Garancia 2. rész

– Tudod, az a helyzet, hogy... én... én steril vagyok. – A hangom halk volt, szinte suttogó, mégis ütött.
Tami értetlen arccal nézett rám, szemei elkerekedtek.

– Mi...?
– A spermám nem termékenyítőképes. Egyáltalán... A fatális véletlen... vagy a végzet. Még papírom is van róla. Egy rezidens kiscsaj mondta ki, rezzenéstelen arccal.
Itt elakadtam. Visszhangzott bennem az a mondat, amit soha nem tudtam kiverni a fejemből. „Márk, a maga spermája élettelen. Olyan, mintha a temetőbe élvezne. ”
Hangtalanul zokogtam. A fáradtság, a fájdalom, az emlékek mind egyszerre szakadtak rám. Aztán hozzátette, szinte mosolyogva mondta „De nézze a jó oldalát. Bármikor, bárkibe beleélvezhet, következmények nélkül. ”
Néhány másodpercig csak a csend volt közöttünk. Tami nem mozdult, majd lassan, tétován szólalt meg.

– De hát... Kat? Ő terhes lett! – Suttogta Tami, már ő is megrendülten.
– Hát ez az. Akkor tudtam meg, akkor derült ki minden. Elmondtam az anyámnak. Csak egy bulinak indult. A haverokkal elmentünk egy magán spermabankba. Nem a pénzért, csak a hecc kedvéért. Aztán megjött az eredmény. Az arcomba vágták. De még az sem fájt annyira, mint amikor tudatosult bennem, hogy Kat nem tőlem terhes. – Lassan felemeltem a fejemet, de nem néztem rá.
– Az első szerelmem. Azt hittem, hogy a gyerek az enyém. De nem. Egy szlovák kőműves srácé volt, a gyerekkori szerelméé. Én csak alibi voltam. Egy balek. Egy felszarvazott hülye, aki képes volt miatta szembe menni a saját apjával is.
Tami keze a hátamat simogatta, mint egy anya a beteg gyerekét.

– Az anyám vitt oda az apámhoz. Én pedig csak annyit kértem, hogy hadd süllyedjek el örökre. De apa, mintha büszke lett volna, kéjjel a hangjában, élvezettel mondta el telefonon Kat apjának, hogy a lánya mekkora kurva, és hogy kőműves lesz a veje. Hogy a sztori média hír lesz, ha úgy akarja. Elsorolta a követeléseit, amit az ügyvédek papírra is vetettek, és azok teljesültek. Azóta is jön a számlámra a „havi bánatpénz”. A lakást is az ő cégük vette nekem. Hogy maradjak csendben. Nekik ez zsebpénz. A Mustang is mindössze három napnyi nyereség volt a cégüknek.
Megtöröltem a szemem sarkát.

– Sajnálom. Most már tudod. Tudod, hogy „defektes” vagyok. Köszönöm ezt az éjszakát! És remélem, hogy azért... jó munkatársak maradunk. Barátok.
Tami döbbenten nézett rám.

– Te most... kidobsz?
– Nem. Csak gondolom, hogy nem akarsz egy selejttel lenni.