Egy születésnap, ami mindent megváltoztatott

Ötven éves vagyok ma. Kimondani is furcsa, mintha valaki másról beszélnék. A tükörben azonban ugyanaz a szem néz vissza rám, amely huszonöt éven át egy férjre, egy otthonra, egy közös jövőre nézett. Aztán két évvel ezelőtt az a szem tanúja volt, ahogy az a jövő porrá omlik, mert a férj, Péter, úgy döntött, egy fiatalabb, jobb módú nő jobban illik az álmaihoz. Nem búsultam. Inkább felmértem a romokat. És ahogy néztem, rájöttem a romok között ékkövek hevertek, amiket én raktam oda.
Mert a negyed százados együttélésünk nem csak egy csalódás hátrahagyott ösvénye volt. Hanem egy élet, amit – bár más számára – én is építettem. És tudatosan, szorgosan, néha zsugoriság gyanánt „megspóroltam” belőle valamit, a mostani biztonságot. A miénket. Vagyis mostanság az enyémet.
Ma reggel, születésnapomon, a Vörös Rózsában kezdtem. Az én butikom. Nem egy álom, hanem egy terv beteljesedése. A saját kezemmel futattam be, a saját fejemmel üzemeltetem. A szállítók tisztelettel köszönnek, az üzlettársaim – vidéki butikosok – felnéznek rám. Itt nem a volt feleség vagyok. Itt Júlia vagyok, a tulajdonos.
Átnéztem a bankszámlámat. A számok nyugtatóan álltak sorban, mint kiképzett katonák. A lakás, a 130 nm-es új építésű lakóparkban, a kocsi a mélygarázsban, a részvények a portfólióban, a „megspórolt” pénz a biztonságos befektetésekben, széfekben, gyémántokban. Péternek volt miből gálánsnak lennie egy új asszony mellett. Nekem volt miből gálánsnak lennem egy új élet mellett.
Egyetlen gyermekünk, a lányom – csak én akartam – Angliában él. Fogorvos. A férje és Ő már a saját klinikájukat vezetik, már az Ő köreikben forog. Függetlenek tőlünk. Ez volt a másik nagy sikerem, hogy el tudtam engedni annyira, hogy saját szárnyain szálljon. Így ma senkinek sem kell szomorú szülinapot rendeznie az anyja számára. Megengedhettem magamnak, hogy egész napra magam mögött hagyjam az üzletet és kikapcsoljam a céges telefont. „Ha a világ összedől, se hívjanak. ”
Két barátnőmmel találkozom majd, egy kicsit lazulós nap ígéretével. Éva, a velem egyidős, már pár hónapja dicsekszik azzal, hogy „erősíti az ötvenesek klubját”. Mintha valami titkos szektáról lenne szó, ahol a körfogyi sütik mellett méregtelenítjük a lelket a férfiaktól.