A+ A-

Álomhajó 2. rész

Az évek alatt más érdekes dolgok is történtek velem, míg a hajón dolgoztam. Egy alkalommal kicsit késve érkeztem vissza a hajóhoz, már javában szálltak be az utasok. Én próbáltam közéjük vegyülve bejutni, nehogy a főnököm észrevegye, hogy elkéstem, mert a személyzetnek mindig már korábban fönt kell lennie a hajón, mielőtt az utasok megérkeznek. Ahogy beértünk a hall-ba, ahol a recepció is volt, intettem az ott levő stewardnak. Szerencsére ismerős volt, így csak mosolygott egyet, sőt azt is megmutatta, hogy merre van a főnököm.
Én az ellenkező irányba indultam. Vesztemre nem figyeltem, és belebotlottam valakibe, akit épp hogy csak sikerült elkapnom el ne essen. Mire felnéztem egy húszas évei elején járó fiatal szőke lány állt előttem. Hirtelen nem tudtam semmit mondani, ekkor egy idősebb férfi lépett mellém, gondolom az apja:
- Na, de fiatalember.
- Elnézésüket kérem, nem voltam kellő tekintettel. - próbáltam udvarias lenni. A lány közben csak mosolygott a zavaromon. A férfi hezitált egy pillanatig, majd megszólalt:
- Rendben van. Menjen a dolgára. - mondta felsőbbrendűen.
- Jó utat! - mondtam, és elinaltam a tetthelyről. Egy picit azért bosszús voltam, hogy lehet valaki ennyire lenéző. Kicsit messzebbről még visszafordultam. Tényleg szép lány. Ahogy láttam a szülőkkel utazott, és egy másik fiatal pár volt mellette. A lány arra fordult, amerre eltávolodtam, és megint mosolygott látva, hogy őt figyelem. Nagyon igéző szemei vannak. Gyorsan elfordultam, és siettem a szálláshelyemre.
Ezen az úton már a hajón levő egyik ruhaboltban dolgoztam. Ez már sokkal jobb állás volt, mint az első utakon a souvenir boltban.
Tulajdonképpen így haladtam fölfelé a ranglétrán. Több volt a fizetés, és a munka is kevesebb volt. A másnap reggel már rögtön szolgálatban talált. Szerencsére, csak egy-két ember fordult meg, így tudtam még egy keveset pihenni. Délelőtt ki jön be a boltba, alig hittem a szememnek, a tegnapi szőke lány, és a másik fiatal lány, aki még velük volt:
- Sziasztok! - köszöntem nekik.
- Szia! Azt hiszem mi már ismerjük egymást. - mosolygott a szőke lány.
- Ja! A tegnapi srác, aki majdnem fellökött! - mosolygott a másik lány is.
- Akkor most már be is mutatkoznék, a nevem Peter.
- Én Jenny vagyok, ő meg Vicky. - mondta a szőke szépség.
- Nos miben segíthetek?
- Azaz igazság, hogy a tegnapi kapkodásban elfelejtettem berakni a bikinimet. - mondta Vicky.
- Ott találsz hátul. - a lány elindult arra körülnézni, de Jenny maradt.
- Hogy tetszik a hajó? - kérdeztem tőle.
- Nagyon szép.
- Vicky a testvéred? - kérdeztem tőle, közben a lány bement a próbafülkébe.
- Nem, majd a sógornőm lesz, a bátyám jegyese.
- Értem már. És te hogy-hogy egyedül?
- Otthon hagytam a fiúmat, és most valami kalandra vágyom. - mosolygott rám kihívóan.
- Hát tudod a legénység csak munkakapcsolatban lehet az utasokkal.
- És akkor sem lehet, ha titokban marad a dolog?
- Nem, akkor sem. - mondtam neki. Vicky most jött ki a próbafülkéből.
- Nos, milyen? - kérdezte.
- Talán Peter-t kellene megkérdezni, hiszen ő szakértő. - kicsit elpirultam.
- Nagyon jól áll. - tényleg tetszett benne a lány.
- Akkor ezt megveszem. Nem baj, ha már nem veszem le?
- Semmi gond. - mondtam.
Fizettek, majd amikor mentek ki, egy papírt csúsztatott nekem Jenny. Rám mosolygott és kiment. Elolvastam: " Ha mégis meggondolod magadat, tízkor várlak a kabinom előtt. B-szint 21-es kabin. Jenny"
Napom hátralevő része azzal telt, hogy azon töprengtem, vajon elmerjek-e menni egy ilyen randira, vagy nem. Nagyon nyomulós a csaj, és ez veszélyes lehet, a lebukás azonnali kirúgást jelent, nem is beszélve az apjáról, aki tegnap bemutatkozott. Itt a hajón ugye általában nagyon unalmasan telnek a napok, így hiányzott a veszély, és az adrenalin. Így mikor bezártam a boltot tízkor, elindultam a B-szintre. Mikor befordultam a folyosóra megláttam a lányt. Egy miniszoknya, és egy aranyos kis top volt rajta, ami engedte láttatni izmos hasát.
- Tudtam, hogy eljössz. - mosolygott.
- De senki nem tudhatja meg. - mondtam neki.
- Rendben, én sem akarok lebukni a szüleim előtt.
- Apropó hol vannak a többiek? - erre megint elmosolyodott.
- Nyugi. - mondta, és nyitotta az ajtót és már húzott is befelé.. Halkan lépdeltünk a homályban. Egy ajtó felé mutatott:
- A szüleim! - mondta. Az ajtó mügöl ütemes nyögdécselések szűrődtek ki. Megnyugodtam, ők nem zavarnak. Bementünk a szobájába, és becsukta az ajtót. Körülnéztem. Láttam közös fürdőszobája van a másik hálóval. Résnyire nyitva volt az ajtó. Kérdően arra mutattam.
- Biztos nem fognak átjönni! - suttogta.
- Miből gondolod? - kérdeztem. Kezét a számra rakta. Nem értettem miért. Aztán meghallottam mi az. A szomszédból a bátyja a nyögéseit lehetett hallani, valószínű Vicky furulyázott neki. A hangok hatására fél keménnyé váltam a nadrágomban.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.7 pont (63 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Andreas6 2017. 12. 16. szombat 13:13
Nem vagyunk egyformák. Én nem szeretem sem a borostás puncit (vagy legyen sima, vagy szőrös), sem a szilikon mellet. És nem szeretek ráélvezni sem a partneremre. Inkább valahol benne...
#7 A57L 2016. 06. 2. csütörtök 04:11
Na ez már élvezetesebb.
#6 listike 2014. 06. 15. vasárnap 10:23
Jó volt.
#5 Billy 2004. 01. 27. kedd 10:05
Paja:

Szerintem naponta egyszer kellett a két nőt nem kétszer! Azt meg szerintem minden egészséges férfiember elbír...
#4 Skeramit 2003. 05. 11. vasárnap 00:06
Nem rossz.
#3 Ildikó 2003. 05. 9. péntek 14:08
Én is szeretem a hajóutakat? Melyik hajón is dolgozol? :)))
#2 Paja 2003. 05. 9. péntek 13:44
Gondolom, a szomszéd boltban volt elég óvszer, de naponta két nőt, kétszer, nem csak óvszer, hanem fantázia kérdése is. Igaz is, mennyi ideig tartott az út?
#1 Törté-Net 2003. 05. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?