A+ A-

Páros/páratlan

Pénteken, kora reggel indultam, ahogyan megbeszéltük. Gyomrom a szokásos görcsben, kicsi gombóccá zsugorodva lüktetett. Már elég régóta tervezgettük ezt a találkát, mert legutóbbi kalandunk óta rengeteg idő eltelt s mindhárman éreztük ennek hiányát. A kezdeti izgalom, mellyel akkor nekivágtam, most többszörösére dagadt bennem. Furcsa volt, hiszen oly sok minden történt akkor köztünk, mégis most valahogy más volt. Tomi fejéből pattant ki az ötlet s megmondom őszintén, borzasztóan meglepett vele.
Első találkozásunkon érezhető volt rajtam a bizonytalanság, teljesen idegen volt minden s a körülmények is elég zavarosan alakultak. (Csodálatos hármas) A lényeg, hogy úgy éreztük ezt orvosolni kell a továbbiakra nézve. Tomi felvetette, hogy mi lenne ha először Timivel kettesben hagyna bennünket s később csatlakozna? Ez az ötlet már önmagában is borzasztóan izgalmas volt. Tudni azt, hogy mindvégig tudják és pont ezt élvezik... hmmm...
Egyszerűen csodáltam Tomit, hogy idáig képes elmenni Timi boldogságáért. Mindez nagyon szépnek hangzott és úgy döntöttünk megpróbáljuk. Már korábban is kivívta őszinte csodálatom ez a házaspár de most elvitte a pálmát. Tervezgetni kezdtem a délelőttöt és a délutánt. Vajon, hogyan lesz? Meddig fogunk vajon eljutni Timivel, mikor Tomi hazajön?
Vajon mi fog történni mikor belép a szobába? Törtem a fejem és megpróbáltam Tomi fejével gondolkodni. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, amin ő keresztül megy. Egyszerre volt őrülten izgató és perverz a gondolat és egyszerre keltett bennem kétségeket. Vajon mi lesz ha mégsem bírja elviselni a nyomást és nem jön be a számításunk. Mint utóbb kiderült, ilyet ezelőtt még nem csináltak soha.
Vegyes érzelmekkel közeledtem úti célom felé s kavarogtam álmos fejemben a gondolatok. Tudtam, hogy most sokkal kiélezettebb a helyzet, mint bármikor és fokozottan igaz: Vagy borzasztó jó lesz, vagy vége lesz mindennek. Nem csak azért gondoltam így, mert nem ismertem Tomit annyira, hogy megbízzak az érzelmeiben, hanem magamban sem voltam biztos teljesen. Nem tudtam, hogyan fog hatni rám ez a dolog s féltem a délután már nem fog menni. Amint egyre közelebb értem, izgalmam teljesen kijózanított fáradságomból.
Megbeszéltük, hogy kijönnek elém kocsival de most valahogy nem tudtam elképzelni a szituációt. Magamban mosolyogtam, ha arra gondoltam, hogy ott fogunk ülni a kocsiban s mindhárman tudjuk mi fog következni de megpróbálunk majd józanok maradni. Úgy is lett. Mobilomat szorongatva léptem oda a várakozó autóhoz s nagyot sóhajtva köszöntem rájuk. Timi ismét elbűvölő volt. Elég volt egy pillantás azokba az egzotikus, méregzöld szemekbe s azonnal mosolyt csalt arcomra a bennük csillogó vágy. Tomi komolyságot erőltetett szigorú arcvonásaira de láttam rajta az izgalommal vegyes feszültséget. Haza indultunk s közben megpróbáltam minél határozottabban beszélni, hogy ne érezhessék hangomban a remegést. Próbáltam egy kis komolyságot kölcsönözni magamnak, mert első találkozásunkkor váratlanul ért a különbség. Most én is ingben voltam. Vártam a pillanatot, mikor szó esik a dologról de senki nem említette. Odaértünk. Felmentünk az ismerős lépcsőházban s beléptünk a lakásba.
Minden ismerős volt. Azonnal bevillantak a kellemes emlékek, az illatok a színek, a bútorok, mind, mind ismerős volt. Emlékeztem, amint első találkozásunkkor leültem arra a kényelmes kanapéra a nappaliban, emlékeztem a márványasztalra, a hálóra, mindenre. Kellemes melegséggel töltött el az érzés, hogy már nem annyira idegen a környezet de ez mégsem volt elég a teljes nyugalomhoz. Tomi még a lépcsőházban elbúcsúzott, fél mosollyal arcán csak annyit mondott: "Én a helyedben nem tökölnék sokáig!" Na ez megadta nekem a kegyelem döfést. "Szokásos" helyemre ültem a nappaliban s lassan szürcsölgettem a finom kávét mellyel Timi kínált meg.
Letelepedett mellém a fotelba és belém vájta igéző szemeit. Olyan csodálatos volt! Láttam, hogy fehér, csipkés babydoll - t ( Remélem jól írom! ) vett a ruha alá, pántja hívogatóan simult piciny vállára. Előtte teljesen fölösleges volt megjátszanom magam, ezért elárultam, mennyire tartottam ettől az egész szituációtól. Tökéletesen egyetértett velem és kiderült, neki is borsnyira szűkült a gyomra. Kedvenc zenéjével sikerült lazítani egy kicsit a közénk, mindenáron befészkelődni akaró csenden. Látva gyönyörű mosolyát, egy kicsit nekem is sikerült ellazulnom. Magával ragadott szépsége és természetessége.
Fogtam az üres csészét s kivittem a konyhába. Ez csak ürügy volt, hogy visszafelé lába elé heveredjek s két kezemet combjára tehessem. A közelébe férkőztem s éreztem azt a kellemes illatot, mely azóta is csak rá emlékeztetett: Salvador Dali. A zene romantikus hullámai erőt adtak mindkettőnknek s egyre oldottabban viccelődtünk, nevetgéltünk. Elvarázsolt gyönyörű, méregzöld szemeivel. Megkérdeztem:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.48 pont (61 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2013. 10. 7. hétfő 04:15
Nagyon jó.
#5 mackó2009 2012. 11. 9. péntek 22:13
kiváló!
#4 v-ir-a 2009. 12. 8. kedd 21:42
ez nagyon sirály..
#3 Gyula 2003. 01. 7. kedd 22:40
A popsiban történtek részletezése tökéletes!
#2 Perfect 2003. 01. 4. szombat 20:41
Méééééééééééééééééég!!!!!!!!
#1 Törté-Net 2003. 01. 4. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?