Ikerkapcsolat

A nap utolsó sugarai aranyosan csillantak meg a hegyek mögött, miközban Elara álmodozva nézte a távoli csúcsokat. A szobában már csak a szürkület lágy fénye uralkodott, de ő még mindig az ablaknál ült, a könyv a térdein. Testvére, Liora már régen felkészült az estére, és most feküdt az ágyban, olvasólámpája enyhe fényében.

– Még mindig nem jössz? – kérdezte Liora lágy hangon, könyvét letéve az éjjeliszekrényre.
– Már jövök – suttogta Elara, és felállt.

A kettőjük között mindig is különleges kapcsolat volt. Nem csupán az ikerszív szokásos köteléke, hanem valami mélyebb, sötétebb és forróbb. Huszonkét évesek voltak, de soha nem távolodtak el egymástól, még akkor sem, amikor a szüleik azt hitték, hogy külön kollégiumi szobákra lesznek szükségük.

Elara levetkőzött a homályban, majd átment a fürdőszobába, hogy megmosakodjon. Amikor visszatért, már csak egy pár fehér fehérnemű volt rajta. Liora figyelte, ahogy mozog a félhomályban, és valami meleg hullám futott át a testén.

– Aludj velem ma este – mondta hirtelen Liora, miközben félretolta a takaróját.

Elara nem szólt semmit, csak a testvére szemébe nézett, és bólintott. Tudta, mit jelent ez. Tudta, hogy ez több, mint csupán testvéries közelség. De soha nem harcolt ellene. Soha nem akart.

Amikor Elara lefeküdt mellé, Liora azonnal átölelte, és arcát a nyakába fúrta.

– Olyan hideg a kezed – mondta Elara, és összebújtak.
– Te mindig meleg vagy – válaszolta Liora, és kezeivel simogatni kezdte Elara hátát.

A simogatás lassan vált egyértelművébbá. Ujjai kinyújtották Elara pizsamáját, és a bőrére helyezték. Forróak voltak, és remegtek egy kicsit. Elara sóhajtott, és közelebb húzódott.

– Liora... – suttogta figyelmeztetésként, de a hangja inkább csábításnak hangzott.
– Szeretném érezni a bőrödet – válaszolta Liora, és az ajkát Elara nyakához nyomta.

Elara felemelte a karját, hogy engedje testvérének a mozgást. Liora lassan, óvatosan felhúzta Elara pizsamafelsőjét, majd teljesen levette. A félhomályban Elara mellei fehéren csillantak. Liora levegő után kapott.

– Olyan gyönyörű vagy – suttogta, és ujjai körbeírták Elara mellbimbóit.

Elara visszahőkölte a levegőt, amikor Liora ujjai érintették a mellbimbóit. Érezte, hogyan keményednek meg azonnal. Mindig is érzékeny volt ott, és Liora tudta ezt.

– Nem szabadna... – próbálta ellenkezni Elara, de a tiltakozás ereje gyengült, amikor Liora lehajolt, és a szájával fogta a mellét.

A meleg, nedves száj érintése elektromos sokként hatott Elara testén. Felkapta a fejét, és a mennyezetre meredt, miközben a testvére szopogatta a mellét. Liora keze közben lecsúszott a hasán, és a nadrágjába bújt.

– Liora, várj... – lihegte Elara, de a testvére nem hallgatott rá.
– Mindig is a miénk volt ez – suttogta Liora a másik mellé hajolva. – Csak a miénk.

Elara felismerte az igazságot e szavakban. Mindig is ilyen volt köztük. Mások soha nem értették meg őket, soha nem jutottak be abba a szent térbe, amely csak az övék volt.

Amikor Liora keze Elara alsónadrágjába csúszott, Elara nem tiltakozott többé. Inkább szétvetette a lábát, hogy könnyebben hozzáférhessen. Liora ujjai megérintették a nedves, forró húsát, és mindketten felnyögtek.

– Olyan nedves vagy értem – suttogta Liora Elara fülébe, miközben ujjait a külső részeken cirógatta.
– Mindig is így voltam, ha hozzám érsz – ismerte be Elara, és a fejét a testvére vállába temette.

Liora nem tudta tovább visszatartani magát. Középső ujját lassan betolta Elara testébe, aki halkan felnyögött. Mély, lassú mozdulatokkal kezdte mozgatni, miközben a hüvelye összehúzódott az ujja körül.

– Istenem, Liora... – nyögte Elara, és a combjai remegni kezdtek.

Liora másik keze Elara klitoriszát kereste meg, és gyöngéden elkezdte dörzsölni. Pontosan tudta, hogyan kell érinteni a testvérét. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a ritmusok, amelyek mindig működtek.

Elara már nem tudott uralkodni magán. Hangos nyögések törtek fel a torkából, miközben a testvére ujjai egyre gyorsabban mozogtak benne. A teste feszült, majd hirtelen ereszkedett el a zökkenő orgazmusban. Teste görcsbe rándult, és Liora nevét kiáltotta.

Amikor Elara lecsillapodott, Liora óvatosan kihúzta ujjait, majd a szájához emelte.

– Az ízed... olyan édes – mondta, majd megcsókolta Elarát.

A csók forró és  szenvedélyes volt. Elara érezte a saját ízét a testvére ajkain, és ez valamiért borzalmasan izgatta. Kezdi levetni Liora pizsamáját, hogy viszonozhassa a szolgálatot.

– Hagyd, hadd érintselek meg én is – suttogta, és Liora engedelmesen lefeküdt a hátára.

Elara lecsúszott az ágyban, és Liora lábai között helyezkedett el. A sötétben is pontosan tudta, hol kell keresnie. Amikor a nyelvével megérintette Liora klitoriszát, az felnyögött, és markolászni kezdte a haját.

– Igen, Elara... épp oda – lihegte, miközben a teste remegni kezdett.

Elara tapasztalt volt. Tudta, hogy a testvére hol érzékeny, hol szereti a legjobban. A nyelvével körözött, majd gyorsan mozgatva stimulálta a legérzékenyebb pontot. Közben ujjait betolta Liora hüvelyébe, aki már teljesen elvesztette önkontrollját.

– Majd... majdnem... – dadogta Liora, majd hirtelen felüvöltött, és nedvességgel öntötte el Elara arcát.

Amikor mindketten kimerülten hevertek egymás karjaiban, a szobában csak a nehéz lélegzetvétel hallatszott.

– Szeretlek – suttogta Elara a testvére hajába.
– Én is téged – válaszolta Liora, és megszorította a kezét. – Mindig is csak téged.

Az éjszaka mélyén, amikor a hold fénye beszűrődött a redőnyökön, újra egymásra találtak. Ezúttal lassabban, gyengédebben. Testük beszélt, amikor a szavak már nem voltak elegendőek. Azt üzenték egymásnak, amit soha nem mertek kimondani: hogy ők nem csupán testvérek, hanem lelki társak, szeretők, egy egész két felében.

Amikor a hajnali fény derengeni kezdett, még mindig összebújva aludtak. Arcukon egyforma, békés mosoly volt látható. Tudták, hogy mások soha nem érthetik meg őket, de ez nem is számított. Mert ők ketten egy világot alkottak – egy világot, amelyben csak ők léteztek, és ahol a szerelem nem ismert határokat.