta kibetűzni a neveket. Ezt nem lehetett kihagyni, és megszólítottam:
- Szia! Kit keresel? Segíthetek?
Elsőre nem tudta, honnan jött a hang, de aztán rájött, hogy az erkélyemről, és rám emelte a tekintetét:
- A Juditékat, tudod, azt a szőke lányt. Itt lakik albérletben két másik lánnyal.
Gyönyörű hangja volt. Juditot ismertem, volt néhány kellemes közös emlékünk. Istenem, hogy tudott szopni az a lány! Igaz, mostanában vele sem nagyon találkoztam, ő se nagyon erősködött, hogy legyen valami, gondolom, talált egy kis kant magának. Az emlékezést félbeszakítva így szóltam a lányhoz:
- Tudod mit, beengedlek, és akkor meg tudod őket keresni. Várj egy picit!
Eldobtam a cigim, odamentem a bejárati ajtómhoz, és megnyomtam a beengedő gombot. Hallottam, amit nyílt, majd becsapódott a lépcsőház ajtaja. Ahogy felerősödtek a léptek, kinyitottam az ajtómat, és pont szembe találtam magam a lánnyal. Csodaszép volt! A barna hajához tengerkék szem párosult, olyan, amibe az ember legszívesebben fejest ugrott volna. Rám mosolygott, én is rá, majd így szóltam:
- Ha van kedved, visszafele beugorhatnál egy jéghideg üdítőre! Én itthon leszek!
Nem igazán gondoltam komolyan, szeretek így poénkodni csinos lányokkal, de ő látszólag komolyan vette, ugyanis mosolyogva beleegyezett, hogy akkor majd becsönget. Persze jót mulattam magamban, biztos voltam benne, hogy csak viccelt, és nem is vártam semmit. Visszamentem a szobámba, lecsavartam derekamról a törölközőt, felkaptam egy tiszta boxeralsót, és újra a tananyagba merültem. Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor csöngetést hallva, majd az ajtót kinyitva őt pillantottam meg azzal a cinkos mosolyával az arcán.
- Szia! Remélem van még a jéghideg üdítőből! - szólt vidáman. Azt se tudtam, hova legyek meglepetésemben, de azért beinvitáltam. Leültettem a nappaliban a kanapéra, majd a konyhában matattam, hogy tiszta poharakat sikerüljön találnom, persze nem ment. Tálcára pakolva a narancslevet meg a sebtében elmosott két poharat, széles vigyorral eléálltam:
- Parancsoljon, hölgyem, a frissítője!
Nevetett a hülyéskedésemen, ez önbizalommal töltött el. Szeretem az olyan csajokat, akik tudnak nevetni a beszólásaimon, és akik nem csak fapofával merednek maguk elé, hanem tudnak (jó sokat) mosolyogni. Leültem mellé, majd a narancslevet kortyolgatva beszédbe elegyedtünk. Megtudtam, hogy Évának hívják, ő is egyetemista, és valami jegyzetért jött Juditékhoz. Egyszer csak letette a poharát az asztalra, majd a szemembe nézett:
- Olyan meleg van itt, mit lehetne tenni ellene?
Eléggé szíven ütött a kérdés, mi ez, ha nem invitálás egy kis vetkőzésre?! De nem mutattam ki csodálkozásomat, hanem fapofával így válaszoltam:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.45 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 08. 20. szerda 18:07
Nekem is tetszett,jól megírták.
#4 papi 2013. 11. 3. vasárnap 12:11
Nagyon jó
#3 vogel 2003. 07. 23. szerda 14:21
Nekem tetszett, kicsit reszletesebb lehett volna az akcio leirasa, de osszessegeben kerek kis tortenet.
#2 TheChronic 2003. 07. 22. kedd 21:02
Nagyon tetszett benne a személyes hangvétel,tényleg hitelessé teszi,és a leírások,a történetvezetés is jó,de kicsit a végén már összezavarja a dolgokat...persze a dugás hevében én se tudnék tiszta maradni agyilag :)))
#1 Törté-Net 2003. 07. 21. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?