A+ A-

Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára... 1. rész

Meleg nyári este volt... Egész nap hét ágra sütött a nap, s az este sem volt különb - persze nap helyett holddal. Siófokról tartottam hazafele vonattal: Keszthelynél átszállás Tapolca felé, onnan tovább Badacsonyba. Persze, mint minden, amit szépen előre eltervezek, ez sem jött be. Az történt ugyanis, hogy figyelmem kicsit elkalandozott. Mondhatni, kellemesebb nézni valót talált, mint az állomásnevek.
Node ne rohanjunk ennyire! Egy fél órát ugorjunk még vissza az időben! Fonyódon járt a vonat, mikor egy nagyobb, meglehetősen ittas társaság talált felszállni a vonatra. Mit ne mondjak, nem voltak szívesen látott vendégek. Az addig kellemesen csendes, szinte üres - és mellesleg nem dohányzó - kocsi megtelt ordítozó, cigarettázó részegekkel. Hálát adtam az égnek, mikor egy negyed óra múlva nagy viháncolás közepette leszálltak a vonatról, s végre - azt hittem - egyedül maradtam.
Megkönnyebbülten néztem ki az ablakon, néztem a sötétben már alig látható, elsuhanó tájat... Egy tükörképre lettem figyelmes... Az átellenben lévő ablakban mintha egy lány arcát láttam volna... Egészséges férfinak vallom magam, azt hiszem érthető, hogy egy darabig igyekeztem minnél többet az ablakra sandítani, és többet elkapni a fel-fel sejlő arcból. Vállig érő, göndör, sötétbarna haja volt, arca kicsit csontos, éles, de a maga módján bájos. Kifelé nézett az ablakon, és fürtjeivel játszott. Szeme hol csukva, hol nyitva... mintha... álmodozna. Aztán azt látom, hogy ujját szájába veszi, és szopogatja, mintha... Na ne! - gondoltam - ilyen nincsen. Igaz, keveset aludtam az este, kicsit talán fáradt is vagyok, node hogy hallucináljak, az azért már túlzás!
Másképp helyezkedtem, hogy jobb rálátásom legyen az ablakra... Az állam majdnem a földön koppant: kicsi, de feszes, formás mellei voltak, őket simogatta fél tenyérrel, szinte öntudatlanul, míg másik keze hajfürtjeivel játszadozott.
A pici bimbók hetykén meredtek előre, derekasan állva a simogató ujjak ostromát. Hol egyiket, hol másikat ujjai közé kapta, és morzsolgatta, közben elégedetten szopogatva szájában lévő ujját. Ahogy kezdett belejönni, egyre merészebbé vált: karja mellei alá tévedt, mellkasán keresztülvetve oldalát simogathatta lágyan, majd megmarkolta mellét, és körözve masszírozni kezdte. De nem tartott sokáig: hátra hajtotta fej't, megcsodálhattam szép ívű nyakát... Majd feltűnt a keze a tükörképben újra, végigsimította nyak't, közben újra előre döntve fejét, majd tovább haladt. Nem láttam, csak sejthettem, hogy bársonyosnak tűnő keze végigsiklik mellkasán, majd hasán, s eléri nadrágja szegélyét. Arckifejezéséből majdnem pontosan látszott merre tart, mit csinál. Először biztosan csak nadrágon keresztül simogatta combját: csukott szemmel, lassan lélegzett. Amikor benyúlt alá, s megérintette magát, szeme tágra nyílt, száját kitátotta, s néma nyögés-sóhaj hagyta el. Erőltetett lassúsággal lélegzett, látszott, vissza akarja még fogni magát. Ez egyre nehezebben ment neki: mellkasa mind sebesebben és sebesebben hullámzott, s alsó ajkát is egyre gyakrabban szívta be, s harapott rá szelíden. Amikor ujjaival magába hatolt, nem bírta tovább: ajkait hosszú, halk, és kéjtől fűtött nyögés hagyta el.
Ekkor kezdett a műsor igazán bujává válni - a hangok, bizony sokat számítanak! Az apró sóhajok s nyögések hallatán, elképzelve mi folyhat az ablak képe alatt, bevallom, ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy magamhoz nyúljak. Igyekeztem halk lenni - eszem ágában sem volt megzavarni utitársam. Tudom, tudom, nem szép dolog leskelődni, pláne nem így. Mentségemre szóljon, hogy emberből, vagy ami talán még rosszabb: férfiból vagyok.
A nő gyorsan haladt: míg én azzal voltam elfoglalva, hogy egy nesz nélkül kigomboljam a nadrágom, ő már ledobta magáról szűk, eddig csak feltűrt topját - láttam, ott hevert a vagon közepén, két üléssor között. De ez még hagyján! Más is volt mellette: egy szoknya. Úgy látszik rosszul tippeltem, és mégsem nadrág volt rajta...
Megmozdult! Feláll! - Egy pillanatra a szívbaj kerülgetett, hogy mégsem voltam elég halk, észrevett, idejön, meglát itt a széken, kezemben álló botommal, és leszedi a fejem. De mégsem. Csak feltérdelt az ülésre. Formás popsija volt: két szép, kemény, sima gerezd, sehol egy hiba, tökéletes. Dereka keskeny, h'ta is szép... Sportolhat, látszik a vállán, s ujjaiban is lehet erő, ha ilyen távolról is látszott, milyen erősen markolt fenekébe.
Arrébb fordult, a fal felé. A tükörben oldalról láttam: elölről benyúlt combjai közé, simogatta vágatát, majd két ujj elindult felfele - ezt egy elégedett nyögés is jelezte. Egyik keze az ülés tetején, álla alatt, másikkal ujjazza magát.
Most vagy tudja, hogy itt vagyok, és direkt hergel - gondoltam -, vagy begolyóztam, és álmodom. Bármelyik eset álljon is fenn, ha merész vagyok, rosszul nem járhatok. Döntöttem. Levettem farmerem, pólóm, boxeralsóm, s meredező fallosszal a kezemben felálltam, s odaléptem az ő üléséhez. Észre sem vett, teljesen el volt foglalva magával.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.78 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#20 A57L 2015. 07. 13. hétfő 04:22
Nem tetszik.
#19 genius33 2013. 03. 21. csütörtök 08:45
Nagyon jó! smile
#18 tiborg 2011. 02. 11. péntek 03:42
Ugy nezem 2003-ban sok vasutas(susu)es agronomus/kertesz(nem gyermekkertesz)olvasta ezt a tortenetet!!! Nem erdekes a vasuti menetrend es a cici kobtatalma(egy maroknyin tul ugyis karbavesz)a tortenet menete jo,hihetetlen de jo es az a fontos!! En elveztem. 9.
#17 TheChronic 2003. 05. 10. szombat 13:18
Ildikó,Thael: Jesszus,akkor én már csak 3.nak mehetek? Persze ha bevesztek.Majd én leszek a krónikás...:D De csak ameddig el nem dobom a tollat...:))

Ildikó: bíztam benne,hogy te IGAZÁN szereted a kényeztetést...na,rajtam aztán nem múlna,hidd el! ;D
Nagyon várom a történetedet!!! De ha álnéven írod,vmit tegyél bele,amiröl legalább én felismerlek ;D
Nem is értem,hogy vonhattad kétségbe az esélyeidet nálam...azt hittem,ez egyértelmű! ;)
#16 Thael 2003. 05. 10. szombat 11:25
Ildikó: Akár így is lehet, bár valóban nem teljesen így gondoltam (kicsit hitelesebbre... O:).

A Budapest-Siófok vonal az jónak hangzik... Jár arrafele InterCity? :)
#15 Wakkhangya(C) 2003. 05. 9. péntek 14:47
Má' évek óta kocsival járok a Siófok-Budapest vonalon, de ha írtok 1 jó történetet visszaülök a vonatra... ;-)
#14 Ildikó 2003. 05. 9. péntek 09:31
Chronic: Őszinte örömmel nyugtázom, hogy tévedtem! :)) És imádom ha kényeztetnek!!!! ;). Sajnos nagyon kevés időm van, de hamarosan szakítok és írok neked valami isteni történetet!!
Thael: Hogyne számítana! Közös történet?? Én megírom az elejét és te befejezed? Vagy nem egészen így gondoltad? :) ;)
Mit szólsz a Budapest-Siófok vonalhoz? Ott nem kell átszállni!Így nem lehet hiba a történetünkben! :))
#13 Blackman 2003. 05. 9. péntek 08:01
Nem is tudtam hogy errefelé ennyi a vasutas... engem a story érdekelt, nem az h kell átszállni. Nahmind1. 9 pötty.
#12 Thael 2003. 05. 8. csütörtök 21:01
Jaigen! Akartam még valamit! :)

Ildikó: Ha számít valamit, én pont a cseresznye-labda méret közöttit szeretem. :)

.oO(mit szólnál egy közös történethez? >:)
#11 Thael 2003. 05. 8. csütörtök 20:45
Engem rettentően elszomorít, amikor valaki beleköt, hogy nem igaz. És ha nem? Nem írtam sehol, hogy igaz (azt sem, hogy nem :). Attól, hogy egyes szám első személyben írom, még nem jelenti azt, hogy igaznak próbálom beállítani. Igazából két okból teszem ezt: egyrészt én így találom hitelesebbnek a történetet - és egy történet akkor jó, ha valamelyest hihető -, másrészt nem kell azzal fárasztanom magam, hogy neveket találok ki a szereplőknek.

Mellesleg ha valakit érdekel, a történet valóban nem történt meg, legalábbis nem így. Félreinformáltak, és Siófokon háromszor is azt mondták, nem kell átszállnom Keszthely fele, ígyhát teljes lelki nyugalomban utazgattam, egészen Nagykanizsáig. A történet alapját pedig az képezte, hogy a szemközti ülésen foglalt helyet egy pár, melynek férfi tagja a nő mellén pihentette a kezét egész úton, s finoman simogatta.

Nyah. Ennyi. :P
#10 TheChronic 2003. 05. 8. csütörtök 19:35
Ildikó: nem "talán egyszer",hanem írd meg,hadd olvassuk! már olyan régóta ígéred...
Nem figyelsz arra amit írok! :) Pont a kettö közti méret a príma! Úgysem a méret a fontos,hanem,hogy a tulajdonosa szeresse a kényeztetést...:))
Azért a cseresznyét is szeretem,ha szép érett szilva van alatta...:)
Tényleg teljesen mindegy,hogy igaz-e,de hagyjuk,hadd vitázzanak...
#9 Ildikó 2003. 05. 8. csütörtök 16:47
Nem győzöm ismételni magam, már rég fel kellett volna adnom! Kit érdekel, hogy igaz-e vagy sem???
Jó kis sztory! Tetszett! Nekem is volt hasonló, talán egyszer leírom ide.
Chronic: És a cseresznye-labda méret köztieket nem us szereted?? Elszomorítottál! Semmi esélyem!
#8 xVazze 2003. 05. 8. csütörtök 16:17
Nem mintha ez lenne a legfontosabb a történetben, de igencsak ritkán fordult elő, hogy Nagkanizsa felé a gyorsvonatról át kelljen szállni B.szentgyörgyön. Ráadásul ugyanott 2x... :))
#7 TheChronic 2003. 05. 7. szerda 17:43
Én igazán nem preferálok konkrét mellméreteket,de ez az egy kikötésem van: ha már kicsi,akkora legyen,hogy akár az egész beférjen a számba...inkább egy ilyen,mint akkora labdák,hogy megfulladok köztük...(szép halál...)

Gratulálok Thael,az ötlet és a kivitel is a megszokott höchste minöség!
#6 makk 2003. 05. 7. szerda 16:05
nagy kama
#5 Cloonee 2003. 05. 7. szerda 13:05
Nem mind1? :) 9 pont
#4 Thael 2003. 05. 7. szerda 12:49
Fafnir: Valóban így van, át kellett volna szállni (de csak egyszer, Szentgyörgyön, onnan megy Bzmot Keszthelyre), csakhát... :)
#3 rafi 2003. 05. 7. szerda 10:24
Eldobom az autó kulcsát,vonatra ülök.
#2 Fafnir 2003. 05. 7. szerda 08:34
Kamu az egész
Siófokról Keszthelyen keresztül Nagykanizsa felé minimum 2x át kell szállnod Balatonszentgyörgyön
Egyébként nem rossz a történet, kár, hogy velem sosem történt ilyen :)
#1 Törté-Net 2003. 05. 7. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?