A bosszú

Ez a történet akkor kezdődött, amikor az életem először fordult árnyékos oldalra. Tizenöt éves voltam, kicsit túl okos, kicsit túl csendes, és kicsit teljesen kilógtam az osztályból. A menő lányok hangosak voltak, vakuként villogtak a bulikban, nekem meg ott volt a térdig érő kockás szoknyám és a fekete garbóm. A református lelkész lányaként nem csak „szürke egér” voltam a szemükben, hanem szentfazék is.
A szünet előtti utolsó napon, péntek este, az iskola karácsonyi diszkójába az anyám szinte a küszöbig kísért. Baljós előérzete volt. És sajnos igaza lett. A harmadikosok közül az egyik fiú, aki épp csúnyán összebalhézott a barátnőjével, az ordítozás után odalépett hozzám. Magas volt, izmos, magabiztos, olyan típus, akiről álmodott a suli női tanulóinak a fele.

– Gyere, Mariann, érezzük jól magunkat! – Mondta, és átkarolt, mintha én is közéjük tartoznék. És én elhittem.
Egy félhomályos terembe vitt, a markomba csúsztatott egy apró tablettát és a szám elé tolt egy vodkásüveget. A neveltetésem mentett meg. A gyógyszer a tenyeremben maradt, az üveg száját a nyelvemmel eltorlaszoltam, így megakadályozta, hogy lenyeljem az italt. Kívülről mosolyogtam, belül figyeltem. A többiek egyre jobban elvesztették a kontrollt, én pedig józanul álltam köztük, mintha egy üvegfal mögül néztem volna őket. Felraktak engem is az asztalra, hogy táncoljak. Vonaglottam, mint a többiek előttem. Nem arattam sikert, mert téli bugyiban és harisnyanadrágban voltam, hiába tudtak benézni a szoknyám alá, és a garbó alját sem húztam fel, még a köldökömig sem.
Később, mikor a zene elhalt és a folyosó kiürült, azt mondta, bújjunk el, és majd, ha csend lesz, felfedezzük a sulit. Én bolond módon kalandnak hittem. A függöny mögött összezárt karjaiban a levegő sűrűvé vált, míg a tanárok közül az egyik gyors betekintéssel ellenőrizte a termet.
A srác tekintete egyre keményebb lett, a mozdulatai egyre türelmetlenebbek. Még akkor sem értettem, hogy ennek a játéknak nem lesz tiszta vége. A vad csókok, a ruhán keresztül taperolás, sőt, még a garbó alatt, a zsömlényi mellem fogdosása is elfogadható volt számomra erkölcsileg, mert a nyári vallási táborban az egyik srác is csinálta, napi szinten elégítettük ki egymást kézzel, majd orálisan.