Későn jött szerelem 2. rész

Hétfőn háromnegyed kilenckor ott voltam a pálinkafőzdénél. Szeretek pontos lenni és kint várakozni,   ez mindig is a szokásom volt, egyfajta megszokott hatalmi játszma része, hogy a másik fél lásson, de én diktáljam a tempót, én várassam. Láttam, hogy Márta észrevett engem az ablakból, és tudtam, hogy nyomás alatt kell tartanom, ezért nem megyek be, hadd érezze, hogy még ebben is én diktálok. A közösségi oldalt néztem a telefonomon, unottan pörgetve a semmit, mikor egy édes, mégis határozott női hang szólt ki a kapuból.

– Üdvözlöm, Tamás. Ha már itt van és semmit sem csinál, jöjjön be, nem akarom rabolni a drága idejét.
– Kezeit csókolom – köszöntem vissza, és magamban dühöngtem. Ez a némber engem hozott kellemetlen helyzetbe. – Egy pillanat – gondoltam, ezzel helyzetbe hozom magam, hadd várjon ő, legyen neki kellemetlen, hadd érezze, hogy az én időmet nem lehet csak úgy beosztani.
– Mivel ennyire elfoglalt, menjen nyugodtan, majd jön máskor – vágott vissza, és ezzel adta meg a döfést. A hangjában semmi ingerültség, semmi sértődöttség – csak egy vállrándításnyi közöny, ami sokkal jobban fájt, mint bármilyen ordítozás. Mennem kellett volna, hagyni a picsába, kiröhögni az egészet és soha többé vissza nem nézni – de ide ragasztott a ruházata.

Egy fiatalos, de mégsem kirívó kosztümben állt előttem, amely térd alá ért, elegánsan, de nem túlzóan kivágott, egy fehér selyemblúzzal és a kosztümmel megegyező színű sállal a nyakában – az egész összeállítás egy igazi üzletasszonyos öltözet volt, és jó döntés volt a piros szín. Vadító és figyelemelterelő, a férfival szemben egyértelmű fölényt sugárzó szín, ami egyszerre hívogat és távolságtartó – pont olyan, mint a nő, aki viselte. Kénytelen voltam meghunyászkodva, mint egy kivert kutya, besunnyogni utána.

Ahogy ment előttem, a feszülő kosztümben tökéletesen kirajzolódott a jó segge – kerek, telt, nőies, és olyan stabilan ment a hat-hét centis piros topánkájában, hogy én a sportcipőmben alig tudtam követni. A ruházatom sem volt most előnyös – egy lezser farmer, egy egyszerű póló, az a bizonyos sportcipő. Lekicsinylő, de egyben szegényes is egy tárgyaláshoz, főleg egy nővel szemben, miközben csak a sportcipőm többe került, mint az ő teljes kollekciója, ami rajta volt. Mégis ő nézett ki úgy, mintha övé lenne a világ, én meg úgy, mint aki épp a kertésztől jön sövényt vágni.