Az utolsó pontonhíd 2. rész
Nagyon köszönöm az írásban nyújtott segítségetegy általam nagyra becsült írótársamnak
Folytatom elmesélését életem utolsó harmadával.
Szakmai életem is megakadt. A modern hadviselés és a mindenkori pénzhiány egyre kisebb létszámot engedélyezett a Honvédségnél. Az utászok, mint mi, folyamatosan hátrébb csúsztak a rangsorban. Békeidőben leginkább csak árvizek és katasztrófák alkalmával voltunk bevethetőek, de a klímaváltozás következtében még ez a feladatunk is egyre ritkábbá vált. Én pedig egyre idősebbé. Amikor az első alkalommal felajánlották a korai nyugdíjazást, éltem a lehetőséget. Ötvenhét éves koromban befejeztem.
A döntésemre egyvalaki különösen nem örült, hát igen feleségem Terike. Nyilvánvaló nem tetszését fejezte ki, hogy most már egész nap a szoknyája szélén ülhetek.
A közösen eltöltött hónapok évek alatt egyre sötétebb felhők gyűltek össze felettünk. Megtanultunk egymás mellett élni, rengeteg düh kitörés, csalódás és néma veszekedés árán. Én átvettem a házkörüli munkák nagy részét, sőt, a belső feladatokat is gyakran én végzem el feleségem helyett. Ezt értékelte, de jutalmazni nem jutalmazta. Egy szobában, egy ágyban aludtunk – a megszokás és a kényszer szülte együttélés-, de az intimitás esténkénti puszira korlátozódott. Talán azért, mert reggelre már nem biztos, hogy felébredünk.
Ha Terikének nem volt valamilyen egészségügyi problémája és az én félig működő egészségi állapotom épp nem terhelte, akkor valamelyik lányánál időzött. Az évek során én átmentem egy infarktuson, kaptam pacemakert, műtötték a prosztatámat és volt egy enyhe stroke-om is, ami szerencsére maradandó károk nélkül múlt el.
A mindennapok rutinja mellett az éjszakáimat a gardróbszobából átalakított "irodámban" töltöttem. Felfedeztem egy erotikus oldalt, a törté-net. Hu-t. Élvezettel olvastam a több ezer írást, belehelyezve magam egy-egy szereplő helyébe. A férfiasságom, ami alapból sem volt nagy méretű, egyre zsugorodott és egyre kevesebb életjelet mutatott. Később már az olvasás sem volt elég, filmeket kezdtem nézni ugyanebben a témában, pornókat, abban a témában amit nem élhetem meg. Próbáltam a látványt átérezni nézése közben, de nem volt egy picike tapasztalatom sem. Az orális élvezet adása és vétele utáni vágyódás pedig már rég a múlté volt még képzeletemben is.
Szakmai életem is megakadt. A modern hadviselés és a mindenkori pénzhiány egyre kisebb létszámot engedélyezett a Honvédségnél. Az utászok, mint mi, folyamatosan hátrébb csúsztak a rangsorban. Békeidőben leginkább csak árvizek és katasztrófák alkalmával voltunk bevethetőek, de a klímaváltozás következtében még ez a feladatunk is egyre ritkábbá vált. Én pedig egyre idősebbé. Amikor az első alkalommal felajánlották a korai nyugdíjazást, éltem a lehetőséget. Ötvenhét éves koromban befejeztem.
A döntésemre egyvalaki különösen nem örült, hát igen feleségem Terike. Nyilvánvaló nem tetszését fejezte ki, hogy most már egész nap a szoknyája szélén ülhetek.
A közösen eltöltött hónapok évek alatt egyre sötétebb felhők gyűltek össze felettünk. Megtanultunk egymás mellett élni, rengeteg düh kitörés, csalódás és néma veszekedés árán. Én átvettem a házkörüli munkák nagy részét, sőt, a belső feladatokat is gyakran én végzem el feleségem helyett. Ezt értékelte, de jutalmazni nem jutalmazta. Egy szobában, egy ágyban aludtunk – a megszokás és a kényszer szülte együttélés-, de az intimitás esténkénti puszira korlátozódott. Talán azért, mert reggelre már nem biztos, hogy felébredünk.
Ha Terikének nem volt valamilyen egészségügyi problémája és az én félig működő egészségi állapotom épp nem terhelte, akkor valamelyik lányánál időzött. Az évek során én átmentem egy infarktuson, kaptam pacemakert, műtötték a prosztatámat és volt egy enyhe stroke-om is, ami szerencsére maradandó károk nélkül múlt el.
A mindennapok rutinja mellett az éjszakáimat a gardróbszobából átalakított "irodámban" töltöttem. Felfedeztem egy erotikus oldalt, a törté-net. Hu-t. Élvezettel olvastam a több ezer írást, belehelyezve magam egy-egy szereplő helyébe. A férfiasságom, ami alapból sem volt nagy méretű, egyre zsugorodott és egyre kevesebb életjelet mutatott. Később már az olvasás sem volt elég, filmeket kezdtem nézni ugyanebben a témában, pornókat, abban a témában amit nem élhetem meg. Próbáltam a látványt átérezni nézése közben, de nem volt egy picike tapasztalatom sem. Az orális élvezet adása és vétele utáni vágyódás pedig már rég a múlté volt még képzeletemben is.
Ez csak a történet kezdete, még 8 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1